Fezejet

 1      El|          egyenes, de magas lelkű tanácsúr, Erdély békéjének utolsó
 2       5|    szereti a tréfát – viszonza a tanácsúr. – Magam is szeretem, mikor
 3       5|        urát. Nyugtalanul leste a tanácsúr arcát, de ami annak vonásaiban
 4      16|     Flóra, s a nagy, keményszívű tanácsúr reszketve állt közöttük,
 5      16|          annyira szót fogadtak a tanácsúr parancsának, hogy nemcsak
 6      29|           A pap meglátta, hogy a tanácsúr észrevételeket tesz beszédére,
 7      29| Nagyságos asszonyom – viszonzá a tanácsúr változatlan arccal –, mikor
 8      29|        keze jár-e itt? – kérdé a tanácsúr.~– Nem, uram – válaszolt
 9      29|       fel helyéről, s odalépve a tanácsúr elé, hogy szemébe mondhassa
10      29|    asszonyom – szólt az ingerelt tanácsúr. – Legyen úgy. Illessen
11      29|          félt, itt gyáva lesz.~A tanácsúr ezalatt csendesen ült íróasztala
12      29|       nem tartozó vers, melyet a tanácsúr a perc rémületével küzdő
13      31| pixidárius a gyalog, s a legelső tanácsúr a fővezér.~Teleki is megérte,
14      31|         Teleki sátorába, s ott a tanácsúr két óra hosszat beszélt