Fezejet

  1       1|                egy lámpafény sem árulá el benne az életet, s miután
  2       1|          véreső képében, s mint vonult el az égen harcoló égő tábor
  3       1|              szolgálnék.~– Ez sem fogy el nálam három esztendeig,
  4       1|                 mert veszve vagyok. Én el nem tudám gondolni, mi történt,
  5       1|              tudom, miért nem futottam el onnan. Végre elvégződött
  6       1|            vagy a sötétségben, oszlasd el az én ellenségeim elméjének
  7       1|        magiszter kályhafűtője. Eressze el a hajamat, nagytiszteletű
  8       2|              az asztalra bőséggel, még el is lehetne belőle adni.
  9       2|               fejét, hogy mit kövessen el az örökké rászaporodó pénzzel,
 10       2|               lehetett hozzá feltenni. El kelle tehát küldeni Tergovistba
 11       2|                ugyan ki tűrhette volna el, hogy holmi hányiveti bojár
 12       3|           letörik alatta, s egy széken el nem fér maga. Amoda együvé
 13       3|               szégyenleni fognak enni! El ne felejtsetek az ezüsttálakra
 14       3|              bemutatni, nem mulasztván el elbeszélni, mily módosan
 15       3|                előteremben, s kövessük el azt az indiszkréciót, hogy
 16       3|        kápolnából a kastélyba, ügyesen el levén rendezve, hogy mikor
 17       3|                a háziúr karját fogadta el, kinek kettős szerencséje
 18       3|              ajkaival, mikről a mosoly el nem fogy soha, enyelegve
 19       3|         dicsérjük meg érte, s engedjük el az étekfogatok hosszas elősorolását,
 20       3|         guszlicás szerb zenész kezdett el eközben citerája mellé szomorú,
 21       3|      megszólítva dörgő szóval:~– Hagyd el már azt a sok versbe szedett
 22       3|            vele.~És ti tőlünk lopjátok el e kincset, midőn egymásnak
 23       3|             hálálkodó urambátyám fogta el, hogy mire odaért, már elfoglalva
 24       3|          jelentő pillantásokkal váltak el egymástól, egyszerre eléjök
 25       3|             őket, de csak hagyom, hogy el ne rontsam a mulatságot.
 26       3|               elolvasom. Ma nem rontom el a napomat unalmas dolgokkal.~
 27       4|            Három férfi~Thököly legénye el sem mert aludni, hogy hajnalra
 28       4|      felkelthesse urát, s alig kezdett el az ég szürkülni, midőn felzaklatta.~
 29       4|          csatlósoknak, hogy maradjanak el, s szótlanul elkezdék kabátjaikat
 30       4|          tekercse nem egészen fedezett el.~– Te azt a sebet nem magyartól
 31       4|          állhatá meg, hogy fejcsóválva el ne mosolyodjék. – Úgy látszik,
 32       5| Gyulafehérvárott időzik, és nem indult el az erdélyi hadakkal Dévára.~
 33       5|                 a szobát sem hagyhatja el, tagjait valami tolvajláz
 34       5|         tagjait valami tolvajláz állta el, arca elvesztette színét,
 35       5|              panaszost és ügyes-bajost el bírt utasítani küszöbétől,
 36       5|           kegyelmed, amit akar. Menjen el Szatmárba, szegődjék be
 37       5|              gyerek? Miért nem fogadja el az orvost, miért nem enged
 38       5|              rajta, szaporán, én addig el nem megyek, míg kegyelmedet
 39       5|             legyen rá, hogy urad ágyát el ne hagyja, tudod? Ezt én
 40       5|              fel a leveleket, s olvasd el előttem.~– De mit fog mondani
 41       6|                 mely egy itatással fut el a Tiszától a Dunáig, s kétezer
 42       6|              nevében, vagy adtak volna el vásárhelyi szabadságon általa
 43       6|              honnan bújtak elő, mondák el neki, hogy mi történt az
 44       6|            torkában fekvő Kolozsvár is el legyen készülve a tréfát
 45       6|          muzulmán tradíciót, hogy soha el ne hagyjon egy várost, melyet
 46       6|            valami várat, hacsak erővel el nem vették tőle.~1660-tól
 47       6|           viszont méregdrágán adhatták el nekik kívülről hozott kelméiket
 48       6|              Hiszen nem mindjárt lopom el, ne búsulj – biztatá Kökényesdi –,
 49       6|                 A kurd csak nézett rá. El nem merte volna róla venni
 50       6|            csikós valami babonát követ el.~De az meg sem mozdult helyéből,
 51       6|              dolgot.~– Hallod-e, eredj el már!~Kökényesdi nem felelt
 52       6|            Könnyen rám akadhat. Menjen el Püspökladányba, ott szóljon
 53       6|              zsákkal!~– S nem rabolják el azt kegyelmedtől?~– Nem
 54       6|         kegyelmedtől?~– Nem lehet! Úgy el van annak dugva a nyílása,
 55       6|                 s az a lovam. Ez pedig el nem árulja, mert ha más
 56       6|                tegyen úgy, hogy hozzon el minden zászlóaljból csak
 57       6|     herkópáternek sem alább, száradjon el kezem-lábam, ha csak meg
 58       6|           fújva erősen a kanócot, hogy el ne alugyék. Amint így kínlódnék,
 59       6|             hát, amit felhajítok, kapd el.~Ezzel elővont egy kerek
 60       6|             ádáz tekintet által.~Végre el van érve a híd, mely, cölöpökre
 61       6|                nyelét fogja, egymástól el akarva azt ragadni, míg
 62       6|             golyó annyi muzulmánt hord el, ahány magyart, akár engemet
 63       7|               mely egész télen, nyáron el volt apadva, csak a tavasz
 64       7|                testben kiépülve hagyák el a boldog forrást. Ott lehete
 65       7|          bevett, abból semmit sem tett el a másikra, s amit a gazdagok
 66       7|           itallal és virággal halmozza el kegyelt vendégeit.~Páter
 67       7|            késő estig – nem mulasztván el amellett poharaik buzgó
 68       7|          megkönnyítjük.~– No, azt tedd el – gondolá magában a páter,
 69       7|               gonoszságot; ám vigyétek el az oltárról a szentségeket,
 70       7|                rejtve a pénzem, de úgy el van rejtve, hogy azt rajtam
 71       7|     dilectissime, látod, hogy nem érsz el – szólt a barát, oly messze
 72       7|        fogaknak csikorgatása?~– Eressz el már, ördöngös barát! – hörgé
 73       7|                 Bánom hát, csak eressz el.~– És megtérsz az igaz útra?~–
 74       7|               juhocskája arcát –, hidd el énnékem, hogy sokkal nagyobb
 75       7|         megérdemlem, amiért egy paptól el hagytam fogni magamat.~–
 76       7|          halálának.~– Akkor hát eressz el.~– Hogy tehetném én azt,
 77       7|               szavaidnak, mert higgyed el énnékem, hogy ugyanazon
 78       7|       észrevettek – suttogá a barát –; el ne téveszd, amit mondok.~
 79       7|             nehogy azok által ragadjon el reátok a fekete halál.~A
 80       8|              ilyen hírmondást hebegett el:~– A szatmári várőrség tizenhét
 81       8|                  Mi baj?~– Jaj, hagyja el kegyelmed. A szatmári hadsereg
 82       8|              ki Nagyenyedből, senkitől el sem búcsúzva, s még csak
 83       8|      Temesvárra, s ott azt híresztelte el, hogy már ezóta a szatmári
 84       8|                pusztító tatárok ellen, el levén látva magas nyílással
 85       8|                szolgájával.~Alig küldé el a levelet egy, az útban
 86       8|                is a rablók elől bújtál el, szegény ember?~– Jaj, drágalátos
 87       8|               hír mint futótűz terjedt el egyszerre a magyarok között,
 88       8|               urak azt sürgették, hogy el kell a lovat és kardot szedni
 89       9|               közkönyvtárak előtt visz el utam, mik a nemzet irodalomkincseit
 90       9|             béget, hogy azonnal tiltsa el a népséget a vásárlástól,
 91       9|            főnök lyánya, együtt fogták el apjával, anyjával; a durva
 92       9|            hölgyek közül sikoltva bútt el szőnyegei közé, s csak később
 93       9|                Ha netalán másnak adtad el őt már, vagy magadnak akarnád
 94       9|               mind nyomorultul vesztek el uram, méreg, pallos és selyemzsinór
 95       9|           készpénzen a romlást. Fogadd el őt ajándékba urad számára.~–
 96       9|    valahányszor ajkaidra veszed nevét, el ne mulaszd utána mondani:
 97      10|            amazondandár~Három nap múlt el, hogy Azraële Hasszán basához
 98      10|               mindene áron feljül kelt el, úgyhogy jónak látta egy
 99      10|               ha szerelmüket nem veszi el, vegye el életüket akkor, –
100      10|        szerelmüket nem veszi el, vegye el életüket akkor, – ezt viszonzá: „
101      10|           mondasz?~– Csodákat követnek el, uram. Sohasem látta őket
102      10|             csata veszve volna is már, el nem hagynák őt soha. És
103      10|             őmellette küzdve hullottak el, egyenkint rájuk találva,
104      10|               előbb megnyerhetni. Hidd el nekem, sokaktól hallám e
105      10|      megvettétek őt, vigyázzatok, hogy el ne adjon. Tegnapelőtt a
106      11|            midőn hajótok mellette visz el; szóljatok védszenteitekhez,
107      11|            családaitokra, hallgassatok el; mert soha oly közel nem
108      11|             szól a bég megzavarodva, s el nem bírva gondolni, hogy
109      11|                az odaliszk.~– No, nézd el, uram – szól közbevágva
110      11|              és öltöny nélkül futottál el, mert azt nem akarom elhinni
111      11|             szónál csókjaival halmozva el, ki túlboldog volt a gyönyör
112      11|             ördögöt, vigyázzatok, hogy el ne adjon benneteket.”~
113      12|              kezét csókjaival halmozva el. – De nem félsz-e, hogy
114      12|            visszafojtanom, hogy örökre el legyen fojtva a tied. A
115      12|            Majmunnak:~– Most siess. Ha el akarsz veszteni, vagy máshová
116      12|            szorítá, csókjaival halmozá el, s kéj és gyönyörtől remegve
117      12|        gránátalma-virág: „nem feledlek el soha”.~Negyedik volt hajnalka: „
118      12|                Maradj itt, és számlálj el hatszázig, addig utánam
119      12|          karjai között ébredett fel, s el nem tudá gondolni, miért
120      13|                azok sehol sem fogadtak el csatát, s míg elleneik a
121      13|        hadvezér csak azért sem fogadta el az utasítást, mert Küprilitől
122      13|          szőlőkig Izmail basa foglalta el a tért zajló janicsárjaival,
123      13|             ott maradt.~Ez a követ még el sem ment, midőn a jancsároktól
124      13|                rajta.~– Azt végezzétek el istennel, s imádkozzatok,
125      13|           segít! E kiáltások terjedtek el szájról szájra. A dombok
126      13|           riadó; éktelen ordítás tölté el a levegőt, a muzulmán had
127      13|               újra fényes hadak lepték el a tért, s holtakat nem látni:
128      13|             oly ezredeknek, melyek már el vannak pusztulva, s rendelkezve
129      13|             kik szemei előtt hullottak el. Környezői bámulva hallják
130      13|              nélkül a diadalt. Beszéld el otthon, hogy mit láttál!”~
131      13|                 azok egyenként vesztek el vívóik kezéből, a szép válogatott
132      13|         kardokkal, egyenként hullottak el a zászlók védelmében. Nem
133      14|              XIV. Az üldözött nő~Talán el is feledtétek őt már? Kedves
134      14|             fölébredt. Ha ló vágtatott el az utcán, ha a kapu előtt
135      14|            magát, s csókjaival halmozá el; de az első pillanatban
136      14|             vannak még, miket az éjjel el kell intéznem. Azután majd
137      14|          meglehet – hogy igen hirtelen el kell majd utaznunk.~– Utaznunk? –
138      14|              aligha amiatt nem veszett el, hogy mi helyt nem álltunk
139      14|             zavaros rémképek töltötték el lelkét. Az álmatlanul átvirrasztott
140      14|              neki pénzt.~– Nem fogadja el. Mit érne az neki; ha a
141      14|             hogy ily becses vendégeket el nem bocsáthat étlen-szomjan
142      14|                került oda? hol veszett el, hol találtatott meg? mi
143      14|           eléje hajló fa által egészen el volt szem elől takarva,
144      15|            volna férjétől, hogy hagyja el fejedelmi palotáját, s térjen
145      15|               miatt?~– Inkább veszítsd el azt egy asszony miatt, mint
146      15|            előtt. Azok dühösen kezdtek el kopogtatni dárdáik nyelével
147      15|               hogy e megalázás bízvást el is maradhatna, de átlátva,
148      15|            járjon előtted, és seperjen el minden követ, hogy lábaid
149      15|             lépést hátralépve. – Mondd el kérlek, amit akarsz, mert
150      15|            előlem… akkor téged viszlek el helyette, derék tanácsosaiddal
151      16|          szavazni.~Szótlanul foglalták el helyeiket, s mindenki ügyelt
152      16|             tanakodni, ha ne vitesse-e el azt, s egyszerű széket hozasson
153      16|               de ha egyszer benne van, el nem fut, akkor a csata nem
154      16|                 akkor a csata nem vesz el; a felséges szultán haragja
155      16|                a jutalomosztásból akár el is maradjunk. Hogy a múltkor
156      16|                gondunk legyen rá, hogy el ne enyésztessük. A hatalom,
157      16|       egyenként, könnyek közt búcsúzva el a szerencsétlen hercegnőtől.
158      16|            hercegnőtől. Legutolsó vált el tőle Béldi Aranka. Csodálatos
159      16|            fárasztod magadat, amik már el vannak végezve. Mi nem kérdeztük
160      16|           kutya. És levél nélkül innen el nem megyek, és benneteket
161      17|             nagy piacot korlátoltatott el a Rákoson, ahová be fognak
162      17|           marháit, a várat torlaszolja el, a hidat köttesse ki, hogy
163      17|             tudják.~Párkány körül érte el a török hadat, ahol a két
164      17|               árnyéka lenni?~– Míg éje el nem jő; – de az messze van!~–
165      17|            élve marad, minket vesztesz el elébb-utóbb. Nem akarom,
166      17|          fogsor egy egész poklot rejte el, melynek nem volt szabad
167      17|       áldozatul adni, akkor én vesztem el; de vannak embereim, kiknek
168      17|                és így nem vesztjük azt el. Ő is halálfia. Te fogsz
169      17|               s azután gyorsan kezdett el dobogni újra.~– Bohó kívánság –
170      17|        összefogva annak nyílását.~– Ha el találsz ájulni – súgá utána
171      17|               tábori zenekar léptetett el nem messze a sátortól –
172      17|               Nagy baját önmaga árulta el.~Azraële reszketve rohant
173      17|          mindent megfordítva tettél.~– El vagyok veszve – hebegé az,
174      17|          hebegé az, magánkívül rohanva el sátora rejtekébe, a dervisekkel
175      17|               létező kioszkot foglalva el.~A szomszéd dombon, mely
176      17|          visszatért.~*~Nehány nap múlt el ismét.~Hasszán basa a napokat
177      17|                és az alkorán foglalták el: ez volt az út a paradicsomhoz;
178      17|             álmod azt jelenti, hogy ma el fog érkezni a bég a hercegnővel,
179      17|               őt? Hol van? Nem vesztéd el? Jól rávigyáztál-e? – kérdé
180      17|      felzendült, s egy zendülő faluért el lehetett foglalni az egész
181      17|                kit rögtön nem vihettem el, mert még aznap, midőn átadták,
182      17|              Te őrizd tovább, s rejtsd el, ahová tudod. Legnagyobb
183      18|        elvennéd tőle, s külön záratnád el. Az anya bizonyára nem fogna
184      18|                 Azraële hanyagul nyúlt el hanyatt a kereveten, s csak
185      18|              tőle, míg Hasszán egészen el volt ragadtatva a hűség
186      18|                Csak Mária arcán terült el édes nyugalom, az odaliszk
187      18|           emelkedve nézte, mint alszik el társnéja, a kisgyermek szép
188      18|              gyermekem nálam van.~– De el van tőled véve az egész
189      18|             annak éji öltönyébe rejtve el orcáját. Azraële felsóhajta
190      18|           magában: „Miért nem téveszti el anyját, miért nem jön énhozzám!”~
191      18|          Azraële arcát könnyű pír futá el. Hirtelen térdre veté magát
192      18|             Így legalább azt hitetheté el magával, hogy ha senki sem
193      19|                csak a kíséretet fogták el, nem a foglyot, s kárba
194      19|               végső állapotot, melyben el kell takarnom az arcpirulást,
195      19|          Ferizt érdeklé, maga olvasott el, még az apjától írottakat
196      19|              talán Feriz bég vesztette el.~Az orvos elvevé a pompás
197      19|                   nem a levelet égette el a derék ember, csak a borítékját.
198      19|          elolvasná, csókjaival halmozá el a kedves kéz vonásait, míg
199      19|                 és ételt senki kezéből el nem fogad, mint kedvenc
200      19|              egy rejteklépcsőzetet zár el, amely a várból a sánc alatt
201      19|               lényéből kiforgatva vált el Feriztől, más szív dobogott
202      19|               szeméremérzettel fordult el tőlök, melyet észrevéve
203      19|           fejét, s csókjaival halmozva el arcát, s nagy sötét szemei
204      20|         belépett – Olaj bég…~– Valóban el kell ismernem – monda a
205      20|           gondolattalan képpel bámulva el maga elé.~– Készíttess egy
206      21|               könnyeit törülgetve ment el Azraële szobájából, s saját
207      21|        hozzáköték is, még úgy sem érte el az árok fenekét.~Azraële
208      21|              készen volt –, ha alattam el nem szakad e venyigefonadék,
209      21|         reményem van nekem is.~– Mondd el, mi úton? Tán egyesíthetjük
210      21|          mondom neki, hogy én fogtalak el, el kell neki hinnie; különben
211      21|             neki, hogy én fogtalak el, el kell neki hinnie; különben
212      21|              szó közepén ütötték volna el a kiáltó fejét.~Amint azonban
213      21|                alszik a gazember, hogy el hagyott bennünket maga mellett
214      21|      pillanatban egy ágyúlövés dördült el a várfokon, lármajelül.~
215      21|         lábaihoz, s mozdulatlan terült el a lépcsőzeten, utolsó pillanatban
216      21|            Ekkorra mondá Azraële, hogy el fog jönni.~Hogy el ne jöjjön
217      21|                hogy el fog jönni.~Hogy el ne jöjjön e nő, arra nem
218      21|                 s hideg borzadás állta el egész testét.~Ghyka kardot
219      21|                fel a lovakat, s azután el Nógrád felé. Onnan könnyű
220      21|                két ifjú szemei elől is el kezde annak alakja enyészni.~
221      21|         ifjúnál találnák, miatta az is el fogna veszni, s úgyis jól
222      22|                suttogó hangokban mondá el magának titkos gondolatait. –
223      22|             most, s borzongással tölti el halálos gyűlölete e megfertőzött
224      22|            emlékezni kellett rájok.~De el fognak enyészni mind. És
225      22|      legmagasabb hegy orma sem éri azt el, a bűnbánó lélek sóhaja
226      22|          valami nem földi bánat ömlött el szép vonásain, s tiszta,
227      22|              épült kioszk reggelre már el is hamvadt. Feriz bég addig
228      23|                volt az, amit egy szóra el szokott hinni, és sürgeté
229      23|        könyörgött neki, hogy ne nyelje el.~Apafi maga sem vette észre,
230      23|              felkiáltott:~– Ki szökött el innen ismét. Már megint
231      23|             megint Bánfi Dénes szökött el, mert ez az ő helye; hova
232      23|                 hogy a bohóc másodszor el ne csenhesse.~Még azon éjjel
233      23|               a két Bethlent távolítsa el magától, s alkosson új országtanácsot.~
234      23|            hazámat, e szeretet mellett el tudok vérezni, de eskümet
235      23|           saját nyakát vágják le vele.~El is távozott. A többi urak
236      23|          csatázok.~– Akkor mi vesztünk el.~– Inkább mi, mint érettünk
237      24|               mely egy rejtekajtót fed el, ahonnan Amurat szokta titokban
238      24|           bánatos eseményeket mondanak el, fájdalmas rokonszenvet
239      24|               mint földönfutók jöttünk el hazánkból, mint koldusok
240      24|             méltatlan halállal veszett el… Kegyelmes uraim, mi egykor
241      24|              odarohanva, erővel vitték el Csákyt magukkal, Maurocordato
242      24|                 Mit akartok? Mondjátok el szaporán – támadt rájok
243      24|                ajándékkal megtisztelni el ne mulasszon, ki is, íme,
244      24|               könyörögve, hogy fogadja el kegyelmességtek tőlünk,
245      24|               Béldi nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék az ártatlan
246      24|            köszönöm; de nem fogadhatom el; az oly adósság volna, melyet
247      24|               rimánkodva, hogy fogadja el a vezér ajánlatát.~Ha neki
248      24|                válasszal bocsáttatának el, mire nézve nem tartá fölöslegesnek
249      25|           nyitok a fejeden.~– Uram, de el ne árulj, mert a szpáhik
250      25|      keresztülnéz az ujjain.~– Nemhogy el nem árullak, sőt magam is
251      25|                messze vannak azok oda. El ne felejtkezzél hűséges
252      25|            albánok közül egy sem esett el, a szpáhik közül egy sem
253      25|             szövetségeseinknek. Ezt én el nem tűröm, hanem ha te nekem
254      25|            paripát megküldeni egyúttal el ne mulasszad, és semmiképpen
255      25|             amilyet ezerével veszteget el a csatamezőn.~– És én mégis
256      25|            tartom a fogadásodat, és ha el találom veszíteni, akkor
257      25|                hogy mint bolondíthatja el kegyelmed, ne engemet.~Székely
258      25|                Zülfikárt:~– Csak addig el ne fuss, míg odamegyek.~
259      25|           gondolatait rendbe szedheti, el ne tántorodjék.~Annyi világos
260      25|                sem ő, sem az ő emberei el nem követték, mert csak
261      25|              azonnal Sztambulba. Mondd el a nagyvezérnek, ami történt,
262      25|              barátnak! Ezt mondjad, és el ne felejtsd.~      ~Nemsokára
263      25|                sem akadt senki, aki az el nem követett hőstettet magára
264      26|            kérdé Kucsuk, alig eresztve el a jó ősmagyar képű, vén
265      26|               itt leszek vele.~– De ha el találnád felejteni.~– Arról
266      26|       legnagyobb része utazásban telik el.~– Gyermekeim is velem jöhetnek?~–
267      26|          Börtönödet Feriz bég foglalja el, ő vigyázni fog gyermekeidre,
268      26|        fejedelem, velem harcolva esett el. Ne féljetek, midőn én kardomat
269      27|           számítva, hogy aki a levelet el akarja olvasni, előbb leüti
270      27|             felpillantva urára. Ha ura el talált aludni, akkor felült
271      27|               erszény pénzt, és fogadd el a fejedelemséget, hogy azt
272      27|                Béldi –, és semmi attól el nem tántorít. Pénzt nemzetem
273      27|         lesznek szavaim, amiktől semmi el nem tántorít.~– Semmi? –
274      27|              ha te a szultán ajánlatát el nem fogadod.~– Aranka lyányomat
275      27|          Gyermekeid is ott vesszenek-e el örök fogságban?~– Mondd
276      27|                  Inkább hervadjon ő is el, mint Erdély lángba boruljon.~–
277      27|       szomorúan, kísértetiesen kezdett el vonítni.~E pillanatban lépett
278      27|          összecsődült nép előtt kezdte el szidni Székelyt, hogy nem
279      28|             mint hervadtak, mint estek el.~Már régóta kísérem történetem
280      28|             estve szomorúbban búcsúzék el Feriztől, s minden reggel
281      28|             lelkemre, mert érzem, hogy el foglak hagyni.~– Ne szólj
282      28|               le rá, és sajnálná, hogy el kell hagynia e – szép földet…~
283      28|            volt; ha Feriz róla kezdett el beszélni, akkor felvidult
284      28|               egy hosszú fohász repült el ajkairól, azután lecsukódtak
285      29|            estéli órában éppen annyira el volt foglalva a templom
286      29|          engedte, csak azon volt, hogy el kell temetni, mégpedig jó
287      29|               mégpedig jó távol. Lopva el is ásták egy brassai szász
288      29|                 Ezeknek az atyja árulá el Erdélyországot, s olyan
289      29|              megjelent; nem is bocsátá el addig magától, míg csak
290      29|             gyötrelmes dolgokat mondva el neki, úgyhogy a fejedelemnő
291      29|           olyan nyugodt képpel fogadta el a kínált leülést, mint akit
292      29|          töltöttem, csak most jöhettem el mellőle, el nem bocsátott
293      29|              most jöhettem el mellőle, el nem bocsátott maga mellől,
294      29|              György alatt alig veszett el ötven-hatvanezer ember pártvitákban,
295      29|           Apafiné, arcát kezébe rejtve el; – e nemes, derék ifjú,
296      29|                Küprili helyét foglalta el; nagy, harcos férfiú, a
297      30|         kimerültség, lankadtság terült el; nagy, szelíd metszésű szemeire
298      30|              utána szemlátomást múltak el a feketével írott sorok,
299      30|               a paradicsomba, vigyétek el izenetemet oda.~Az urak
300      30|         Méltóságos urak, mondjátok ezt el odafenn, ha majd nemsokára
301      30|                 térj magadhoz, ne vesd el magadtól kardodat, vezéreim
302      30|               csudálatos mosoly vonult el, kezével tagadólag inte,
303      30|                szerezték azt, és Allah el fogja rontani; gyilkosok,
304      30|             imádkozának, hogy fordítsa el Allah fejeikről a jóslat
305      31|             drabantjainak, hogy járják el a magyarországi csatlakozott
306      31|               elébb ajándékot fogadott el, ugyanannak a fejét ismét
307      31|           hangján hozzá szólt:~– „Hidd el Teleki, sokat praktikáltál
308      31|               nem nézném, itt üttetném el a fejedet, ilyen s ilyen
309      32|               ki kelle menniök. Teleki el akart maradni a harcból,
310      32|             újra a keresztek foglalják el.~És mindazokon, kik a dívánban
311      32|               Buda sáncait védve esett el. Ajász basát Thököly ölette
312      32|              asszonyt, mint Anna volt, el tudott feledni, más asszonyra
313      33|             hegyi folyam zuhogva rohan el mellette kétfelől, keskeny
314      33|       benneteket, és börtönben öltétek el, aki meg akart szabadítani.
315      33|            senki kedvéért sem siet; de el sem marad…~Lőn azonban,
316      33|          munkának, s csak akkor búsult el, midőn meglátta a hadat,
317      33|            lángoló nyilak özöne borítá el az eget, s minden oldalról
318      33|              katonák káromkodva kezdék el puskáikat kilődözni ellenfeleikre:
319      33|           magukat gyáván, egy sem ment el anélkül, hogy magával valakit
320      33|               rántva kardot, ott esett el a csatamezőn, és a többi
321      33|             bég kardjától támadt, mely el volt átkozva Allahtól addig
322      34|             haladni. Az út mélyen visz el két sziklafal között, s
323      34|        áztatott bivalybőrökkel oltatta el, s az ágyúkat saját kezével
324      34|              én tettem úrrá; az árulta el, s most fogva tartják. Óh,
325      34|                fogva tartják. Óh, hidd el Feriz, ha visszaadnák őt
326      34|           nekem, talán cserében örökre el tudnék felejteni dicsőséget,
327      34|             mintha a föld nyelte volna el, úgy eltűnt.~– Hát nem mondtam,
328      34|          kezével inte, hogy hallgasson el már.~E pillanatban egyszerre
329      34|               hozzá, egyszerre dördült el a muskétások sortüzelése,
330      34|          keresztül, mely vérrel borítá el arcát, s bal karja keresztül
331      34|           ellen, kik erőszakkal vitték el a csatatérről. Amint azonban
332      34|       megsebesülve bár, mégsem feledte el halálos bosszúját, s bár
333      34|     legsúlyosabb.~Teleki holtan terült el a síkon.~Feriz bég feltekinte
334      34|             saját ruháiba, s úgy küldé el Görgénybe özvegyéhez.~Az