Fezejet

 1       1|  asszonyok, egyik egyet, másik mást hozott a papnak, s vissza
 2       3|      pópának, nem kell közéjük mást ültetni, mert szégyenleni
 3       6|       nemigen volt mit rabolni mást, mint gulyákat és rabszolgákat;
 4       6|        és szamarat, nem kímélt mást, mint a lovakat, s midőn
 5       7| iszonyú mélység vagyon, nehogy mást találj híveidnek mondani,
 6       9|   szerelem.”~A bégnek nem volt mást tenni, mint felugrani, s
 7      13|      én úgy húzom azt le, hogy mást nem adok fel rátok; s ha
 8      14|  kétségbeesve. – Itt nincs mit mást tenni, mint meghalni.~–
 9      16|      porban heverni, nem kérve mást, mint hogy engedjétek őt
10      16|     szolgáltatnunk. Ha társaim mást határoznak, én megnyugszom
11      17|       nem tudok most helyettem mást áldozatul adni, akkor én
12      17|  tagadást inte fejével.~– Úgy… mást… szeretsz? – szólt reszketve
13      25|  félrehárítani látszott. Pedig mást a legnagyobb akarat mellett
14      29|  szíveket, hogy senki se hinne mást, mint hogy itt van az ítélet