Fezejet

 1      11|     messzehangzó tülökkel tutulva a csendes éjszakában; – ti, békeszerető
 2      11| hallgatjátok a méla dalt, mit az éj csendes szárnya szertehordoz: kerüljétek
 3      12|             pokolban~Szálljatok le, csendes árnyai az éjszakának, mik
 4      12|    kelyhében. Minden alszik, minden csendes, csak a csillagok s az égő
 5      12|         szerelem vannak ébren.~Minő csendes, merengő dal hangzik ott
 6      13|            sóhajok is elnémulnak. – Csendes a táj. – Csak egyes merész
 7      15|            vele vissza az ebesfalvi csendes kastélyba, hol nem volt
 8      18|            jön énhozzám!”~Nemsokára csendes álom szállt anya és gyermek
 9      21|           folyó Dunán, s talán azon csendes folyókra gondolt, mik mellett
10      21|         mecsetből.~Végre hangzott a csendes éjben a kiáltás; de ez nem
11      22|            szép vonásain, s tiszta, csendes szemeiből égiek öröme világolt,
12      28|      korábban érik, mint a többi. A csendes, lassú halál megérleli a
13      28|             búsan.~– És elmegyünk a csendes folyók partjaira, az ős
14      34|          Augusztus 19-ike vala; oly csendes, langyos nyári éjszaka,