Fezejet

 1       3| elfelejtkezve kitörjön. Szerencsére Béldiné észrevevé idejekorán a két
 2      14|      hőslelkű fejedelemnő; a szelíd Béldiné, angyal leányával; Teleki
 3      16|             Kapiné Teleki Flórával, Béldiné leányával, Bornemissza Zsófi,
 4      16|           minden hölgy eltávozék, s Béldiné szemeivel inte leányának,
 5      23|       Sztambulban, mint itt – szólt Béldiné, és Béldi átlátta, hogy
 6      26|         Most végy búcsút, és siess.~Béldiné odarohant a kerek ablakhoz,
 7      26|       Gyermekem, jó Arankám – szólt Béldiné leányához, ki köztük legidősebb
 8      26|            Isten veletek! – suttogá Béldiné, száz csókot hányva reszkető
 9      26|        kezét, s azzal ott hagyta őt Béldiné börtönében.~A gyermekek
10      27|        nejével.~– Azt hivém – szólt Béldiné, midőn fullasztó zokogása
11      27|  kétségbeeséshez közelgő ijedséggel Béldiné.~– Soha! – viszonzá tompán
12      28|             van.~Napok múltak, hogy Béldiné eltávozott, s még semmi
13      28|         mert a fogoly nagyon beteg.~Béldiné feküdt a hintóban, öntudatlanul,
14      29|         legelöl Bánfi Dénes, Béldi, Béldiné, leánya és nagyobb fia,