Fezejet

 1       9|        tudom, hogy mit tesz tégedet szeretni; mert voltam tőled távol.
 2      10|             akkor, – ezt viszonzá: „Szeretni nem tanultatok ti, úgy,
 3      10|           halál! Ha akartok engemet szeretni, szeressetek úgy, miként
 4      11|      szeretett, csak most tanul még szeretni, elkábulni, megőrülni s
 5      17|              te nem ismered, mi az: szeretni annak, ki eddig csak gúnyból
 6      17|             gúnyból szeretett, most szeretni őrületből. Ne engedjétek
 7      17|            susogá:~– Azért én mégis szeretni foglak téged.~Azzal ismét
 8      19|            most is?~– Lehet-e téged szeretni s meg nem halni a szerelemmel?~–
 9      19|            hivé, hogy az ifjú mégis szeretni fogja őt – ha meg fog halni
10      21|           megígértem egy nőnek, aki szeretni fog, ha megtartom.~– Nincs
11      22|           gondolatait. – Jót tenni, szeretni, imádkozni: tehát itt nyugoszik
12      26|              hogy árva gyermekeimet szeretni fogod, míg én távol leszek.~–
13      26| fájdalmaiban elaléló hölgyet – hogy szeretni fogom őket örökké.~Hisz