Fezejet

 1       7|          hozzájuk, észrevettek – suttogá a barát –; el ne téveszd,
 2      15|          rázogatva.~– És pedig – suttogá tovább Apafi –, a szegény
 3      16|  alkalmat engedett.~– Irgalom! – suttogá még egyszer a szegény nő,
 4      17| szemekben.~– Te voltál ápolóm? – suttogá hálateljesen az ifjú, s
 5      19|    képnek köszöntgetne, s lágyan suttogá:~– Úgy leend, úgy leend.~–
 6      21|        hamarább készen leszünk – suttogá Máriához. – Most segíts
 7      21|   szeméből.~– Úgyis minek már? – suttogá magában.~Ekkor felszedék
 8      21|      sorsnak… és még valakinek – suttogá utána halkan.~Most már elég
 9      21|      őket!~– Csitt, csendesen! – suttogá Feriz, fülét az ajtóhoz
10      21|        arcára, s reszkető hangon suttogá:~– Feriz… Te azon hölgyeket,
11      21|      remegő karjait égre emelve, suttogá:~– Boldog vagyok!… Először
12      26|        veletek! Isten veletek! – suttogá Béldiné, száz csókot hányva
13      28|          némán, s alig hallhatón suttogá:~– Az égben!~A szelíd leány,