Fezejet

 1      El|       egy szökéssel megmérte a sors útját a legmélyebbtől a
 2       4|    közbe Feriz. – Határozzon a sors.~– Helyesen – monda a gróf,
 3      16|   Velünk bevégezte számadásait sors és világ; ez ország nem
 4      16|       szerencsétlen nő, kire a sors ura nem tartá elégnek csak
 5      16|       vagy ha tudjátok azt, mi sors vár reánk; tudjátok nejeiteket
 6      19|    félj, megszabadítunk”, de a sors vakot vetett, a lesbe állt
 7      21| békóval a lábon. A vakmerőké a sors!~– Tudod, Thököly, a török
 8      28|     tud, rájuk halmoznám; de a sors teremtményei ők, kiket teremtett
 9      29|        Fata viam inveniunt” (a sors megtalálja a maga útját),
10      31|     teljesült be rajta.~Mert a sors leleményességéhez képest
11      31|        költők igazságtétele, a sors nem büntet pallossal, méreggel,
12      31|   büntetés a tanácsúrra… Óh, a sors oly leleményes…~Teleki estig
13      34|     égben. Úgy látszik, hogy a sors csak azért tartá meg a legsötétebb