Fezejet

 1       1|        kalapját, egy dicsértesséket mondott, s folyvást rá sem tekintett
 2       5|         mert én nem tudom, hogy mit mondott –, miszerint jó volna kegyelmednek
 3       6|           menj!~Többet aztán nem is mondott, hanem bölcsen kitért az
 4       7|            hallották vendégei, amit mondott, s amint arra sem feleltek,
 5       9|      nyájasan mosolyogva reá.~Valót mondott a rabkereskedő. E szegény
 6      11|        mindent látott, amit a lyány mondott neki, nem is gyanítva, hogy
 7      21| megindulástól reszketett, mert amit mondott, érzé, hogy igaz.~Hasszán
 8      25|          azon öntudatban, hogy amit mondott, most az egyszer szórul
 9      29|        magasztalva mindenki előtt a mondott beszédet, jó fennhangon,
10      30|         hallák az őrült nyugalommal mondott szavakat, s egymást sápadni
11      30|            volna, amit a szultánnak mondott, alázatosan lehajolt annak
12      31|          igen helyesen mondta, amit mondott, és fejedelemhez méltóan,
13      34|           diák generális oly dolgot mondott neki, amit nem cáfolhat