Fezejet

 1      12|         valamennyi között a vén Majmun, ki aludni is csak fél szemmel
 2      12|     odadnám.~– Tudok én – szólt Majmun, megindulva a bőkezűségen.~–
 3      12| felhozod, eme másik tied leend.~Majmun átlátta, hogy ez csakugyan
 4      12|       közül? – kérdé elborzadva Majmun.~– Én nem tudom, csak azt
 5      12|       ha azt cselekszem – szólt Majmun határozottan, leülve a dombra.~–
 6      12|        a vízbe a magas partról.~Majmun nem gátolhatá meg a leány
 7      12|        úgy szállnál alá. Siess.~Majmun sebesen osztá kétfelé karjaival
 8      12|     Most szólhatsz vele – monda Majmun a leánynak.~Azraële szótlanul
 9      12|       boldog, oly elégült volt!~Majmun bámulva nézett reá. Tehát
10      12|      nézz, akkorra visszajövök.~Majmun fennhangon számlálta a hatszázat.~
11      12|    koszorút, azt nekem elhozod.~Majmun bámulva hallgatott: miről
12      12|      hívásának, átlovagolt vele Majmun kíséretében a túlsó partra,
13      12|    abban nem akadályozta volna.~Majmun pedig, mintha az utat keresné,