Fezejet

 1       3|          nemes vonásokkal, apja magas homlokát öröklé a hajadon s annak
 2       7|           megcsókolá a lelkész leánya homlokát, ki e percben halaványabb
 3      12|       odaliszk némán felsóhajtott, és homlokát a mohos faderéknak támasztá.~–
 4      14|              herceg, megcsókolva neje homlokát. – Légy nyugodt. Fölösleges
 5      14|            meghajtani büszke, férfias homlokát! Mi lehet ez?… Mária szívdobogva
 6      14|            ekkor visszafordítá merész homlokát, s lehajolva lova fejére,
 7      15|           jóvoltából megcsókolá annak homlokát, sűrű fehér szakállával
 8      17|        buzgóan magában, rá-ráfektetve homlokát, a dervis pedig felemelvén
 9      17|          szenved, felemeli fejét, égő homlokát kebléhez szorítja, s mintha
10      19|        gyűlöngő felhőket, végigsimítá homlokát kezével, s alantabb, csendesebb
11      29| észrevételeket tesz beszédére, s erre homlokát redőkbe szedve, ezt mondá:~„– –
12      31|     palástjával többször betakarta, s homlokát megcsókolgatá, azután felülteté
13      31|              megölelte, megcsókolgatá homlokát, s leülteté maga mellé medvebőrös