Fezejet

 1       3|  ezúttal is Erdélynek jutand a dicsőség, elölvihetni benne a zászlót.
 2       6|  szerekből.~– Elhiszem. De itt dicsőség is jutna.~– Van énnekem
 3      13| gyalogság volt.)~– Elfogyott a dicsőség! – szólt a küldöttek szónoka
 4      13|       elesnétek énáltalam: hát dicsőség volna-e az? Itt az ellenség
 5      13|      hogy övé legyen egyedül a dicsőség, s egymaga verje szét a
 6      13|  Hirdessék a kürtök, hogy ma a dicsőség napja van!~Egyszerre megelevenült
 7      13|      társa jobbját. – Halál és dicsőség között választunk, s ki
 8      13| mindebből semmit sem látott.~– Dicsőség Allahnak! – kiálta, kezeit
 9      15|      öreget megütögetni nem is dicsőség. Hanem legalább megmondja
10      20|       egyenként, tied legyen a dicsőség!~Voltaképpen az előszobában
11      29|     úgy. Illessen engemet azon dicsőség, hogy én vezetem a sorsot.
12      30|        bátorság, sem vágy hír, dicsőség után; ereimben összevissza
13      33| szultán hadseregek, vezérek és dicsőség nélkül vette át az uralkodást,