Fezejet

 1       4|     észre sem vett csapás után arcára kezde folyni a vér; Thököly
 2      10|     mint amely embernek a hold arcára süt, mikor alszik, és az
 3      14|     vont azelőtt oly életvidor arcára. Olykor a szenvedés is édes.~
 4      14|      ölel; megdöbbenve tekinte arcára: komoly volt az, s tele
 5      17|    Yffim, éles szemeit Azraële arcára szegezve.~– A halál számlálja
 6      17|       mellett, szemeit az ifjú arcára függesztve: Feriz bég emlékezék
 7      19|        midőn felnézett az ifjú arcára, annak gyönyörben ragyogó
 8      21|     kicsordult a könny, kezeit arcára tapasztá.~– Miért is élne
 9      21|  könnyben úszó szemeit az ifjú arcára, s reszkető hangon suttogá:~–
10      21| odaliszk két könnycseppet érze arcára hullani. Az ifjú szemeiből
11      27|      egy szűk lőrésen lesütött arcára, nem találta azon ama sorvasztó
12      30|      dívánba – Feriz bég…~Ifjú arcára alig lehete ráismerni, turbánja
13      33|     égő cseppjeiket a harcosok arcára hullaták, ruháikon, kalapjaikon