Fezejet

  1       2|           vágják le a fejét.~A kiaja bég úgy cselekedék, kinn az
  2       3|           szófát Ahmed basa és Feriz bég számára, nem kell nekik
  3       3|            főúr: Ahmed basa és Feriz bég, kiket komoly méltóságuk
  4       3|              elhalványuljanak.~Feriz bég ott állt a küszöbben, komoly
  5       3|             köszönt neki, mire Feriz bég mély melankóliával sóhajta
  6       3|          szókra a mellette ülő Feriz bég arca egyszerre elpirult,
  7       3|             eszembe.~– Óh, azt Feriz bég mindjárt le fogja számodra
  8       3|         pergament és írónádat.~Feriz bég vonakodni készült, amivel
  9       3|              lerészegesznek; – Feriz bég, míg nádját a pergamenen
 10       3|         hatalmú tekintet elől.~Feriz bég leírta a verset, s odanyújtá
 11       3|             a csatában kapott.~Feriz bég hirtelen zavarodottan vonta
 12       3|            őket észre, egyedül Feriz bég, ki, bár a terem túlsó szegletén
 13       4|   ellenfeleit már ott találta. Feriz bég elhozta magával Ahmed basa
 14       4|              leszökve lováról, mit a bég komoly fejbólintással fogadott,
 15       4|            legszélesebb lenni.~Feriz bég dolmányát leöltve, felgombolá
 16       4|            teljes erejéből, de Feriz bég megállt azon a nyomon, melyben
 17       4|         csapást intézett reá, hogy a bég fél térdre bukott, amidőn
 18       4|              ütötte belé kezét Feriz bég kardjába, éppen az ököl
 19       4|          küzdtéren: Imre és Feriz.~A bég még ott állt elébbi helyén,
 20       4|             forrásvízzel, mert Feriz bég nem issza a bort, több ivóedényünk
 21       4|        sebforradás látszott a fiatal bég halántéka körül, melyet
 22       4|             igazad van – szólt Feriz bég mosolyogva, s azután megmosva
 23       4|         Megkezdődött a viadal; Feriz bég szokott hevével nyomult
 24       4|              csapásokat, miket Feriz bég ellene intézett, kardjának
 25       4|               úgyhogy utoljára Feriz bég mintegy önkénytelen haraggal
 26       4|             nemes magatartása. Feriz bég egészen dühbe jött Thököly
 27       4|           veres vonal látszott Feriz bég homlokán.~A török ifjú meglepetve
 28       4|           örvendve szorítá meg Feriz bég kezét.~– Ezentúl jó barátok
 29       4|           kívánok szerettetni.~Feriz bég nem állhatá meg, hogy fejcsóválva
 30       8|             budai basa követe, Yffim bég, kit azért küldöttek a fejedelemre,
 31       8|         támadástól.~Ez a derék Yffim bég tehát éppen fürdőkádjában
 32       9|            meg háreme számára.~Yffim bég szaladt legottan kihirdetni
 33       9|             s odanyújtá nyakát Yffim bég elé, hogy arra hágva lépjen
 34       9|         hágva lépjen fel hajójára.~A bég magas leereszkedéssel adá
 35       9|              készíté, amelyben Yffim bég az ő hajójára lépett.~Azzal
 36       9|             kellett a szívnek.~Yffim bég sokat látott már ilyfélét,
 37       9|           uram, hatszáz arany.~Yffim bég műbecslő képpel hallgatá
 38       9|              hisz még gyermek.~Yffim bég mordult rá valamit.~– Az
 39       9|            másnak kétannyiért.~Yffim bég helybenhagyólag bólintott
 40       9|               monda gyanakodva Yffim bég.~– Kifestve, uram? – kiálta
 41       9|               bámészan állt a belépő bég elé, s azt tetőtől talpig
 42       9|              hévvel ömlengett, Yffim bég nagy komoly képpel végigjárta
 43       9|           látszott ki, s amint azt a bég felé fordítá, egyszerre
 44       9|         félig-meddig magához térve a bég. – Te engem meg akarsz csalni,
 45       9|             a könnyű palástot.~Ah! A bég szemei kápráztak. Alig hivé,
 46       9|             fecsegő! – fordult Yffim bég a kalmárhoz – ki üres beszéddel
 47       9|           világított e percben Yffim bég felé, hogy annak szemei
 48       9|            kalmár arcra veté magát a bég előtt.~– Ne vedd meg őt,
 49       9|             háremébe akarod vinni.~A bég azt gondolá: bizonyosan
 50       9|             Hasszán basa palotája.~A bég megrázta fejét.~– Gazembernek
 51      10|          Másnap meglátogatá őt Yffim bég, a kalmár szívesen fogadá:
 52      10|         hosszat.~Akkor felkelt Yffim bég, kezet szoríta Hadzsi Babával,
 53      10|             körülfogá Yffim béget.~A bég őszintén megfelelt, hogy
 54      10|            Kucsuk basa és fia, Feriz bég dandáraira várnak még, akik
 55      10|      csatákban szokta követni?~Yffim bég felkacagott e szóra.~– Könnyű
 56      10|         beszélek, nem tréfa, s Feriz bég nem kevésbé veszedelmes
 57      10|             azon órát, melyben Feriz bég ablakai alatt lován elvágtatott,
 58      10|          Tudod, óh, uram, hogy Feriz bég a szultán előtt nagy kedvben
 59      10|       fejedért a kis körmömet.~Yffim bég erre szótlanul felkelt,
 60      11|             jobban lát és hall Yffim bég, ki szüntelen Azraële körül
 61      11|            jól tudja azt, hogy Yffim bég feje sokkal erősebben áll
 62      11|            illatoznak.~Egyedül Yffim bég kísérheti őt idáig.~A vezér
 63      11|            madársereg fészkel; Yffim bég néhány lépésnyi távolban
 64      11|           szép sólyom! – kiált Yffim bég.~Azraële kacagva fordul
 65      11|            fordul hátra:~– Ugyan, jó bég, hogy nézheted sólyomnak
 66      11|      jegenyének nézed. Ej, ej, derék bég, valamit ittál, amitől nem
 67      11|             Én úgy gondolom – szól a bég megzavarodva, s el nem bírva
 68      11|              az, és vadgalamb.~Yffim bég nem értette ezt a tréfát.~
 69      11|              tréfát.~Odább mentek. A bég újra megszólalt:~– Ne térnénk,
 70      11|              basa felkacagott, Yffim bég pedig nem tudott hová lenni
 71      11|          hallottam.~– Megbocsáss, jó bég, te éppen olyan rosszul
 72      11|             túlparton látszott Feriz bég tábora, mely éppen akkor
 73      11|         diadalmas hangon. – Ez Feriz bég tábora, és ő maga az, aki
 74      11|       Hasszán nyakába.~– Ah! E derék bég harci tábornak nézi a vízhordó
 75      11|            gúnyt űzzön. Ez itt Feriz bég tábora előttünk, s te jól
 76      11|           Allahra! Megdöbbentesz, jó bég – szólt Azraële oly csodásan
 77      11|             lyánkák énekelnek.~Yffim bég szakállát rágta dühében.~–
 78      11|       ellenség hírét terjeszd.~Yffim bég elsápadt. Érzé, hogy meg
 79      11|               s nehány csepp vizet a bég arcába fecskendve, babonás
 80      11|                Most nézz, és láss.~A bég tett mindent, ami parancsolva
 81      11|            csodálatos az, hogy Yffim bég hadseregeket lát, ahol nincsenek
 82      11|              úgy találom, hogy Yffim bég szemei rosszak, hogy e hajadonokat
 83      11|   hajadonokat katonáknak nézi.~Yffim bég nem merte a basának azt
 84      11|              túlparton ezalatt Feriz bég hangos parancsszavakat osztva,
 85      11|           szemében vallja meg.~Yffim bég bámulva állt hátuk mögött,
 86      12|           leánynak –, és abban Yffim bég benne szokott hálni, attól
 87      12|           megszűnt lenni, hogy Feriz bég legyen, kardját ragadva,
 88      12|            meghajnallik, urad, Yffim bég, fel fog tégedet keresni,
 89      12|     túlpartra kísérd, hol most Feriz bég tábora áll. Ti ott senkit
 90      12|           előjött kioszkjából; Yffim bég rég várt reá.~– Nem lovagolsz
 91      12|             Hasszán tehát, engedve a bég hívásának, átlovagolt vele
 92      12|          túlsó partra, aholott Yffim bég csodálkozva tapasztalá,
 93      12|           hogy egy lélek sincs Feriz bég táborából jelen.~Azokat
 94      12|          Pesten véve állomást.~Yffim bég szakállát szerette volna
 95      13|              fogjuk, miszerint Yffim bég aligha figyelmezteté azon
 96      13|              lázadók közé, míg Feriz bég a szpáhikat vezetve egy
 97      13|           menni! Kucsuk is jő! Feriz bég segít! E kiáltások terjedtek
 98      13|                 kiáltoz fel rá Yffim bég. – Köss kardot, és ülj lovadra!~
 99      13|            nem hallott semmit. Yffim bég elvégre kétségbeestében
100      13|          Siess, uram! – ordíta Yffim bég. – Kucsuk basa veri az ellenséget,
101      13|             új parancs nem jő. Feriz bég és dandárja a túlsó szárnyra
102      13|            takarodót fúvatott, Feriz bég átvonult a bal oldalra,
103      13|       Őrjöngsz, uram! – kiálta Yffim bég, Hasszán lovának zabláját
104      13|             állta útját, addig Feriz bég Toggendorfot kereste fel
105      13|             rogy össze alatta.~Feriz bég dühösen veti magát a vértesek
106      13|            veszte annyit, mint Feriz bég. Elhullt az amazondandár.
107      14|           Éppen ma érkezett ide Olaj bég a szultán parancsával, hogy
108      15|                             XV. Olaj bég~A fejedelem éppen künn állt
109      15|              a porta küldöttje, Olaj bég, teljhatalmú fermánnal jött
110      15| bebocsáttatott hozzá.~– Tisztel Olaj bég, hogy jelenj meg nála, de
111      15|               hogy a fejedelmet Olaj bég hívatta magához, haragra
112      15|      menekülni.~– Beteg szegény Olaj bég nagyon: nem mozdulhat az
113      15|           kellett felölteni, az Olaj bég lakására.~A kutyák majd
114      15|         lehúzták az udvarban, mert a bég nagy pártfogója volt ez
115      15|         szólítani.~– Emberséges Olaj bég. Kegyelmes uram. Találj
116      15|               és beszélj velem.~Olaj bég meghallva a fejedelem szavát,
117      15|          szavakkal kegyesen nyújtá a bég kézcsókolásra jobbját, áhítatos
118      15|       tisztelgés; ahelyett megfogá a bég kezét, s tempóra végigfektetve
119      15|         kezet csókolj! – kiálta Olaj bég, visszakapva kezeit s oly
120      15|           erre összetéve kezeit Olaj bég. – Bizony terhes hivatal
121      15|      Hallottad talán, kegyelmes Olaj bég, hogy az a szerencsétlen
122      15|        kiálta kezét összecsapva Olaj bég, s szemeit égnek emelve.~–
123      15|              gyermek! – sóhajta Olaj bég, fejét rázogatva.~– És pedig –
124      15|             biztatóbban hangzottak a bég válaszai, ő annál nagyobb
125      15|           hozzá intézni:~– Kegyelmes bég, ily áldott kedvben lévén,
126      15|             elszorult kebellel.~Olaj bég megnyugtató tekintettel
127      15|           nem éri, mert meghal!~Olaj bég áhítatosan emelé kezeit
128      15|          kell beszélni.~– Derék Olaj bég. Jól tudod, hogy ez országnak
129      15|             nyájasabb hangon mondá a bég, ahogy öregapák szoktak
130      15|          Erdélyországban; ez az Olaj bég pedig egy piszkos, lompos
131      15|           akkor mert volna vele Olaj bég uram ily csúfosan kötődni,
132      15|             oda fogja azt verni Olaj bég uramnak – no nem a fejéhez,
133      15|             hangon:~– Hallod-e, Olaj bég! Csak azért jöttem vissza,
134      15|          hogy megmondjam neked…~Olaj bég ránézett.~– Mit mondj meg,
135      16|            állunk, – vagy pedig Olaj bég előszobája?~Az urak mélységesen
136      16|           nyugodt: ha engem fog Olaj bég tőled halálra követelni,
137      16|          belép a tanácsterembe Yffim bég, kit beküldött Hasszán basa,
138      16|   kényszeríté az országtanácsot Olaj bég akaratának, a másik percben
139      16|          maga marad áldozatul.~Yffim bég nem tudta, hogy a mennykő
140      16|        vagyok müderrisz; hanem Yffim bég! Tanuld meg ezt, kutya.
141      16|             odaugrott, s amint Yffim bég keresztbefont lábakkal ült
142      16|            kiszállíták a teremből. A bég rúgott, harapott, de mindez
143      17|          seregeivel csatázott, Yffim bég előre elkészíté a diadalkapukat,
144      17|            áll a sátoron kívül Feriz bég.~– De mellettem te vagy.~–
145      17|           lopja meg… Ki tudja, Yffim bég, nem vagyok-e én e percben
146      17|          Azraële reszketve rogyott a bég lábaihoz, a nő, a szerelmét
147      17|         engedjétek őt megölni.~Yffim bég minden kis lelkek szokása
148      17|        figyelemmel hallgatott. Yffim bég örömsugárzó arccal tekinte
149      17|       hajfürteivel játszottak.~Yffim bég széles jókedvében volt Hasszánnak
150      17|             dolog az, beszélj, Yffim bég – szólt Hasszán nyájas arccal.~–
151      17|            ájulni – súgá utána Yffim bég gúnyosan –, fogd e pézsmaedénykét
152      17|              felkacagott, hogy Yffim bég azt hivé: meg kellett őrülnie.~–
153      17|            parancsolá Hasszán.~Yffim bég hívására bejöttek a tábor
154      17|     előhozattak Kucsuk basa és Feriz bég. Kucsuk jött balról, Feriz
155      17|           csorbát szenvedének.~Feriz bég, mint aki egyszerre fegyvert
156      17|         dervisekkel imádkozni.~Yffim bég, mintha a lelket lopták
157      17|           értekezés végeztével Yffim bég rögtön elutazott a táborból.
158      17|            ott ült Apafi nyakán Olaj bég, hogy a Moldvából kiriasztott
159      17|               Nehány nap múlva Yffim bég eltávozta után hirtelen
160      17|             ellen indult; csak Feriz bég maradt Budán egy természetes
161      17|             arcára függesztve: Feriz bég emlékezék hagymáza tisztább
162      17|            nap, a téli naphoz!~Feriz bég arcáról egyszerre eltűnt
163      17|             reszketve a delnő.~Feriz bég igent inte.~Azraële felszökött
164      17|             után rögtön hívatá Feriz bég a dervist, ki az ifjú parancsszavára
165      17|            rabszolgák láttára.~Feriz bég halállal fenyegeté a dervist,
166      17|          küldtél, nem más, mint Olaj bég; álmod azt jelenti, hogy
167      17|             hogy ma el fog érkezni a bég a hercegnővel, ki azalatt
168      17|             Máriát, amint azzal Olaj bég a Királyhágóhoz ért, ott
169      17|          ajtónálló, jelentve:~– Olaj bég megérkezett a moldvai hercegnővel.~
170      17|   összevissza, azután az érkező Olaj bég elé rohant, s azt az ajtóban
171      17|            magát agyon a majom!~Olaj bég mosolyogva tűrte a címet
172      17|             egy lélegzet alatt.~Olaj bég éppen térdéig hajtá le fejét
173      17|              bókolásnak célját. Olaj bég szerette volna őt eltávolítani.~–
174      17|        Szólhatsz előttem, derék Olaj bég. Bármit mondasz, az előttem
175      17|       beszélhetsz előtte, derék Olaj bég, ő életem fájának gyökere,
176      17|       fájának gyökere, Azraële.~Olaj bég hosszasan meghajtá magát
177      17|           tudtam előre – felelt Olaj bég ravaszul. – Midőn az oláh
178      17|          együtt jó kézben volt. Olaj bég vén róka, s a rókának sok
179      17|             jó vezér – folytatá Olaj bég –, sohase véld, hogy miután
180      17|              szavakkal kilépett Olaj bég a mellékszobába, s bevezetvén
181      18|          neki meg kellend ölni.~Olaj bég még egy jó tanáccsal kívánt
182      18|       tekinte kegyhölgyére, míg Olaj bég, ki nem volt ahhoz szokva,
183      18|           karikára nyitva, hogy Olaj bég szinte visszarezzent tőle,
184      18|              tőle elválasztani.~Olaj bég összehajtá száraz mellén
185      19|             eltűnt a városból.~Feriz bég még lábadozófélben feküdt
186      19|           említette érkeztöket Feriz bég előtt; különösen bosszantá
187      19|           egy napon megjelenik Feriz bég kioszkja előtt, s kérdezi,
188      19|          messze az úton, talán Feriz bég vesztette el.~Az orvos elvevé
189      19|               Né! Hát nem kend Feriz bég? – kiálta rá a góbé.~Az
190      19|          emberére akadt.~– Hát Feriz bég előtt fogsz-e szólani?~–
191      19|             más, mint kinyitni Feriz bég ajtaját Gergely előtt, s
192      19|   betaszítani rajta a követet.~Feriz bég ott ült a kereveten: halvány
193      19|      miszerint ő külde hozzád.~Feriz bég felvillanyozva kelt fel
194      19|              számodra általam.~Feriz bég reszketve nyújtá ki kezét.~–
195      19|          szólt hozzá az orvos.~Feriz bég föltekinte, s arca kigömbölyült.~–
196      19|        ebbeli ijedtében bekurjantá a bég cselédeit. A vén egyiptomi
197      19|              be a kiáltozásra.~Feriz bég legénykedő tréfával állta
198      19|            lépést szökellve. Ekkor a bég belevágta éles kengyelvasát,
199      19|            kedvenc hölgyeéből.~Feriz bég eleget tudott. Ismét lovára
200      19|                  Másnap reggel Feriz bég meghagyá szolgáinak, hogy
201      19|          amíg a kioszkhoz ért. Feriz bég észrevette őt ablakán keresztül,
202      19|         álköntösét, s ott állt Feriz bég előtt reszketve, pirulva,
203      19|     szemlesütve – az odaliszk.~Feriz bég kerevetén ült, legpompásabb
204      19|           úgy.~A nő odarogyott Feriz bég lábához, s átkulcsolva kezeivel
205      19| megszabadítom önnön életemmel.~Feriz bég kegyetlen hidegséggel válaszolt.~–
206      19|           elhozom őt magammal.~Feriz bég önkénytelen nyújtá kezét
207      19|             hit boldoggá tevé.~Feriz bég pedig azonnal maga elé hívatá
208      20|  ajtófüggönyöket, és belépett – Olaj bég…~– Valóban el kell ismernem –
209      20|            kérdezz.~Volt valami Olaj bég száraz, sárgult arcában,
210      20|      széttekinte a jelenlevőkön Olaj bég, mintha az arcokból akarná
211      20|              bezárt fermánból – Olaj bég szemein keresztül.~Azt olvasta
212      21|          meglepetés hangján:~– Feriz bég!~– Én vagyok az. Legyetek
213      21|       férfiak azt vélték, hogy Feriz bég az éjféli felváltó őrjárathoz
214      21|             fordítson rajta.~*~Feriz bég, a magyar urak félrevonultával,
215      21|             az első ágyúlövés.~Feriz bég először éltében rendült
216      21|              voltak a parttól.~Feriz bég csak ekkor lélegzett fel
217      21|         annak alakja enyészni.~Feriz bég megdicsőült arccal tekinte
218      21|             jutalomra megérve?~Feriz bég búsan hajtá le fejét, mintha
219      21|            mehetek – meghalni.~Feriz bég, gyöngéden átkarolva, csónakáig
220      22|            vége felé járt már. Feriz bég csendesen figyelve ült kioszkja
221      22|             már el is hamvadt. Feriz bég addig imádkozott, míg egy
222      22|             ha nem csalódunk – Yffim bég.~Kolozsvártól egész idáig
223      22|             volt a kapu előtt; Yffim bég benyitott rajta, s végigmenve
224      22|            alkoránból olvasva.~Yffim bég körültekintett, s amint
225      22|        basával akarok beszélni.~Olaj bég rátekinte, azzal felkelt
226      24|      Mellette fia jön, az ifjú Feriz bég, apja csatáinak és dicsőségének
227      24|         visszadobva hüvelyébe; Feriz bég egy önkénytelen szemeibe
228      24|             kezén. Odatekinte. Feriz bég volt az, az ifjú bajnok.~–
229      24|           kifizetem helyetted.~Feriz bég odarohant apjához, elérzékenyülten
230      24|              szólt felsóhajtva Feriz bég –, vagy kimentem, vagy együtt
231      24|          után Maurocordatónál, Feriz bég útnak indult ötven fegyveres
232      25|       legkedvesebb lovagja az, Feriz bég, ki nemrég érkezett Sztambulból.~
233      25|              érkezett Sztambulból.~A bég, mintha csak történetesen
234      25|          gyalogolni a felszólított a bég lova mellett, ki inte neki,
235      25|              sok lovat – monda Feriz bég –, most azért jöttem e tájékra,
236      25|            hűséges szolgádról.~Feriz bég sarkantyúba kapta lovát,
237      25|           Élesdre vezető úton. Feriz bég szemmel tartá őket, s midőn
238      25|              már az idő, midőn Feriz bég csapata az Élesdet eltakaró
239      25|      megállítá albán lovagjait Feriz bég, elosztá őket négy csapatra,
240      25|      veszekedve egymás között.~Feriz bég be hagyta őket jőni a szorosútba,
241      25|              sem menekült meg.~Feriz bég megtörlé kardját, s a leölt
242      25|      összetalálkozott Zülfikárral. A bég megfenyegetve öklével, lekiálta
243      25|           Kolozsvárra szökött.~Feriz bég elszörnyedve lépett be a
244      25|              Ajász basa, kinek Feriz bég különösen kegyence volt,
245      25|          szolgáid a múlt éjjel Feriz bég embereit orozva megtámadván,
246      25|           Attól tartok – szólt Feriz bég –, hogy a fejedelem közbeveti
247      25|         Mondtam, ugye? – szólt Feriz bég a basához. – Hogy azt fogák
248      25|           azt, amit akartunk.”~Feriz bég megértve a tudósítást, jókedvvel
249      25|               szólt, kiterítve Feriz bég előtt a zöldviaszos pergament,
250      25|    összegubancolt madárfészek.~Feriz bég homlokához s ajkaihoz érteté
251      25|         fejedelmi székbe” stb.~Feriz bég százszor összecsókolá a
252      25|              örömében kacagva, Feriz bég.~– Mit szólsz? – dörmögé
253      25|            uram a gyilkosokat.~Feriz bég hátratántorodék, a szó megakadt
254      25|              csatákat viselni.~Feriz bég azt hivé, hogy álmodik,
255      25|             félreállt közülök. Feriz bég csodálkozva csapta össze
256      25|              ütve homlokukkal.~Feriz bég ruháját tépte dühében. Szeretett
257      25|     hazudjatok! – kiálta közbe Feriz bég dühösen. – Nézzetek jól
258      25|     győzhetetlen basa és legvitézebb bég.~Azon pillanatban megvillant
259      25|       gazemberek! – ordíta fel Feriz bég, homlokára csapva öklével.~
260      25|                 Te pedig fiam, Feriz bég, a száz aranyomat fizesd
261      26|   elálmélkodva rebegé:~– Uram, Feriz bég.~– Elhiszed-e hát, hogy
262      26|            várnagy vállát, míg Feriz bég hévvel ragadta meg kezét:~–
263      26|             kénytelen vele, jó Feriz bég, az én szobáimban lakhatol.~–
264      26|            maradsz. Börtönödet Feriz bég foglalja el, ő vigyázni
265      26|         arccal az ifjú. – Amíg Feriz bég kardját fel bírja emelni,
266      26|          hang édes-keservesen; Feriz bég megismeré benne Aranka csengő
267      26|           soha ki nem veszett.~Feriz bég szíve ki akart szökellni
268      26|              a börtön ablakán. Feriz bég idvezülten ragadta azt meg
269      28|        Gyakran átvonta magához Feriz bég kezét, s odatevé homlokára.~–
270      28|         Hogyan búsulna utánam.~Feriz bég látta őt napról napra hervadni,
271      28|            az eltűnt életerőt.~Feriz bég már két nap óta nem beszélhetett
272      28|           nagyon szenvedett, s Feriz bég arra volt kárhoztatva, hogy
273      28|            csak forrón szorítá Feriz bég kezeit, s hálás tekintetét,
274      28|         hajlott össze e szóra; Feriz bég karjai felfogák az elalélót,
275      29|            legfiatalabb vezér, Feriz bég, megtébolyodott.~– Megtébolyodott! –
276      29|     betegséget olta vérükbe; s Feriz bég megőrült, mert szerette
277      30|           belépett a dívánba – Feriz bég…~Ifjú arcára alig lehete
278      30|      hadvezért száll meg, mint Feriz bég, ki már huszonhat éves korában
279      30|             kívül Rizlán basa, Ajász bég, Rifát aga, Kara Ogli, a
280      30|          kigyógyulandsz ottan.~Feriz bég arcán csudálatos mosoly
281      32|              s Buda eleste után Olaj bég elhozá Kara Musztafa számára
282      33|              a magányba vonult Feriz bég költőien regényes kioszkja.~
283      33|             teljesítésre vár.”~Feriz bég korán reggel kapá e levelet,
284      33|        halottaiból feltámadott Feriz bég.~Thököly levele után rögtön
285      33|      szállani azon hírre, hogy Feriz bég ismét kardot emelt, mert
286      33|        Istentől van ígérve.~És Feriz bég nem volt az csupán, amik
287      33|               Ekkor megfúvatta Feriz bég a trombitákat, s egyszerre
288      33|         tatárokkali viadalban, Feriz bég akkor hozá elő a pihent
289      33|              tartá, e fordulat Feriz bég kardjától támadt, mely el
290      34|            rajta van türelmem.~Feriz bég búsan sóhajta fel:~– Óh,
291      34|           mint máskor szokott. Feriz bég vezette őket ezúttal, annak
292      34|           volt az a főszerdár, Feriz bég. Halálosan megsebesülve
293      34|         lovagját.~Itt utolérte Feriz bég a tanácsurat, s kardját
294      34|             terült el a síkon.~Feriz bég feltekinte az égre, megdicsőült