Fezejet

 1       7|       téveszd, amit mondok.~A rabló reszketve inte igent szédelgő fejével,
 2      12|       megcsókolni lábainak porát, s reszketve szétoszlani, mint a naptól
 3      16|          nagy, keményszívű tanácsúr reszketve állt közöttük, s bár vonásaira
 4      17|       varázslóba szeretett.~Azraële reszketve rogyott a bég lábaihoz,
 5      17|           önmaga árulta el.~Azraële reszketve rohant elő rejtekéből.~–
 6      17|             mást… szeretsz? – szólt reszketve a delnő.~Feriz bég igent
 7      19|         számodra általam.~Feriz bég reszketve nyújtá ki kezét.~– Hol van
 8      19|            ott állt Feriz bég előtt reszketve, pirulva, szemlesütve –
 9      19|            ismerni akarlak.~A hölgy reszketve tekinte az ifjúra: várta,
10      22|         elesettekhez – megtérőkhöz.~Reszketve borult térdre a tünemény
11      28| öntudatlanul, mozdulatlanul.~Aranka reszketve, elhalványulva kérdé:~–
12      29|         voltak előtte, kik, amint ő reszketve Isten trónja elé lépett,