Fezejet

 1       1|          s odajött hozzánk nagy remegve, s jó estét mondva, elbeszélte,
 2       5|        előlem.~A magiszter nagy remegve eltávozott, zsebkendőjével
 3      12|    dereka körül övezni.~Halkan, remegve lépett elő a bokor mögül,
 4      12|         el, s kéj és gyönyörtől remegve rogyott le mellé.~Azután
 5      13|      golyó beleütődött.~Hasszán remegve vonta meg magát az ablakredőnyök
 6      14|     jött a csausz? – kérdé tőle remegve.~– Igen, asszonyom – rebegé
 7      17| villogásukat, arca átszelídült, remegve rogyott az ifjú ágya elé,
 8      19|         s lábaidhoz teszem – és remegve omlott e szavakkal a kerevet
 9      22|        szokták festeni.~A hölgy remegve bámult e tüneményre: azt
10      23|        is kegyelem volt adva, s remegve kérdezé Vaytól:~– Bizton
11      24|   aggodalmas arccal, tétovázva, remegve, egyedül ő bátran, nemesen,
12      30|    előtte, maga a szultán is, s remegve várták szavait.~Az őrültek