Fezejet

 1       1|          burkolva, s mintha nem is földön járnának, egyenkint eltűntek
 2       7| legegymáshozillőbb ember valának a földön; egyformán jókedvű, szívű
 3      18|          is elvesznek. Ez sorsuk a földön, s tovább nincsen semmi.
 4      21|       kezénél fogva engedi magát a földön húzni. – Mindketten itt
 5      21|         még mindig ott térdepelt a földön.~Felveté nagy, könnyben
 6      26|          vigasztaló szót az idegen földön. Nem lennék ember, ha rólad
 7      26|         teutánad legjobb barátja e földön. – Üdvözöllek.~– Köszönöm
 8      27|          Pált eltemették az idegen földön, sírját nem látogatta senki.
 9      30|         legyen az égben s egy úr a földön, sokan eljöttnek hivék az
10      30|     adófizető királyokat tűr meg a földön.~A követ egy kicsinyt furcsán
11      30|            hogy Franciaország is a földön van, és eltávozott.~Utána
12      30|          kinek semmi közöm sincsen földön végbemenendő ügyekhez mostan.