Fezejet

  1      El|           már felfordult világ van, ott török basa osztja parancsait
  2      El|          parancsait a helységeknek, ott a várakon félhold ragyog,
  3      El|          családtagnak tekinté magát ott, hová mint ellenség jutott
  4       1|              Egész éjszakákat elült ott a torony tetején, mikor
  5       1|     rohannának vashidakon keresztül ott a magasban.~Az égi zajra
  6       1|            mindenki azt hitte, hogy ott fog leesni.~Ezen pillanatban
  7       1|             nálam három esztendeig, ott benn van az asszony, majd
  8       1|      kápolna felé tértem; hát amint ott nagy csendesen elhaladok,
  9       1|          belépkedtek a kápolnába, s ott most énekelnek. Nekem hajam
 10       1|         mondtam még? Úgy: tehát még ott álltunk elijedve a kápolna
 11       1|     kísértet felmegy a katedrába, s ott elkezd szónokolni, de ő
 12       1|         ördögöt, s emberi erő rövid ott, hol emberfölötti lények
 13       1|            figyelmessé lett pópa. – Ott valami történik.~– Olasz
 14       1|         ördöngös ember van.~– Lehet ott még több is.~– De ez valóságos
 15       1|            Kiszöktél Törökországba, ott eladtad feleségedet a thesszáliai
 16       2|             család Bukarestbe, hogy ott a szemináriumban pappá neveltessék;
 17       2|            faluba eldugaték papnak.~Ott vesződött sok éven át az
 18       2|            életében ez a méltóság), ott átvéve a család okiratait,
 19       3|         elhalványuljanak.~Feriz bég ott állt a küszöbben, komoly
 20       4|         kereszthez, ellenfeleit már ott találta. Feriz bég elhozta
 21       4|          környezett térre jutottak, ott inte a herceg a csatlósoknak,
 22       4|            Imre és Feriz.~A bég még ott állt elébbi helyén, s szótlanul
 23       5|             éppen Naláczi van nála, ott áll az ablakban, míg Teleki
 24       5|           fel.~– Maradjon kegyelmed ott akármi bérre, hiszen éhen
 25       5|             Nyitrát megszállván, az ott berekesztett vitézek segélyére
 26       5|        hátha azt felelik, hogy lesz ott zab is, széna is.~De Teleki
 27       6|    holdmezővásárhelyi polgár, kinek ott helyben öt háza és két tanyája
 28       6|             mellé a bundájára; – az ott már török határ, s jól tudja,
 29       6|          mernek üldözői jönni, mert ott már a temesvári basa parancsol.~
 30       6|             mint magától értetődik: ott a háznép által mind ő, mind
 31       6|             meglepvén a rékasiakat, ott Rhédey Ádám házát felgyújtja,
 32       6|     gondolta magában: „hiszen én is ott leszek”, s azzal felült
 33       6|       mindenütt tőle az utat, mikor ott aludt valamelyik pusztai
 34       6|           Menjen el Püspökladányba, ott szóljon be a legutolsó házhoz
 35       6|            pásztortűzre mutatott.~– Ott világít az ablaka, ni.~–
 36       6|      kellene látni; oly magasan van ott arany-ezüst felhalmozva,
 37       6|            a szél a túlsó partra: – ott is azt mondják az emberek,
 38       6|             a Rézen meg mindenfelé? Ott Bodókvár! Babocsavár! Leányvár!
 39       6|     nincsenek azok elpusztulva. Van ott ágyú is elég. Hát még a
 40       6|              Hát még a sok barlang? Ott Abaliget! Ott Baradla! Ott
 41       6|          sok barlang? Ott Abaliget! Ott Baradla! Ott Szemiluka!
 42       6|          Ott Abaliget! Ott Baradla! Ott Szemiluka! Ott Balikaluka!
 43       6|             Baradla! Ott Szemiluka! Ott Balikaluka! Hát a sok tiszai,
 44       6|    leszakadt alattuk a dobogó! Mind ott vesztek. Most is ott látni
 45       6|           Mind ott vesztek. Most is ott látni a csontjaikat. Hát
 46       6| hanyatt-homlok rohant reánk, s mind ott fulladt egy perc alatt!
 47       6|           idevezette, a másik héten ott leszek Várad alatt mind
 48       6|       tulajdon portáján felkeresse.~Ott állt Kökényesdi uram a szérűskertben,
 49       6|  visszabaktatva Debrecenbe, s amint ott Rákóczi szobájába belépett,
 50       6|         Kökényesdi! – hát már akkor ott állt Kökényesdi.~– Hát kend
 51       6|             kanócot, már megint nem ott volt a csikós, amerre a
 52       6|            ért a város kapujához, s ott megrekedve a kapu előtt,
 53       6|           mély vízárokba esnek, még ott is fojtogatva egymást, s
 54       6|        holttestére veté le magát, s ott meghalt ugyanazon pillanatban,
 55       6|      elvitték a rékasi sírboltba, s ott eltemették menyasszonya
 56       7|         hagyák el a boldog forrást. Ott lehete látni a templom falaira
 57       7|             bizony minden vallás jó ott, ahol az ember maga is az.~
 58       7|            a páter, jól tudva, hogy ott ugyan semmi sincs.~– Ne
 59       7|        összecsavarva azokat mellén, ott egyetlen roppant araszával
 60       7|       melletti erdőkbe, s csendesen ott maradtok, nem is mutatva
 61       7|     ihletett nép, s ha azon percben ott lettek volna a rablók a
 62       8|             bírt.~Ezen időben éppen ott volt Nagyenyeden a budai
 63       8|            ki nem ért Temesvárra, s ott azt híresztelte el, hogy
 64       8|     bevezette őket a hegyek közé, s ott elrejtőzött velök a Balina
 65       9|          némák, őrültek menedéki, … ott ismét a vigalom és művészet
 66       9|           legutolsó rongyos kalyiba ott van, hol most a redout-épület2
 67       9|        tábor összpontosítása előtt.~Ott horgonyt vetve a Duna szélében,
 68       9|             legszebb hölgyei voltak ott vásárra kiállítva! Amint
 69       9|             ama karcsú liliomot, ki ott az angóraszőnyegen táncol –
 70       9|         tetszeni ama méla képű szűz ott, ki a magányt keresve, ül
 71       9|             tanító a szerelemre. Az ott cserkesz főnök lyánya, együtt
 72       9|            annak szeme-szája, lábai ott maradtak vele.~Ez volt a
 73      10|           csészéket hozatott elé, s ott elültek szép csendesen pipázgatva;
 74      10|             akartok lenni, járjatok ott, ahol én; s ha Isten úgy
 75      10|            úgy engedi, haljatok meg ott, ahol én.” Óh, uram, kárhozatos
 76      10|             szánva. És amíg az ifjú ott áll, vagy előre halad, bárha
 77      10|          másutt, mint csatatéreken, ott pedig megfelel magáért,
 78      11|      ligetekhez, meg ne próbáljátok ott úszni a folyamot, félreforduljatok,
 79      11|         szomorúfüzeit látjátok.~Ah, ott Hasszán basa paradicsoma
 80      11|            forgásokat más, mint aki ott született, hol a viharok
 81      11|     közbevágva Azraële a basához. – Ott repül fel ama fáról e madár;
 82      11|           te is látni fogod.~– Azok ott? Hiszen te a bangitafákat
 83      11|           tábora, és ő maga az, aki ott elöl lovagol…~Csak ekkor
 84      11|           nézi a vízhordó leányokat ott a parton.~Yffim ekkor rezzent
 85      11|           vízparton, és azon sátrak ott a halmokon…~– Azok bizonyára
 86      11|           nekem, hogy híre sem volt ott húsz mérföldnyire ellenségnek,
 87      11|        kegyenc.~– És ama fehérségek ott?~– Kiterített vásznak.~–
 88      12|        csendes, merengő dal hangzik ott a füzek közül? Mintha emberszava
 89      12|             itt, fejeden túlcsap, s ott veszel.~– Nem bánom, meg
 90      12|            Ahová ezt hajítám, éppen ott; ha mindkettőt felhozod,
 91      12|          egy királynő.~– Azon fejek ott társaid fejei – szól Azraële
 92      12|            s eme virágfüzért átadni ott egy ifjúnak.~– Hah, hiszen
 93      12|        kérek. Hallod azt a dalnokot ott a füzek között? Ússzál át
 94      12|             holnap saját fejedet is ott fogod találni a víz alatt,
 95      12|            Hideg, ijesztő világ van ott, a pokol nem oly szörnyű,
 96      12|              Azraële szótlanul állt ott, a gyászfűznek támaszkodva,
 97      12|          fái között, még lantját is ott felejté az ezüsthárs alatt.~–
 98      12|             egy lépést tőn előre: – ott ismét megállt, hallgatózott,
 99      12|          azért ismét jőni, s majdan ott találja; sírva reáborult
100      12|             majd az ifjú, hogy azok ott harmatcseppek.~Azután felkeresé
101      12|            Feriz bég tábora áll. Ti ott senkit sem fogtok találni
102      12|           most valánk, s ha találsz ott egy virágfüzért vagy koszorút,
103      13|        küldött követeket magukat is ott tarták, gyalog hajtva mindenütt
104      13|            ki a rabságból; némelyik ott volt már fél esztendő óta.~
105      13|             alkotá a tábor közepét, ott tanyáztak Hasszán kedvenc
106      13|          magukat rögtön elsáncolni. Ott vannak együtt mind e szép
107      13|             bánfa virágos ága, most ott térdel a sánc szegletén,
108      13|            gyanítani lehetett, hogy ott a tatár portyázók csapatjai
109      13|        felhőket, a magyarok szénája ott maradt.~Ez a követ még el
110      13|    népességről Erdély számára, mert ott emberre nem fogsz találni.
111      13|       kőfallal kerített kertjébe, s ott a bejárásokat eltorlaszolva,
112      13|          egész a hídig visszaverve, ott dühös tusába keveredtek
113      13|             magasba, üldöztetve még ott is a muzulmán had diadalittas
114      13|             s az őket segítő Kucsuk ott vesznek a parancsa ellen
115      13|             átvonult a bal oldalra, ott is a tartalékot képezve.~
116      13|             az ütközetet megnyerni.~Ott áll ő maga kíséretével együtt,
117      13|         azokból vissza több hétnél. Ott veszett tizenhárom.~A kocka
118      13|            kereste fel magának.~Ah, ott küzdenek az amazonok kedvencük
119      13|            járja a vérmezőt, itt és ott keresve halottait, s ahol
120      14|           anyai élet közelgő öröme.~Ott ül alkonyatkor kastélya
121      14|          pillanat múlva, mely alatt ott künn hallá félig halkan
122      14|        török tábort nagyon megverék ott. Most a budai vezér, hogy
123      14|     mehetünk. Annyi jó ismerőnk van ott.~– Még ott sem jó lesz megállani.
124      14|             ismerőnk van ott.~– Még ott sem jó lesz megállani. Jól
125      14|          volt leveleket küldözni, s ott a csatlósok közt elvegyülve,
126      14|            szakadékán túljutottunk. Ott van egy híd, két meredek
127      14|      lerombolt hídhoz közel jutand, ott megsarkantyúzza paripáját,
128      14|             a törökök túl maradnak. Ott aztán majd ád az Isten új
129      14|   lépcsőzeten leszállt a kápolnába, ott nehány pillanatig megállt
130      14|          látszott közeledni.~– Azok ott üldözőink – nyögé kétségbeesve. –
131      14|           engem. Bemegyek Erdélybe, ott jó barátnéim laknak, kiknek
132      14|             az ország első férfiai, ott van a hőslelkű fejedelemnő;
133      14|             azon hegytetőt elértük, ott megpihenhetünk.~Ghyka oly
134      14|            kedve támadt e hangyákat ott alant eltiporhatni.~– Ti
135      14|            a hengerített kő elől, s ott azon látszottak tanakodni,
136      14|         ellenfelük sokadmagával van ott, s még magasabbra hágtak.~–
137      14|            fejedelem nem volt többé ott. Mint mondák, a legnagyobb
138      15|           családja körébe menekült, ott egy beteg nő fogadta, ki
139      15|         többé. Ereje idáig tartott. Ott aléltan omlott le a márványra.~
140      15|         tehettem, mikor már egyszer ott volt? Ki csak nem vethettem
141      15|            felé.~– Az élet és halál ott fenn van megírva a Tóra
142      15|             a Tóra könyvében, és ha ott az van megírva a rózsákkal
143      15|            első ajtón Olaj bégre, s ott megállva a kinyitott ajtó
144      16|              hogy meg ne zördüljön.~Ott ült a vén Bethlen János
145      16|          változtatá, s azon trónban ott kegyelmetek Apafi Mihály
146      16|            sem vehető nemzet. Pedig ott volt a frank, az angol,
147      16|   tanácsuraknak nejei, leányai, kik ott jelen voltak, kísérték a
148      16|           engedjétek őt megnyugodni ott, mely még Dzsingisz kán
149      16|           sorba nevezé a férfiakat, ott levő nejeik, leányaik nagy
150      16|         könnye a nőkével vegyült. 1~Ott függött Teleki keblén is
151      16|            ingathatná azt. Folyvást ott térdelt Mária mellett, s
152      16|         téged kérdőre fognak vonni, ott mi is megfelelünk magunkért.
153      16|         vagy hogy álmodik. Úgy állt ott, mint sóbálvány, egy szónak
154      17|          ágyúkat, miket Montecuculi ott hagyand; egyszersmind nagy
155      17|           nagytestű, haragos ember, ott senkire sem nézett, szótlanul
156      17|         szeme közé néztek. Nem vala ott sem zászló, sem ezred.~–
157      17|        lopták volna ki belőle, állt ott, amint Azraële ördögi gúnymosollyal
158      17|           őt azon utasítással, hogy ott elébb az ő nevében faluról
159      17|             a hátát.~Ugyanakkor már ott ült Apafi nyakán Olaj bég,
160      17|      könyveit olvasva. Éjjel-nappal ott láthatá őt minden arra menő
161      17|       Kegyetlen nagy kedve lehetett ott imádkozni, mert késő estig
162      17|           buzgósággal.~Hagyjuk őket ott bámulni, s keressük fel
163      17|        egyébkor, a vén dervis ápol.~Ott ül a jó öreg a szép halvány
164      17|       szobában. Nincs szükség másra ott, hol az ő gondja virraszt.
165      17|             kezde magáról eszmélni.~Ott ült akkor is a tisztes ősz
166      17|          szakállú majmot a fára. Az ott elérve a gyümölcsöt, sokáig
167      17|            bég a Királyhágóhoz ért, ott az erdőben elrejtőzött alakosok
168      17|    leapríták, s a hercegnő hintaját ott hagyták üresen az útfélen,
169      17|       szobában, s meglátta Azraëlét ott állni az ablakban, elkezde
170      18|        XVIII. Ellentétek~A hercegnő ott állt azon ember előtt, kinek
171      18|    megtapogatva, ha vajon csakugyan ott van-e még.~Ekképp elbocsátá
172      18|         álom tündérei. Úgy látszott ott félig reájok hajolva, mint
173      18|        vezette, gyermekével együtt: ott leült maga vánkosára, olvasóját
174      18|            a halál angyala, Izrafil ott állt kihúzott pallosával!~
175      19|         Teleki Flórát meglátogatni, ott a két nemes hajadon összebeszélt,
176      19|          egy alkalma van segíthetni ott, hol másnak ereje megtörött.
177      19|           gondold, mintha én volnék ott, s ha visszaadod őt nekem,
178      19|            az ajtó felé somfordált, ott pedig ismét megállott, s
179      19|          Feriz béghez, meghagyva az ott maradt szerecseneknek, hogy
180      19|            semmiből se igyanak, ami ott üvegben áll, mert meggebednek
181      19|          rajta a követet.~Feriz bég ott ült a kereveten: halvány
182      19|            gyönyör kifejezésivel, s ott tartá azt sokáig, szemeit
183      19|            szomszéd mecsethez érve, ott lováról lekiálta a vén dervishez,
184      19|   felkullogott a várba, egész éjjel ott ólálkodott a kapuk előtt,
185      19|          álszakállát, álköntösét, s ott állt Feriz bég előtt reszketve,
186      19|     várakozni, egy kis ajtócska van ott, mely egy rejteklépcsőzetet
187      20|          kihallgatásra, nem valának ott sem fényes követek, sem
188      21|            még kimondva.~Késő estig ott kopácsoltak az ácsok a vár
189      21|              vagy úgy álmodta, hogy ott még valahol egy ajtó van,
190      21|              s saját teremébe érve, ott egy dívánra ledőlt, s menten
191      21|             az ezüstkarikába, hanem ott egyszerre megállt, s bármily
192      21|             mélyében eltűnik.~Mária ott állt fölötte, és dobogó
193      21|             nem volt tanácsos, mert ott minden pillanatban találkozhattak
194      21|            a kapu egyik szögletében ott állt mozdulatlanul egy magas
195      21|             egy budai csizmadia, ki ott hasalt a gyöpön, s nyugalmasan
196      21|            lépést haladva, kiért, s ott egyszerre odaférkőzve hozzá,
197      21|          eszme. Ha feladod magadat, ott fognak feleségestül, s levágnak
198      21|          kertkapuban áll, s várjunk ott, míg az őrjárat felváltására
199      21|            mereven hallgatva álltak ott, a zaj, az egyes kiáltozások
200      21|             összefont karokkal állt ott a parton egyedül, s szemeivel
201      21|            fölemelje.~Az még mindig ott térdepelt a földön.~Felveté
202      21|          csónakáig vezeté a delnőt. Ott még egyszer megállt, az
203      22|          bizonyítja, hogy valami él ott belül; mert amíg a test
204      22|           arcával a földet érintve, ott zokogott sok ideig, s midőn
205      22|           ravatalt készíte magának.~Ott voltak egymásra hányva az
206      22|          lépett fel annak párnáira, ott lefeküdt annak közepén,
207      22|            elhajtá a láng a füstöt, ott feküdt a leány mosolygva,
208      22|      Csakhogy emberélet nem veszett ott – mondák nyugodtan –, a
209      22|       elfogadási termébe érkezék, s ott találta – Olaj béget, dívánon
210      23|        aláírásod hiányzik.~Hirtelen ott termettek tintával és írónáddal,
211      23|            látta, mi dolog történik ott az asztalon.~A levelek három
212      23|           harctól nem irtózom, mert ott látom az ellenséget, és
213      23|           szoroson keresztül.~Béldi ott akart maradni, őt a szégyen
214      23|             jobbra fordíthatá; hisz ott sok legmagasb vezér jó ismerőse
215      23|          még azon éjjel átmenekült, ott találkozott több futó társaival,
216      24|          felijed, megrezzen, mintha ott járt volna, ahová mennie
217      24|              a keservek leírásánál, ott a tolmács hangja reszketett
218      25|             basa kapujában, a többi ott szájongó fegyveres nép között
219      25|           macska, hogy te nem jársz ott, ahol baj van, de te fürkészed
220      25|           Élesdre mennek a szpáhik; ott gazdag oláhok laknak, kívül
221      25|         rólam.~– De nem bukkannak-e ott ránk Székely László katonái?~–
222      25|             s azzal nyugodtan várta ott, míg a szpáhik visszatérnek.~
223      25|        kardját, s a leölt szpáhikat ott hagyva az útfélen, visszanyargalt
224      25|            mind a huszonnégy szpáhi ott veszett, s rögtön kifordult
225      25|          menj Kolozsvárra szaporán. Ott térj be a parancsnokhoz,
226      25|       László uram udvarába nem ért; ott nagy fáradtan felkereste
227      25|  Nagyváradra.~Az érkező követ éppen ott találta Feriz béget a basánál;
228      25|            urunknak, Ajász basának, ott lesz belőle janicsár, a
229      25|        alatt? Ti hagyjátok rá, hogy ott voltatok. Végre azt kérdendi,
230      25|   zöldviaszos pergament, mely alatt ott díszlett a szultán cifra
231      25|              Kucsuk basa már szinte ott áll dandáraival Vöröstoronynál,
232      25|         gazemberek, nem voltatok ti ott!”, de kénytelen volt hallgatni.~
233      26|       megszorítá fia kezét, s azzal ott hagyta őt Béldiné börtönében.~
234      27|             küldött a portára: hogy ott a megdühödött nagyvezér
235      27|      börtönében Béldi Pál. Lábainál ott feküdt hű vizslája, a vén
236      27|          azután elfutott az ajtóig; ott vígan ugatva megállt, megint
237      27|             csoport közé furakodva, ott elkezde vígan csaholni valakire,
238      27|            miattam.~– Gyermekeid is ott vesszenek-e el örök fogságban?~–
239      27|      drágaságokkal, Székely Lászlót ott hagyta meghalni iszonyú
240      28|        másikba be; s ahol kilépünk, ott a temető.~Keressük fel Arankát
241      28|             országok felforgatását; ott szellős kioszkom ablakából,
242      28|            látszott közeledni.~– Ha ott most az én atyám jőne! –
243      28|       leányhoz, ki rá támaszkodott, ott állt közel a várnagy, ezt
244      29|        villámos égben ki mennydörög ott fent? ~A földnek haragos
245      29|             terülve szét az égen, s ott megállt, mint egy mozdulatlan
246      29|              s a nappali fényben is ott látszott az égen, mely elveszté
247      29|           tovább mehet, éppen akkor ott tatárok jártak, bizonyos,
248      29|       hegyben megakadva megállt, és ott maradt; a jámbor emberek
249      29|      küszöbben, levevé kalpagját, s ott állt fedetlen, kopasz fővel
250      29|             adjon neki szarvakat, s ott még a füleit is levágták. – –”~–
251      29|          keresztül hallhatták, akik ott voltak.~Reggel a fejedelemasszony
252      29|           lakodalomra hívtak; pedig ott már csordultig állt számára
253      30|            meg nem mozdult. Úgy ült ott, mint egy holt alak.~Jöttek
254      30|          ilyenformákat, s csak állt ott az orrát vakarva, míg a
255      30|            zsámolya előtt, s álljon ott négykézláb; ezzel hátára
256      30|            terem közepére jutott, s ott megállva, végignézett a
257      30|         tartóztatá.~Az ajtóba érve, ott kardjában megbotlott, s
258      30|             hogy ahova egyitek áll, ott kijönnek a földből a sírok
259      31|        többet vissza hozzánk; hanem ott maradtak Thökölyvel. És
260      31|         török tábor túlsó oldalára, ott ütteté fel sátrait.~Teleki
261      31|            Pál és a többi okos urak ott ülnének mellettem, és hallgatnám,
262      31|   felgyülekeztek Teleki sátorába, s ott a tanácsúr két óra hosszat
263      31|       Mihály az ő sátorában vagyon, ott egy hajszálának sem szabad
264      31|   fenyegetőzéséhez híven a csauszok ott ólálkodnak a sátor körül,
265      32|        roppant harci készletek mind ott vesztek; a diadalra vitt
266      32|             sereg színe java, hősei ott vesztek.~Az erdélyi hadak
267      33|             miután a téli táboridőt ott akarja tölteni.~Ugyanakkor
268      33|              és keressenek tanácsot ott, ahol találtak eddig. Ti
269      33|            válogatott szolgáit, kik ott együtt laktak vele, megvendégelé,
270      33|       omlottak le fegyvereik alatt, ott ölettek meg bevehetlennek
271      33|    tatárokat a fenyveserdőkbe, hogy ott a fenyőkből kifolyó lágy
272      33|      kétségbeesetten rántva kardot, ott esett el a csatamezőn, és
273      34|     szoroson állt derékseregével, s ott a hegyek között tábort ütött.~
274      34|          sem hajtott belőlök végre.~Ott igen vígan mulatoztak a
275      34|        bevitte őt magával sátorába, ott leültette a kerek tábori
276      34|           tábori asztal mellé, s az ott ácsorgó őrök közül egyet
277      34|        életemben, és az a harcmező; ott pedig szerencsés voltam
278      34|             legelső őrtűzhöz ért, s ott kezet szorítva, elváltak
279      34|           aki át nem bírta ugratni, ott veszett, mert visszafordulni
280      34|         kilovagolt a seregek elé, s ott megállva, e szavakat mondá
281      34|     megindult a nádasba lopódzva, s ott csendesen az erdélyiek jobbszárnyát
282      34|            a középpont.~A székelyek ott hátul csak nézték a harcot.~–
283      34|           ki merre látott.~Legvégig ott maradt Heiszler a csatamezőn,
284      34|        szorulva elfogatott; Thököly ott a harc színén magához váltá