Fezejet

 1       4|        állok.~A herceg szédülve rogyott elősiető csatlósai vállára,
 2      12|         bűvölve.~A delnő térdre rogyott lassan, s arcát öltönyébe
 3      12|       kéj és gyönyörtől remegve rogyott le mellé.~Azután vevé a
 4      15|      félholtan, kétségbeesetten rogyott lábaim elé, irgalomért könyörögve,
 5      17|    szeretett.~Azraële reszketve rogyott a bég lábaihoz, a nő, a
 6      17|       arca átszelídült, remegve rogyott az ifjú ágya elé, arcát
 7      21|         elrejté bele, s ájultan rogyott le a földre…~*~… „Siess,
 8      21| hangjára az ijedelemtől ájultan rogyott le Azraële lábaihoz, s mozdulatlan
 9      26|         fájdalmas szenvedéllyel rogyott az ifjú nyakába, zokogástól
10      26|         felmagasztalt áhítattal rogyott le térdeire, ajkaival és
11      27|          s összezúzott lélekkel rogyott le ülőkövére. Neje nyakára