Fezejet

 1       7|       meleg részvéttel Magyari, reszkető lánykáját tartva kezén.~–
 2      14| aggodalommal.~– Férjem! – szólt reszkető hangon a túlérzékeny nő –
 3      16|          és szólt megindulástól reszkető hangon:~– Hiába tagadnám,
 4      17|         szélén, hanem egy ifjú, reszkető leány, vállaira omló fekete
 5      21|       szemeit az ifjú arcára, s reszkető hangon suttogá:~– Feriz…
 6      22|         égő rámáról, fájdalmas, reszkető hangokat adva, mintha ők
 7      23|    írónáddal, s azt a fejedelem reszkető kezébe nyomták, ujjal mutatva
 8      24|      megrántá annak bekecsét, s reszkető állal súgá fülébe:~– Kegyelmed
 9      24|      Azt mondád – szólt az ifjú reszkető hangon –, hogy nőd fogva
10      26|     Béldiné, száz csókot hányva reszkető kezével gyermekei felé,
11      29|     fejedelem, de a körüle álló reszkető arcok közül nem talált senkit,