Fezejet

 1       2|       ismét felderüle, mint a mosolygó tavaszi ég, s visszavetetvén
 2       7|       a barát volt nyugodt és mosolygó. Összetette kezeit, s hüvelykujjaiból
 3      10|   éneket, látsz-e táncot vagy mosolygó tekintetet az ő sátoraikon
 4      12|     az ég víziói nyíltak meg, mosolygó angyalarcokkal.~E pillanatban
 5      17|    mit teend, odasimult édes, mosolygó arccal a vezérhez, s karjába
 6      17|  villámló szemekkel tekinte a mosolygó bégre, aggodalmasan várva,
 7      17|     elpiruló arccal, félénken mosolygó ajkakkal… Azraële volt az.~
 8      18| ártatlanság és isteni bizalom mosolygó álma ült mindkettőnek arcán.~*~
 9      19|  nekem, s keblemre ölelve őt, mosolygó szemébe nézhetek, én is
10      22|  ágyába lépne, gyönyörteljes, mosolygó arccal lépett fel annak
11      28|  Feriz! Én meghalok itten, és mosolygó egedet sohasem fogom látni.~–