Fezejet

 1       1|           a temető halmai között. Minket a borzalom nem engedett
 2       6|         azzal a szóval, hogy: no, minket szépen rászedett Kökényesdi! –
 3      14|          hidegen ölelsz-e engem?… minket? – igazítá ki lesütött szemmel.~
 4      15|       országot. Elveszti magát és minket.~A szerencsétlen nő nem
 5      16|            mint üllő és kalapács, minket, szegény közbeszorult nemzetet
 6      16|       hercegre tolván, s egyúttal minket is okolván, mert nagyon
 7      16|         elkéstének; hogy így vagy minket, vagy a népet találva bűnösnek,
 8      17| megszelídülj, mert ha élve marad, minket vesztesz el elébb-utóbb.
 9      23|       szólt elborult szózattal.~– Minket könnyebben megvédhetsz Sztambulban,
10      24|           esengünk hozzátok, mely minket elvetett, s mely sebes léptekkel
11      34|          mondának egymáshoz –, ha minket csak nézni hoztak ide, nem