Fezejet

  1      El|             a székelyhídi váron túl, már felfordult világ van, ott
  2      El|            ki mielőtt elesett volna, már fölkelt, s ki mielőtt élettervei
  3      El|       élettervei romba dőltek volna, már újat épített helyettük…
  4       1|              éjszaka volt, az újhold már leszállt az égről, egy felhő
  5       1|            maga is felváltott; hanem már az ilyen eseteknél volt
  6       1|               s mutatni akarja, hogy már nem alszik – ejnye, ezt
  7       1|  számtalanszor megvendégelvén őt, ki már kalugyeri állapotában igen
  8       1|         tisztelendő urak felé, midőn már túlhaladt rajtok, akkor
  9       1|             volt.~Jött egy másik, az már messziről szemébe nézett
 10       1|           unitárius.~Ha jött egy, ki már jó messziről levette kalapját,
 11       1|        kiszáradt a vetés, az őszinek már úgyse használ, de még a
 12       1|           hagyja magát megzavarni.~– Már, édes lelkem, azt a jövő
 13       1|                Hiszen, ha jól tudom, már elhagyta a hideg, s régóta
 14       1|           mondva, elbeszélte, miként már negyedik éjszakája, hogy
 15       1|         uramon kívül, mégis tele van már vele az egész város. Mármost
 16       1|       megjelennek a határon, idebenn már azt beszélik, hogy annyi
 17       1|          köpcös, kerek hasú férfi, s már messziről integet és kiabál.~–
 18       1|            annál dühödtebben beszél; már arra is példálózik, hogy
 19       1|         teleholddá fog megnőni.~– De már ez mégis sok! – kiálta fel
 20       1|       legutoljára bejöttél Erdélybe, már akkor unitárius voltál,
 21       1|           mindenféle alakban láttunk már, jónak, rossznak, kevélynek,
 22       1|   magiszternek fordult.~Futott volna már az is a nyavalyás, de a
 23       1|              Szénási szeretett volna már menni.~– Még egy szót. Ha
 24       2|            előmenetelt tudott tenni, már szinte megvénült az iskolázásban,
 25       2|          mindennapi óhajtása; Mihály már szederfát is ültetett az
 26       2|            kis bocinak.~S íme, midőn már annyira mentek volna a takarékfillérkék,
 27       2|        legközelebbi vásár alkalmával már megvehették vala a tehénkét:
 28       2|         megvehették vala a tehénkét: már mindennap arról beszéltek,
 29       2|         tisztes ősi ház rozzant volt már és kényelemtelen, hajdani
 30       2|              nem akadt helyére. Vett már teheneket egész gulyaszámra,
 31       2|           nem akart.~Szeretett volna már urat is játszani, csak a
 32       3|            mindent ő maga rendezett. Már korán reggel fölvevé aranyos
 33       3|               Így ni!~Felgyülekeztek már a menyegzői vendégek, csak
 34       3|       tálakra?~A végtelen pohár kezd már körbejárni, az arcok mindig
 35       3|             dörgő szóval:~– Hagyd el már azt a sok versbe szedett
 36       3|          fogta el, hogy mire odaért, már elfoglalva találta a leánykát,
 37       3|            tréfával monda neki:~– Ha már kegyelmed saját menyasszonyával
 38       4|             az öreg háziúr fölkelt-e már?~A csatlós újra eltevé a
 39       4|             hallván, hogy ellenfelei már megelőzték, s sarkantyúit
 40       4|              kereszthez, ellenfeleit már ott találta. Feriz bég elhozta
 41       4|       kedvéért ma én is vizet iszom, már csak azért is, hogy egyenlők
 42       4|          kérdé a gróf nagy restül.~– Már nem kettő, uram; hanem három.~–
 43       5|            sem lehet szabadon; mikor már minden panaszost és ügyes-bajost
 44       5|       alteratio az egész. Megszoktam már. Minden aequinoctium közeledtekor
 45       5|          Nyitra várát ostromolják, a már megindult hadakkal egyesülni
 46       6|          mellé a bundájára; – az ott már török határ, s jól tudja,
 47       6|              üldözői jönni, mert ott már a temesvári basa parancsol.~
 48       6|            lejárt hozzá Szatmárból – már mint menyasszonyához – több
 49       6|            veté félre e levelet, azt már láttuk, míg a szatmáriak,
 50       6|          marhákkal és rabszolgákkal. Már akkoriban Magyarországon
 51       6|              kurdnak majd kiugrottak már a szemei, ahogy a sötétben
 52       6|         dolgot.~– Hallod-e, eredj el már!~Kökényesdi nem felelt rá.~
 53       6|           kurd újra várt, és nézett. Már a világ is forgott vele,
 54       6| ostorpattanást hall a háta mögött, s már akkor Kökényesdi, Haly basa
 55       6|        Szénási olyan emberektől, kik már Kökényesdit ismerték, útbaigazíttatván,
 56       6|           öles kút, az mind tele van már török koponyákkal, s addig
 57       6|               Van énnekem dicsőségem már elég. Ismernek engem a külső
 58       6|          alatt pusztítson. Gyerekség már ez nekem mind.~– Tudom,
 59       6|            megnő rajta a fű, s mikor már megnőtt, akkor megint elfúja
 60       6|          megöli az embert. De feljül már egészséges levegő van. Én
 61       6|          mozdulok kevesebbért!~– No, már úgy kénytelenek leszünk
 62       6|              a másik két úrra.~– Itt már jobban ismernek engem. Isten
 63       6|          rászedett Kökényesdi! – hát már akkor ott állt Kökényesdi.~–
 64       6|             mire felfútta a kanócot, már megint nem ott volt a csikós,
 65       6|             a kapuig jött.~– Ne jöjj már közelebb – kiálta rá a tatár –,
 66       6|            elkövetni a ló, hogy most már igazán nem tudott rácélozni
 67       6|           szaporítani, s ilyenformán már az őrség nagyobb része kitódul
 68       6|              hogy Rákóczi gyalogsága már egy oldalon keresztültört
 69       6|             karfáktól; tízen, húszan már felkapaszkodtak a hevederre,
 70       6|         bajnok ezalatt a híd közepén már szinte kifáradt a tusában,
 71       6|          mindkettőnek darabokra tört már, s most mindkét kézzel megragadták
 72       6|             küzd; három lovat lőttek már ki alóla, s a harmadik kard
 73       6|        harmadik kard villog kezében. Már a felvonóhídon áll, kedvese
 74       6|          kendőt hajíta le hozzá, azt már magasan lobogtatja diadaljelül,
 75       6|               s az célja küszöbén, a már szinte elfoglalt vár kapujában,
 76       7|            és fejű mind a kettő; kik már korán reggel elkezdték egymással
 77       7|             eltűnt színét, s Magyari már örvendve gondolt reá, mint
 78       7|      szerzetből valók vagytok is, ha már az én vendégeim levétek,
 79       7|              Minden íze rángatódzott már a dühösségtől.~Csak a barát
 80       7|            vagy egy jelt tesz, annak már fejében a balta; előre.~
 81       7|          illett.~Amint az első rabló már lement, s a második utánalépett,
 82       7|     szőrkámzsában, s másodszor döfni már nem volt ideje, mert a rettenetes
 83       7|            csikorgatása?~– Eressz el már, ördöngös barát! – hörgé
 84       7|         kinek majd a szemei ugrottak már ki üstöke húzásának miatta. –
 85       7|               Soha többet.~– No, így már elbocsátalak. Hanem Magyari
 86       7|              át egyszerre.~Este volt már és sötét, a szűk lépcsőről
 87       7|          láthatlan erő, hogy szökjék már le onnan!~Csapatjai, mik
 88       8|            tovább szunnyadt.~Magyari már jól ismerve ezt a szokását
 89       8|          pedig tintával öntötte le a már kész levelet; siettében
 90       8|           védni fogjuk.~(Tehát Ebéni már olyan verzióját adta a pap
 91       8|            készleteit, a harmadikban már fel is ülteté asszonyát,
 92       8|               s csak kétórányira van már Nagyenyedtől.~Yffim bégnek
 93       8|             azt híresztelte el, hogy már ezóta a szatmári megszámlálhatatlan
 94       8|               Körös-körül hangzottak már az erdélyi csapatok trombitái,
 95       9|          füstölögnek, … a Városliget már a városon belül esik, s
 96       9|            szállodái, a Margitsziget már a város átellenébe jutott,
 97       9|          selyemből, s ezen keresztül már hallható volt az édes dal
 98       9|               Yffim bég sokat látott már ilyfélét, de most mégsem
 99       9|           gyermekét megölni nem volt már ideje, s én vettem meg azt;
100       9|           választani tudjon közülök.~Már egész a terem végére jutott,
101       9|           netalán másnak adtad el őt már, vagy magadnak akarnád őt
102       9|              nem első gazdájánál van már, csak akiket én tudok, hogy
103       9|              megöleli, annak számára már ássák a sírt, s aki őt meglátta,
104      10|           megfelelt, hogy aki akart, már eljött, az erdélyi fejedelem
105      10|             csapatjait, s kifáradtak már az ostromlásban szpáhik
106      10|          egész csata veszve volna is már, el nem hagynák őt soha.
107      10|             s reggelre híre sem volt már a Dunán.~
108      11|       Kiterített vásznak.~– Hallod-e már a lyánkák énekét?~– Valóban,
109      12|         előtte.~– Mit parancsolsz?~– Már elmondtam egyszer.~– Fejemmel
110      12|            ezüsthárs alatt.~– Látod, már elment előled! – kiálta
111      12|             varázslataiddal, a tábor már ébredez, a hajnal közel!~
112      12|        tovább, s folytasd álmaidat…~…Már jól fenn volt a nap, midőn
113      13|         rabságból; némelyik ott volt már fél esztendő óta.~A török
114      13|       megállni a háta mögött.~Az est már beállott; s egyik hadteleptől
115      13|            küldöttség érkezett; ezek már egész erőszakkal követelték,
116      13|        ráismerni, noha sokszor látta már, s különben is dühös lévén,
117      13|           miért jöttél? Kifizettétek már az adót?~– Kegyelmes uram…~–
118      13|    végrehajthatnák rajta.~Az éjszaka már tökéletesen beállt, az ostromlók
119      13|             mintegy három óra tájon, már az első hevenyészett híd
120      13|             basa veri az ellenséget, már sáncaikat is elfoglalá,
121      13|         hadak. A legszélső helyen, a már elfoglalt sáncokban Kucsuk
122      13|             roham ismételtetik. Most már az ágyútűz sem tartja vissza
123      13|   keresztyének kétségbeesve küzdenek már: a török tábor minden csapatja
124      13|        osztva oly ezredeknek, melyek már el vannak pusztulva, s rendelkezve
125      13|             seprik tönnön hadaidat!”~Már a tizedik rohamra indul
126      13|            izenettel:~„Visszamehetsz már Paphlagoniába! Kivívtuk
127      13|          vezér, marquis de Briançon, már a csatatéren hevert, csak
128      13|         szavait. A keresztyén sereg, már ekkor levágta táboruk virágát,
129      13|            magukkal a híd felé, mely már akkor tömve volt futókkal.~–
130      13|          szétveréstől.~Magára maradt már a tér, – viadal mezeje elébb,
131      14|            Talán el is feledtétek őt már? Kedves ismerőnket, a szép
132      14|          fogadott, lefeküdt, de most már ő is reszketett. Maga sem
133      14|              Egy gondolatom volt, de már letettem róla, s mármost
134      14|               De e nyugtalanságod?~– Már elmúlt. – Okát ne kérd,
135      14|      csauszokkal és kísérőikkel, kik már az udvaron állanak. Uram
136      14|             egymás mellett. A herceg már látta a hidat, s bár annak
137      14|             hogy hintaja feleségével már túl van rajta, s a gerendák
138      14|          mentsvár volna rájuk nézve.~Már belevágtak azon mély utakba,
139      14|    hintajából, váltatott új lovakat. Már ekkor három nap, három éjjel
140      14|           jutott eszébe, hogy Désről már könnyű lett volna Magyarországra
141      14|         mindig gondolatjában, s most már csak előremenni volt idő.~
142      14|          megszabadította volna, most már késő volt: mennie kellett,
143      15|            senki.~Napok óta nem volt már nyugta, akárhová fordult.
144      15|                s mit tehettem, mikor már egyszer ott volt? Ki csak
145      15|            utazni, az út másik felét már nem éri, mert meghal!~Olaj
146      15|           eszébe kezde jutni, hogy ő már csak mégis Erdély fejedelme
147      16|             meglátszott, hogy Teleki már két óra óta beszéli tele
148      16|             vágott közbe Apafi. – Én már tudom, hogy mit fog felelni.~–
149      16|              fárasztod magadat, amik már el vannak végezve. Mi nem
150      17|          beszélsz.~– Ajász basa neje már akkor kegyence volt a nagyúrnak,
151      17|        vezérhez.~– A szultán tudja-e már veszteségedet?~– Meghallá
152      17|              s mintha bizonyos volna már felőle, mit teend, odasimult
153      17|          külön voltak elzárva.~Midőn már mindketten láthatók valának,
154      17|              meg a hátát.~Ugyanakkor már ott ült Apafi nyakán Olaj
155      17|         körmei közül, de Olaj bégtől már kapott tudósítást, hogy
156      17|          jött, a várba.~Ez így folyt már tíz nap óta. A kísérő szolgák
157      17|            nap óta. A kísérő szolgák már azt kezdték gondolni, hogy
158      17|              reggel, hogy felébredt, már tisztán kezde magáról eszmélni.~
159      17|        előtte, hogy a vezér kegynője már tíz nap óta jár a mecsetbe
160      17|              E névről annyit hallott már beszélni, hogy további ajánlatra
161      18|              a veszélyre, az asszony már megsejtette azt, s míg a
162      18|           ravasszá vénül, az asszony már úgy születik. Hasszán nagyon
163      18|                Éjfélen túl járhatott már az idő, midőn a kisgyermek
164      18|            szüntelen kezében tartva.~Már ekkor nagyon ráért a vezér
165      18|       elmaradtak küszöbeitől, mintha már meghalt volna.~Első nap
166      18|            jól, hogy egy halálítélet már alá van írva, és hogy az
167      19|             Hasszán basa várva várta már Azraëlét, ha az odaliszk
168      20|          számára.~A heted nap elmúlt már, melyre Hasszán kiterjeszté
169      20|              lelki gyöngeségben volt már, hogy saját embereit meg
170      21|            előtti éj~A halál angyala már kiterjesztette szárnyait
171      21|          Hasszán palotája felett. Az már tudva volt, hogy holnap
172      21|            mert mire az ajtóhoz ért, már elfelejtkezett róla.~Majd
173      21|              szeméből.~– Úgyis minek már? – suttogá magában.~Ekkor
174      21|           suttogá utána halkan.~Most már elég hosszú volt az eresztvény,
175      21|        gobeafonadékon tudósítá, hogy már ő alant van, s Mária utánajöhet.~
176      21|             Máriához fordult.~– Most már imádkozhatsz; mert meg vagy
177      21|        szabadítva.~*~A hír elterjedt már mind a két városban, hogy
178      21|        örmény kereskedő le is feküdt már a kapuban, szűrét feje alá
179      21|            arra tartotta a száját, s már egy óra óta beszélte, hol
180      21|             szemeit engedé villogni.~Már éjfél körül járt az idő,
181      21|            társainak, hogy kövessék.~Már a legelső szavaknál, miket
182      21|        herceg kezet adott rá.~– Most már csak az a kérdés, hogy minél
183      21|      parthosszant.~Késő éjszaka volt már az idő; a Duna feketén hullámzott
184      21|          mint ti. Egy vérpad fel van már ütve a budai várudvaron,
185      21|           úgy hiszem, nem messze van már, mert az éj régen beállt,
186      21|          bokros várhegy oldalán alá. Már a lépcsőzethez értek, mely
187      21|             a sötétben, hogy az ajtó már közel van, végső erejét
188      21|              Csak a muezzim kiáltana már a mecsetből.~Végre hangzott
189      21|      egyhamar beállítani.~A menekvők már a Duna közepén jártak, midőn
190      21|              e nőt!…~A lárma eközben már a parton is elterjedt, az
191      22|              a várfokon kigyulladtak már a vésztüzek, hirdetve a
192      22|       szökevények futását. Késő volt már. Azok gyors arab paripáikon
193      22|                 Az éj vége felé járt már. Feriz bég csendesen figyelve
194      22|          fából épült kioszk reggelre már el is hamvadt. Feriz bég
195      22|          kíséretében; az égés helyén már üszkök sem voltak. Minden
196      22|           este felállított vérpadnak már nyoma sem volt a kapu előtt;
197      23|          legelső szerencsés alkalmat már vasmarokkal ragadta meg –
198      23|            felhasználja, miszerint a már készen álló erdélyi hadak
199      23|              szökött el innen ismét. Már megint Bánfi Dénes szökött
200      23|          kell tartani.~– Az ítéletek már készek, uram – szólt Naláczi,
201      23|             saját aláírásával, miről már semmit sem tudott, s megölelve
202      23|              Kapi többet akart.~– Ha már ennyire vagyunk – monda –,
203      23|         Gergely a fejedelem hadaival már Brassó alatt áll.~– Többé
204      23|              fia volt, Aranka leánya már szép hajadonná serdülve,
205      24|                a szegény magyar urak már reggel óta itt várakoznak
206      24|      kihozott vezér is kiabált, most már komolyan szitkozódva, míglen
207      24|           bosszantó jelenetnek.~– Ha már letérdepelt kegyelmed egy
208      24|           kérdésére térni, elkezdé a már eddig mondottakat tolmácsolni
209      24|             kiálta rá a vezér, mikor már meg volt láncolva.~– Amit
210      25|        magához.~– Tán nem is ismersz már reám, Zülfikár?~A megszólított
211      25|          indult.~Az éjfélen túl volt már az idő, midőn Feriz bég
212      25|         hegyoldalt elérte. A szpáhik már azóta rabolták a helységet,
213      25|           vigasztaló hangon monda:~– Már azt te bizony, édes fiam
214      25|              tanácsosai e legutolsó, már útban levő felszólításomra
215      25|          Erdélyországba. Kucsuk basa már szinte ott áll dandáraival
216      25|         észre ne vehesse.~– Hiszed-e már, hogy megkapjuk a gyilkosokat? –
217      25|              elárulta magát. – Akkor már igen. (Ide utána tevé magában: „
218      26|           örökké.~Hisz egyet közülök már oly régen szeretett.~– Asszonyom,
219      27|              dragománja legyen.~Mint már tudjuk, a jó úrnak különös
220      27|            könnyeidet, jó nő, látod, már én sem sírok. Amit szenvedünk,
221      27|         kezde elterjedni, alig látta már, akivel beszél. Odafektette
222      27|      levéllel.~Későn jött. Béldi Pál már akkor kiszenvedett.~*~Székely
223      28|            hervadtak, mint estek el.~Már régóta kísérem történetem
224      28|              és e tájat és e képet ő már nem a földről látta, úgy
225      28|          látnia nemsokára.~Béldi Pál már akkor hat láb mélyen volt
226      28|           eltűnt életerőt.~Feriz bég már két nap óta nem beszélhetett
227      28|            meleg reggeli verőfényre. Már ekkor nem tudott magától
228      28|            reszketett; inkább illett már angyalnak, mint földi nőnek.
229      29|         volna.~– Én mindent megértem már – szólt a legelébbi öreg
230      29|            az egész rétet elöntötte, már másik reggelre a házakba
231      29|          bolondul megkezdtetek. – „~(Már ekkor tudva volt Magyari
232      29|         ugraszta bennünket, amelyből már lábainkat ki nem vonhatjuk.’ – – 1~–
233      29|              meghíztak, hogy kicsiny már nekik az ország, pedig egynémelynek,
234      29|        lakodalomra hívtak; pedig ott már csordultig állt számára
235      30|             és Küprili, halva voltak már, a fővezér Kara Musztafa,
236      30|     mondatokat felsorolni.~Úgy tudta már a járást e bölcs könyvben,
237      30|              meg, mint Feriz bég, ki már huszonhat éves korában száz
238      30|        csakhogy akkor ti nem lesztek már jelen. De látni fogjátok
239      31|           nélkül harcot keressen: ha már egyszer bele van hozva,
240      31|           nagy lépéssel tovább látta már magát: Esterházy helyén.
241      31|            király lenne. Hogy Teleki már képzeletében a nádori magas
242      31|       átcsábulni; úgyhogy az emberek már utóbb megunták az álldogálást,
243      31|   rákiáltották, hogy éljen, csakhogy már eressze őket.~Még azon éjjel
244      32|       tétetett bele.~És végre, midőn már nem volt senki életben a
245      32|       meghalnom. Mindenemet elvették már. Esztendeje, hogy egy batkát
246      32|          aggodalom annyira lerombolá már különben sem erős kedélyét,
247      33|           teljesen birtokában voltak már Erdélynek, a török mindenütt
248      33|           között van egy kies völgy, már magától a természettől különös
249      33|      eljövetelére nagy szükség lenne már az ozmán birodalomban: a
250      33|             évek óta nem cselekedett már, s mondá nekik, hogy vígan
251      33|         seregek egészen otthon tevék már magukat Arnótországban.
252      33|          csókot kezdtek fizetni, azt már megérezék.~És nemsokára
253      33|       nagyobb seregeket is láttak ők már futni maguk előtt; a török
254      33|       mindent; többször megpróbálták már a törökök a német sereg
255      33|             s midőn a fejedelem hada már kifáradt a tatárokkali viadalban,
256      34|            utolsó nap~Készen vagyunk már mindennel: csak a fizető
257      34|        odaliszkok – helyeiken vannak már: – az égben. Úgy látszik,
258      34|      okulására.~Erdélyben jól tudták már, hogy a porta Thökölyt nevezte
259      34|             az országba vezet.~Midőn már harmadik hete múlt, hogy
260      34|      enyimnek. Mikor mindenki elveté már a fegyvert Magyarországon,
261      34|           sóhajta fel:~– Óh, énnekem már nincs senkim, akiért úgy
262      34|      Thökölynek nyújtá kezét:~– Most már én is azt mondom, hogy ha
263      34|             inte, hogy hallgasson el már.~E pillanatban egyszerre
264      34|             A rabló tatárok kiáltása már hallható volt a közel Tohán
265      34|        Telekinek úgy tetszék, mintha már látta volna ez alakot.~Maga