Fezejet

 1       1|    Nagyságos uram – szólt a pap kegyes önmegadással –, én az Isten
 2       1|   vissza ne utasította légyen a kegyes adományt, bárha semmi szüksége
 3      15|     osztogathatja.~– (Vessz meg kegyes mondásaiddal együtt) – mormogá
 4      17|        Ezek tehát bebocsátván a kegyes Azraëlét a jámbor dervishez,
 5      17|   belőle, nemsokára látták őt a kegyes öreggel együtt visszatérni.
 6      20| lábaihoz, s elbocsátá a követet kegyes kézintéssel.~Most egy szarácsi
 7      22|  gondolni, hogy őt megcsókolta. Kegyes adomány volt ez a legszánandóbb
 8      24|   felkaftányoztatá valamennyit, kegyes biztatással bocsátva őket
 9      29|       főbejárás előtt, s miután kegyes énekléseiket elvégezék,
10      30|  kikötött idő lefolyta előtt? E kegyes lelki kérdésben az ulemák
11      30|      Alkorán azt mondja – szólt kegyes áhítattal: – „amely csomó