Fezejet

 1       9|     műbecslő képpel hallgatá a kalmár szavait.~– Vagy tán jobban
 2       9|    szerelmét eloltandó vala.~– Kalmár! – szólt bámulatából félig-meddig
 3       9|      jó uram – szólt ijedten a kalmár –, jobb ha elfordulsz tőle,
 4       9|         szólt földig hajolva a kalmár –, oly olcsón adom e leányt,
 5       9| talpadra veretem bambusszal.~A kalmár arcra veté magát a bég előtt.~–
 6       9|        azt, uram! – könyörge a kalmár. Késő volt; a leány az első
 7       9|        megvételéről leverje.~A kalmár tűrte az ütlegeket, s mikor
 8      10|   időközönként megújultak, s a kalmár szíve úgy szorongott, azokat
 9      10|    éjben áthangzott a Dunán. A kalmár megismerte benne az odaliszk
10      10|    meglátogatá őt Yffim bég, a kalmár szívesen fogadá: nargilát
11      10|        szegeket ütvén fejébe a kalmár beszédei. Hadzsi Baba pedig