Fezejet

 1       4|  dolmányát leöltve, felgombolá vállára törökösen bő patyolat ingujját,
 2       4|     rogyott elősiető csatlósai vállára, kik őt eszméletét vesztve
 3       7| csuklyás rablók közül, Magyari vállára ütve. – Ismer-e még kegyelmed,
 4       9|       kissé mosolyra ne vonja, vállára ütvén a kalmárnak.~– Te
 5      12|  egyszer azt veszi észre, hogy vállára ütnek.~Ijedten fordul hátra,
 6      15|   tekintettel veregetett Apafi vállára, és mondá malasztteljes
 7      17|    maga mellé a basát, s annak vállára dőlve, szép ujjain elkezdé
 8      21|       egyszer megállt, az ifjú vállára hajtva fejét, s fülébe súgva,
 9      25|    odafordul hozzá, kopjájával vállára ütve, s míg az csodálkozást
10      31|     fejedelem odalépe hozzá, s vállára téve kezét, így szólt:~–