Fezejet

 1       3|      maga Mihály úr szokta volt, valahányszor kocsin jött haza, félvén
 2       6|           sem golyó nem járja, s valahányszor üldözésére mennek, tengert
 3       9|          míg téged nem látott, s valahányszor a távolból meglátja tetőid,
 4       9| Megmondom, uram, de kérlek, hogy valahányszor ajkaidra veszed nevét, el
 5      10|        lyánkát először, és azóta valahányszor harcba indul, mindig az
 6      14|     szemeivel a haladó kocsit, s valahányszor azt egy magasabb dombra
 7      22|          korbáccsal hajtották, s valahányszor a ló helyett egyet őrá találtak
 8      23|         a mellette álló vederből valahányszor egy serleggel kimerített,
 9      24|    ujjával magyarázva mondatait. Valahányszor a pénzre tekinte, nem óvhatta
10      28|         ha pálmáidra gondolok, s valahányszor téged látlak, setétség száll