Fezejet

 1       7|    gondolá magában a páter, jól tudva, hogy ott ugyan semmi sincs.~–
 2       7|         megrohanni nem mer, jól tudva, hogy ha kezét ráteszi,
 3      13|        szemeket meresztett, nem tudva, hogy Hasszán közellát,
 4      21|         palotája felett. Az már tudva volt, hogy holnap reggel
 5      21|         fejedelemnő bámult, nem tudva, ha nem álmodik-e.~E szavaknál
 6      22|       hófehér leplek alatt, nem tudva arról, ami kívüle történik;
 7      22|          de teljesíté, mert jól tudva volt előtte, hogy az egy
 8      23|   magánkívül lett örömében: jól tudva, hogy Béldi nem azon ember,
 9      24| tolmácsolni a nagyvezérnek, jól tudva, hogy miután a vezér beszélt,
10      29|    megkezdtetek. – „~(Már ekkor tudva volt Magyari előtt, hogy