Fezejet

 1      12|        térdre hullva előtte, s a szolga kérges kezét csókjaival
 2      12|          dombra.~– Jó! Nyomorult szolga! – kiálta Azraële kétségbeesetten. –
 3      14|        föveget egy szurtos török szolga előtt, s meghajtani büszke,
 4      14|        vén lovászt, Jovát. A vén szolga arcán ijedelem, szemeiben
 5      14|       Igen, asszonyom – rebegé a szolga –, miért nem siettetek?~–
 6      14|         tovább, uram! – kiálta a szolga ijedten. – Pihenés nélkül
 7      14|        előre még! – unszolá őt a szolga. – Majd ha azon hegytetőt
 8      15|         elő.~– Mióta parancsol a szolga urával, hogy egy követ magához
 9      17| szeretett valaha az asszony, s a szolga meggátlá szerelmét… Adj
10      34|           Vay Mihálynénak.~A vén szolga kérdezni akarta, hogy miért