Fezejet

  1       1|              hogy az ő palotája előtt ne kiabáljanak az éji őrök,
  2       1|            ízlése, hogy a csillagokat ne a láthatáron, hanem felesége
  3       1|          megrángatja palástját: – Hát ne alugyék kegyelmed ilyenkor!~–
  4       1|          ember, aki a zajos tüneményt ne látta volna, mégis e nehány
  5       1|             hozott a papnak, s vissza ne utasította légyen a kegyes
  6       1|           maguk a halakat, s hogy fel ne tűnjék a tolvajság, csodát
  7       1|              magiszternek, hogy össze ne jöjjön velem valahol, mert…~
  8       1|             hogy az isten szerelméért ne menjek tovább, mert veszve
  9       1|   felfordulása. 3 És hogy mindezekről ne szóljunk senkinek, mert
 10       1|              pópa megfogá köntösét.~– Ne tüzeljen kegyelmed, tisztelendő
 11       1|            emberfölötti lények? Miért ne lehetnének azok a legegyszerűbb
 12       1|              itt vagy amott veresleni ne láttuk volna az eget, s
 13       1|        országban, melyet e csapás meg ne látogatott volna, míg végre
 14       1|           thesszáliai basának, s hogy ne reklamáljanak, áttértél
 15       1|               hogy a ti dárdáitok meg ne rozsdásodjanak, és a ti
 16       1|               ti kézíveitek idege meg ne lankadjon, hogy amidőn eljön
 17       1|            orgonálni szokott, hogy ki ne próbálják többet az orrukat
 18       2|             hogy a kutyák az úton meg ne tépjék.~Mikor megnőtt a
 19       2|             tehát az én leányom körül ne ólálkodjatok.~… És mindezen
 20       3|              kell neki adni, hogy meg ne vethesse a hátát, hanem
 21       3|           szégyenleni fognak enni! El ne felejtsetek az ezüsttálakra
 22       3|            kell koccintani, hogy baja ne essék. Így ni!~Felgyülekeztek
 23       3|           kétfelől a lejtőn, hogy fel ne dűljenek, utánuk és mellettük
 24       3|          elölvihetni benne a zászlót. Ne sokáig időzzön kegyelmed,
 25       3|             belőle. ~Óh szép leányok, ne csókolózzatok, midőn férfiak
 26       3|               ráadásul az enyimmel, s ne törekednék minden leányt
 27       3|               de csak hagyom, hogy el ne rontsam a mulatságot. Ah,
 28       4|              Lehetnek gyöngéd okok.~– Ne tovább! – szólt közbe Feriz. –
 29       4|              az utolsó csepp vérig!~– Ne nyugtalankodjál, herceg –
 30       4|             csak másodmagaddal vívsz, ne hadakozz úgy, mintha csata
 31       4|              meg, hogy fejcsóválva el ne mosolyodjék. – Úgy látszik,
 32       5|             ember.~– Kérem alássan…~– Ne kérjen semmit. Én kegyelmednek
 33       5|      Takarodjék kegyelmed előlem. Meg ne lássam többet. Három nap
 34       5|         legyen rá, hogy urad ágyát el ne hagyja, tudod? Ezt én parancsolom!
 35       5|              majd megmondja; addig is ne restelljen ezekből a „pilulae
 36       5|            fejedelem. Olvasd csak, és ne törődjél vele, ha engem
 37       5|           mondá az apród megijedve.~– Ne törődjél vele, fiam. Elszenvedheted
 38       5|                 Én nem bánom, csak te ne bánd.~Ebéni uram pedig elolvasva
 39       6|               szatmári tisztek többet ne hálhassanak; a házikisasszonyt
 40       6|            szatmári tisztekkel többet ne beszélhessen.~Végezetül
 41       6|             utat, akinek szíve vissza ne döbbenjen, ha őt a tekervényes
 42       6|           mert alig volt egy, kit meg ne raboltak, meg ne vertek,
 43       6|              kit meg ne raboltak, meg ne vertek, vagy legalább meg
 44       6|             vertek, vagy legalább meg ne csúfoltak volna. Számtalannak
 45       6|               tradíciót, hogy soha el ne hagyjon egy várost, melyet
 46       6|            elfoglalt, önkényt, és fel ne adja azon helyet, hová templomot
 47       6|         Hiszen nem mindjárt lopom el, ne búsulj – biztatá Kökényesdi –,
 48       6|               a betyár, s rákiálta:~– Ne énrám jöjj, kutya, hanem
 49       6|             elmosolyodva monda:~– No, ne reszkessen kend, hiszen
 50       6|               ide küldte, hogy máskor ne kendet küldje hozzám, mert
 51       6|             pusztuljon kend, és hátra ne nézzen, míg haza nem ér.~
 52       6|           állhatá, hogy a bírótul meg ne kérdezze, messzire van-e
 53       6|            kegyelmetekkel van dolgom, ne mondják azt kegyelmetek,
 54       6|            félretolta a német urat. – Ne ezzel a derék emberrel beszéljen
 55       6|              tudnám, hogy miért!~– De ne tréfáljon kend, mert a határidő
 56       6|            vigyázva, hogy az ember ki ne lője vele a saját két szemét.~
 57       6|             erősen a kanócot, hogy el ne alugyék. Amint így kínlódnék,
 58       6|     lassankint egész a kapuig jött.~– Ne jöjj már közelebb – kiálta
 59       6|             nem szóltál hamarább? No, ne tartsd olyan közel azt a
 60       6|           veszteglő komparadzsikra. – Ne törődjetek vele, ha a golyó
 61       7|             volt Erdélyben ember, aki ne ismert volna. Nagy, hat
 62       7|              ott ugyan semmi sincs.~– Ne gondolja pedig kegyelmed –
 63       7|        könyörgő hangon a rablókhoz –, ne cselekedjetek ilyen gonoszságot;
 64       7|           oltárról a szentségeket, de ne bántsátok azon ártatlanokat,
 65       7|            kincseket, csakhogy senkit ne bántsatok aztán.~– Csak
 66       7|               hogy az alant levők fel ne emelhessék.~Magyari uram
 67       7|            csak nem is haraphatott.~– Ne rugdalózzál, dilectissime,
 68       7|         alacsony ajtón, hogy sok baja ne legyen vele, felfogta nyalábra,
 69       7|            fogsz hozzájuk, s hogy meg ne akadj, majd én itt egy harangláb
 70       7| fejmozdulattal helytelen magyarázatot ne adj szavaidnak, mert higgyed
 71       7|                 suttogá a barát –; el ne téveszd, amit mondok.~A
 72       9|             hogy arcát kissé mosolyra ne vonja, vállára ütvén a kalmárnak.~–
 73       9|             veté magát a bég előtt.~– Ne vedd meg őt, uram, bizonyára
 74       9|            előtte egy dalt, ha tud.~– Ne kívánd tőle azt, uram! –
 75       9|          tanácsolom teneked, hogy meg ne vedd urad számára e leányt.~–
 76       9|               nem kár, ha legördül, s ne vidd a veszélyt olyan magas
 77       9|             ajkaidra veszed nevét, el ne mulaszd utána mondani: la
 78       9|               meg soha.~– Mondjad, és ne fecsegj.~– E hölgy neve: „
 79      10|              Kiváltképpen uradról meg ne felejtkezzél, hogy hölgyét
 80      10|              őt, vigyázzatok, hogy el ne adjon. Tegnapelőtt a kegyencnőket
 81      11|              a hullámok között! Közel ne járjatok azon ligetekhez,
 82      11|         járjatok azon ligetekhez, meg ne próbáljátok ott úszni a
 83      11|              A bég újra megszólalt:~– Ne térnénk, uram, eme szép
 84      11|            amik nem léteznek. Kérlek, ne cáfolj meg, ez rajtad máskor
 85      11|         ördögöt, vigyázzatok, hogy el ne adjon benneteket.”~
 86      12|               háremből?~– Óh, kérlek, ne üss zajt – szól az odaliszk. –
 87      12|              e gyöngéd gondoskodás.~– Ne félj miattam. Ifjúkoromban
 88      12|               hiszen te áruló vagy!~– Ne legyen rá gondod. Tőled
 89      12|              kérdé a delnő sötéten.~– Ne lássam a napot, ha azt cselekszem –
 90      12|             voltak bomolva; hogy fenn ne akadjanak a gallyak közt,
 91      12|               hatszázig, addig utánam ne nézz, akkorra visszajövök.~
 92      13|              hogy adja fel a várat, s ne próbálja azt védeni a maga
 93      13|           szeme közé.~– Hogy tétlenül ne nézzétek őket tovább, húzzátok
 94      13|              uram…~– No – nem hoztál? Ne is beszélj. Hoztál pénzt?~–
 95      13|             adót?~– Kegyelmes uram…~– Ne kegyelmesuramozz, hanem
 96      13|    imádkozzatok, hogy az én csapásaim ne legyenek rajta. Hát miért
 97      13|             leoldá turbánját, hogy rá ne ismerjenek róla holttestére.~
 98      13|               sátoraikat felprédálta. Ne engedd, hogy övé legyen
 99      13|         melyen most álltok, és tovább ne nyomuljatok, míg erre új
100      13|              kell választanunk, miért ne választanók inkább a halált
101      13|          száll le szomorú vonásira.~– Ne bántsd őket! Velem harcolj! –
102      14|          hírül adja, hogy férje miatt ne aggódjék, mert az él, és
103      14|           török tábor levágatott, meg ne rémüljenek; mert férjeik
104      14|  nyugtalanságod?~– Már elmúlt. – Okát ne kérd, mert kinevetnél érte.
105      14|          megemleget!~– Óh, valami baj ne érjen.~– Engem? – szólt
106      14|               kérte a kísérőket, hogy ne ügessenek vele oly nagyon,
107      14|          lábait a kengyelhez, hogy le ne essék a lóról, s csúfondárosan
108      14|         paripáik zabláiba, hogy utána ne rohanjanak, egyet közülök
109      14|              le sem nyergelé azóta.~– Ne menj tovább, uram! – kiálta
110      14|             kezeit összecsapva. – Ide ne jöjjön urad, vagy végveszélybe
111      14|             Fuss! Mentsd meg magadat, ne időzz énmiattam egy percig.
112      14|           szóra kérte a kocsist, hogy ne hajtson oly sebesen, s miután
113      15|         minden követ, hogy lábaid meg ne üssed bennök.~E szavakkal
114      15|            túlságos engedékenység meg ne döbbentette volna; mentül
115      15|               malasztteljes hangon:~– Ne búsulj, szerelmes fiam.
116      15|              azt végzitek, hogy őt ki ne adjátok, szerelmes fiaim,
117      16|           ügyelt a kardjára, hogy meg ne zördüljön.~Ott ült a vén
118      16|            azon látszik tanakodni, ha ne vitesse-e el azt, s egyszerű
119      16|         hüvelyeikbe annyira, hogy meg ne mutathassuk, miszerint azt
120      16|      megőrizni még jobb, hogy más meg ne tudja, s ha uralkodásunk
121      16|            gondunk legyen rá, hogy el ne enyésztessük. A hatalom,
122      16|             apjaik nevét megtagadják? Ne vessen rám oly sötét szemeket,
123      16|               díszes polcot, legalább ne vettetek volna nőt magatoknak,
124      16|        eltakarta arcát, könyörögve:~– Ne tovább Anna, ne tovább e
125      16|         könyörögve:~– Ne tovább Anna, ne tovább e beszéddel!~– Óh,
126      16|               tartá, és biztatá, hogy ne remegjen, az Isten jó, meg
127      16|               Még nekem van reményem, ne félj, megszabadítalak! –
128      16|             és gondod legyen rá, hogy ne hazudj.~A fejedelem leráncolt
129      16|                hogy a magad baját meg ne sokalld, midőn a máséval
130      17|               ki, hogy az ellenség át ne mehessen rajta, s egész
131      17|           bocsátva le őket, hogy zajt ne gerjesszenek, s amint túl
132      17|                asszony?~– Amit tudsz, ne kérdezd.~– Meg akarod szabadítani
133      17|              most szeretni őrületből. Ne engedjétek őt megölni.~Yffim
134      17|         küldened engemet a portára.~– Ne kívánd magadnak e tisztességet,
135      17|         szívére szorítá, tán hogy meg ne szakadjon; azután lassankint
136      17|           mint suttogtak fülébe, hogy ne féljen; s jól értesültem
137      18|              visz a hátán, s hogy meg ne görbüljön alatta, a mellére
138      18|               kebellel szólt hozzá:~– Ne tedd gyermekedet oda, könnyen
139      18|      lassanként, vigyázva, hogy neszt ne költsön, oda közelíte arcával
140      18|            hét napig senkit színe elé ne bocsássanak. Így legalább
141      19|              erős hittel mondá neki: „Ne félj, megszabadítunk”.~Erdély
142      19|          Erdély ifjai is mondák ezt: „Ne félj, megszabadítunk”, de
143      19|              hírnököt hozzá, hogy fel ne háborítsa, mert mikor azt
144      19|            magát.~– Gergely, Gergely, ne tréfálj énvelem. Én vagyok
145      19|            elkapva tőle az üveget – s ne idd meg mind.~– Megiszom
146      19|              orvosság leesett róla.~– Ne haragudj, uram – szólt Gergely
147      19|           hunyná be, hogy más tárgyat ne lásson, amidőn az ő arcát
148      19|              orvosságai közé, hogy ki ne jöhessen onnan, s hívjátok
149      19|             van bennök becsületérzés, ne hagyják a béget erre a griffmadárra
150      19|            szolgáinak, hogy senkit be ne bocsássanak hozzá, a vén
151      20|               arcra borulva kér, hogy ne sajnáld őt elfogadni fegyverhordozóid
152      20|             ha erdélyi basa leendesz, ne felejtkezzél meg róluk,
153      20|          szólt ez hódolattal. – Tehát ne kérdezz.~Volt valami Olaj
154      21|              Hasszán engesztelőleg. – Ne haragudjál rám, ne ma.~–
155      21|   engesztelőleg. – Ne haragudjál rám, ne ma.~– Te nem gyanakodtál
156      21|              bíznám-e azt is?~– Tehát ne jöjj minduntalan szobámba
157      21|               látsz, addig a haláltól ne félj. De a halál angyalának
158      21|              Azraële kezéhez nyúlt.~– Ne imádkozzál most, ráérsz
159      21|       hálálhatok meg ennyi jóságot?~– Ne gondolj rá. Tartozom vele
160      21|              s vigyázz rá, hogy neszt ne adjon.~Ezzel elhagyva társnéját,
161      21|                 monda leverten.~– Még ne búsulj, holnapig sok idő
162      21|            nemes buzgalmadat?~– Éppen ne nekem köszönd, barátom,
163      21|           hogy a férj kézre kerülvén, ne ő áldoztassék-e fel, s míg
164      21|                 Tanuljatok repülni.~– Ne tréfálj, jó ember, igen
165      21|              legjobban megérett rá.~– Ne hallgass a hercegre – monda
166      21|               valaki ezen megy, észre ne vegyen.~A férfiak azt vélték,
167      21|               monda Azraële.~– Isten! Ne hagyj! – rebegé Mária, kezeit
168      21|            hogy el fog jönni.~Hogy el ne jöjjön e nő, arra nem is
169      21|           lesz Lengyelországba futni. Ne hálálkodjatok; a pillanat
170      21|          monda:~– Ha kioszkodba érsz, ne feküdjél még le aludni…
171      22|               emlegeti Allah nevét.~– Ne félj, midőn engem viszesz! –
172      22|            neki:~„Ha kioszkodba érsz, ne feküdjél még le… ülj ki
173      22|             az éj sötétjén fárasztva. Ne fárassza szép szemeit sokáig.~
174      23|             erdélyi hadak kénytelenek ne legyenek a törököt a római
175      23|         erdélyi urak bölcsességét meg ne ingathatta volna.~A római
176      23|           kérve könyörgött neki, hogy ne nyelje el.~Apafi maga sem
177      23|            urakra, hogy őrá nézzenek, ne arra a másikra, bizonyosan
178      23|               vagy megfojtalak.~– Meg ne fojts, uram – szabódék a
179      23|             hogy a bohóc másodszor el ne csenhesse.~Még azon éjjel
180      23|              kihúztuk a kardot, akkor ne könyörögjünk, hanem verekedjünk,
181      24|           Szóljatok hát, mit akartok? Ne féljetek – inte a vezér
182      24|             kifelé menvén –, legalább ne sírt volna, mint egy gyermek.~
183      24|            ajándékkal megtisztelni el ne mulasszon, ki is, íme, általam
184      24|           Béldi nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék az ártatlan
185      24|           Legyen eszed, Béldi Pál, és ne vond magadra haragomat,
186      24|               kézzel könyörögve, hogy ne tegye magát, gyermekeit
187      25|          kérdeni?~– Hallottad te azt, ne kérdezd másodszor.~– Hogy
188      25|              a fejeden.~– Uram, de el ne árulj, mert a szpáhik lófarkra
189      25|               jó zsákmányod lesz, meg ne felejtkezzél rólam.~– De
190      25|            messze vannak azok oda. El ne felejtkezzél hűséges szolgádról.~
191      25|              azt te bizony, édes fiam ne tedd, ne vesztegesd e hitetlenekre
192      25|            bizony, édes fiam ne tedd, ne vesztegesd e hitetlenekre
193      25|        paripát megküldeni egyúttal el ne mulasszad, és semmiképpen
194      25|             mulasszad, és semmiképpen ne várd, hogy magam menjek
195      25|               fordult Feriz béghez:~– Ne törődjél rajta – úgymond –,
196      25|               mereszte a renegátra.~– Ne bolondulj, fiam, Zülfikár.
197      25|           bolondíthatja el kegyelmed, ne engemet.~Székely László
198      25|             is megfelelt rá.~– Hozzám ne vágd a nyúllábadat, ha még
199      25|            Zülfikárt:~– Csak addig el ne fuss, míg odamegyek.~Zülfikár
200      25|       gondolatait rendbe szedheti, el ne tántorodjék.~Annyi világos
201      25|              lett. Mire nézve kérlek, ne haragudjál, és ne kívánd
202      25|             kérlek, ne haragudjál, és ne kívánd tőlem a szpáhik megölőit,
203      25|          barátnak! Ezt mondjad, és el ne felejtsd.~      ~Nemsokára
204      25|             állíttatni, hogy bolondul ne szóljatok, amiért a talpatokra
205      25|               hogy örömkönnyeit észre ne vehesse.~– Hiszed-e már,
206      25|         találkoztatok Feriz béggel?~– Ne hazudjatok! – kiálta közbe
207      25|            hamarább fogadjon szót, és ne mérgesítsen meg. – Te pedig
208      26|           találnád felejteni.~– Arról ne aggódjál. Azon időre az
209      26|           volt más börtön a várban?~– Ne kárhoztass, uram, parancsom
210      26|        tétovázó, reszketeg örömmel.~– Ne örvendj, jó asszony, szabadságodat
211      26|           velök, míg én oda leszek?~– Ne búsulj. Tulajdon fiamat
212      26|          turbánt, hogy az őrség észre ne vegye távozásodat: az út
213      26|            ifjú odalépett hozzájok.~– Ne sírjatok! – szólt vigasztaló
214      26|              velem harcolva esett el. Ne féljetek, midőn én kardomat
215      27|            láncaiba fogódzék, hogy le ne rogyjon öröm, ijedtség és
216      27|             lángba boruljon.~– Béldi, ne ejts kétségbe engem! – kiálta
217      28|              hogy el foglak hagyni.~– Ne szólj így, lételem öröme,
218      28|               így, lételem öröme, te! Ne búsítsd szavaiddal az Istent,
219      28|               tűz; óh, csak addig meg ne halnék, amíg jó atyám megérkezik.
220      28|               öröm féktelen ereje meg ne ártson kedvese éltének.~
221      29|        imádságot a cselédjeinknek fel ne olvasnók, s alig van éjszaka,
222      29|             kéz felől égés verességit ne látnók az égen.~– Hát az
223      29|             Isten, még veletek is úgy ne bánjék az idegen nemzet. –”~
224      29|            beszélj emberek módjára, s ne ugass itt, mint egy veszett
225      29|           gólya költött ki a világra; ne is próbálj engem még egyszer
226      29|            harcba visszük. Székellyel ne állj vitába, barátom, mert
227      30|            hozzád, hogy rajta segíts, ne feleld azt neki: majd holnap,
228      30|           vagy ha alamizsnát kér, azt ne feleld: ma nem lehet, mert
229      30|           Kedves fiam, térj magadhoz, ne vesd el magadtól kardodat,
230      30|             enyim markolatát, hogy ki ne húzhassam azt, és elvetettem.
231      30|               suttogó hangon szólt:~– Ne véljétek, hogy hüvelyébe
232      30|            jóslat gonosz szellemét, s ne engedje kettőbe törni az
233      31|             Esterházy helyén. S miért ne? Nem tarthatta-e magát oly
234      31|             belől az ő kezeit rátenni ne merészelje, mert fogadom
235      31|               kezdett gondolkozni, ha ne húzzon-e kardot, s kirohanva
236      31|    praktikáltál mindig ellenem, de ki ne kaphassalak a fejedelem
237      33|               figyelmeztetve rá, hogy ne sokat mozogjon, mert Heiszler
238      33|             mondják azt: volt! nincs! ne legyen! mi úgy akarjuk!
239      33|         anélkül, hogy magával valakit ne vitt volna a másvilágra;
240      34|         Thököly büszkén –, hogy hírét ne halljad. Nem az én nevem
241      34|             sereggel, és helyéből meg ne mozduljon.~A két ifjú vezér
242      34|            fogva, hogy a mélységbe le ne hengerüljenek; majd ismét
243      34|             megint azt izeni, hogy be ne menjek Havasalföldre, mert
244      34|         vigyáztatsz, hogy Erdélybe be ne törjön, amitől annyival
245      34|               hogy a kardot hiába fel ne kötöttétek légyen. Harcoljon
246      34|        ellenökben, hogy idő előtt meg ne kezdjék a harcot. Végre
247      34|            eresztettetek, akkor aztán ne küldjetek bennünket.~Teleki
248      34|                Hogy pedig énrám senki ne panaszkodjék, hogy ország
249      34|        megbontották, megsegítsen, azt ne várd tőle.~Hadvezérek, igen
250      34|        találják kegyelmeteket nyomni, ne jöjjön egyenesen a regimentek