Fezejet

 1       1|             kerek hangon így kiálta: „szerencsés jó napot kívánok kegyelmednek,
 2       3|           jutott a beszélgetés, míg ő szerencsés volt Arankát több ízben
 3      14|        imádkozni, hogy férjének adjon szerencsés szabadulást. A kápolnaajtó
 4      20|            bántottnak, kivált ha amaz szerencsés, emez szerencsétlen.~Az
 5      23|              tudta húzni, s a legelső szerencsés alkalmat már vasmarokkal
 6      24| egynek-kettőnek kezét is nyújtá, az a szerencsés sietett azt megcsókolni,
 7      31|             érdeme nincs, mint nehány szerencsés ütközet nagyított híre? –
 8      33|               zászlókat, melyet pedig szerencsés helyzete, vad vidékei s
 9      34|            vigasztalni.~– No, no, aki szerencsés a játékban, szerencsétlen
10      34|              az a harcmező; ott pedig szerencsés voltam mindig.~E percben