Fezejet

  1       1|          szigorúan meghagyá, hogy az ő palotája előtt ne kiabáljanak
  2       1|     mesterrel, s újra bebizonyította ő is.~– Hogy jön ide megint
  3       1|              akartuk őt meglátni, de ő észrevett bennünket, s odajött
  4       1|            ott elkezd szónokolni, de ő nem hall belőle egy szót
  5       1|           szól az oly hangon, mintha ő parancsolna az esperesnek. –
  6       2|            málépogácsa-darabot. Csak ő egy tehenet vehetne valaha!
  7       2|             hogy megholt bátyja után ő következik a család elejére,
  8       2|             ló volt alatta, amelyért ő ötven tallért adott.~Tiszttartóit,
  9       2|            is elszörnyedt bele. Hisz ő egy századrészét sem bírta
 10       2|             meglássa: vajon viseli-e ő a kaftányt? s haragudni
 11       3|            ha meglátja, hogy nemcsak ő járt Franciaországban, hanem
 12       3|      mindenütt volt látható, mindent ő maga rendezett. Már korán
 13       3|            impertinenciával, mellyel ő férfiakat és nőket hódítani
 14       3|           kelle bocsátani, mert hisz ő azokat oly szeretetreméltó
 15       3|         menyasszonyt hozva kezén; az ő neje a háziúr karját fogadta
 16       3|          nevetés hangja elzavarta az ő arcáról a mosolyt, s ha
 17       3|              arcáról a mosolyt, s ha ő oda nem nézett is, Flóra
 18       3|            jutott a beszélgetés, míg ő szerencsés volt Arankát
 19       4|              mivel sértettem meg; de ő felszólított, s az ilyen
 20       5|             ekként részesülendtek az ő kegyében és bőkezűségében.
 21       5|         Erdélyben, majd megabrakolja ő uraim ő kegyelmeiket!~Báró
 22       5|            majd megabrakolja ő uraim ő kegyelmeiket!~Báró Kopp
 23       6|      délibábot hullámzó tengernek: – ő egy jámbor tekintetű, alacson,
 24       6|              két tanyája van, miktől ő becsületesen fizeti a porciót,
 25       6|         gulyái és ménesei, de amiket ő darabról darabra be tud
 26       6|       beszélnek, senki sem más, mint ő.~De ki bírná ezt rá bebizonyítani?~
 27       6|          öt-hat élő tanú által, hogy ő ugyanakkor odahaza a tanyáján
 28       6|            határában loptak volna az ő nevében, vagy adtak volna
 29       6|         szélében, azok nem látták az ő arcát soha; utána menni
 30       6|              ott a háznép által mind ő, mind társai mindig vendégszeretettel
 31       6|     várőrséget kezére adja, csakhogy ő meg iparkodjék a környékbeli
 32       6|       Koppnak eszébe jutna, azt amit ő csak tréfa és látszat fejében
 33       6|          midőn tapasztalá, hogy amit ő a sötétben embernek nézett,
 34       6|              kalap van akasztva! Míg ő Kökényesdit nézte, az csaknem
 35       6|        valamelyik pusztai csárdában. Ő hirtelen lóra kapott, de
 36       6|          kegyelmed, Kökényesdi uram, ő csak velünk jött, de a pénzt
 37       6|      legelőször a lóra. No, minthogy ő az, hát neki megteszem.
 38       6|             beszélt?~– Maga se látta ő azt soha, csak azért mondta,
 39       6|         kegyelmed épületére gondolta ő ki azokat, hogy bámuljon
 40       6|       könnyen.~– Hiszen abból sem ád ő a legényeinek egy batkát
 41       6|              sem igaz, hogy Rákóczit ő ültette volna lóra?~– Hisz
 42       6|            ki az ostromhágcsóra lép, ő maga. A felriadt őrség a
 43       6|              a városba menekülnek, s ő maga sebektől elborítva
 44       6|         pillanatban:~– Haly! Haly! – Ő maga jön válogatott testőreivel,
 45       6|         karddal harcolnak egyszerre.~Ő maga jő serege élén, harcos
 46       6|       ugyanazon pillanatban, melyben ő, vérük összefoly, s ha karjaik
 47       7|  boldognak-boldogtalannak, mert amit ő egy esztendőben bevett,
 48       7|           igét.~– Legyen nekik is az ő kívánságaik szerint.~– Azonkívül
 49       7|             szétbontják a kolostort, ő maga pedig kiugrik hozzájok
 50       7|             kiáltása elég arra, hogy ő onnan lebukjék, s menthetlenül,
 51       8|              a szatmári várőrségből, ő azt egyenesen előre helyezé,
 52       8|           amennyit kívánt; mert amíg ő csak annyit kért Kászonyitól,
 53       9|      népséget a vásárlástól, mielőtt ő maga a vezér számára ki
 54       9|              elmaradoztak a hajótól, ő maga beleült a vezér függönyös
 55       9|       készíté, amelyben Yffim bég az ő hajójára lépett.~Azzal kezet
 56       9|              romlás és végveszély az ő ajkainak lehelete, aki őt
 57       9|              ördög-név, és bizonyára ő nem ok nélkül viseli azt,
 58      10|      borzadni fogsz, midőn kimondom: ő, kinek a világ szépségei
 59      10|              harcba indul, mindig az ő nevével húzza ki kardját.
 60      10|        valaki erőhatalommal jönne az ő sátorai közé rabszolgát
 61      10|          vagy mosolygó tekintetet az ő sátoraikon belül? E lényeket,
 62      11|           egy darab viasz, melyet az ő gondolatai idomítnak. Nem
 63      11|             Nem hall semmit, csak az ő hangját, s nem lát semmit,
 64      11|              Ez Feriz bég tábora, és ő maga az, aki ott elöl lovagol…~
 65      11|          mérföldnyire ellenségnek, s ő még tíz napig várt utánad
 66      11|              azt mondani, hogy de az ő szemei rosszak! mert akkor
 67      12|             szorítni, és ajkaimat az ő égő ajkaira feszítni, s
 68      12|          lélek szilaj lángjai még az ő szívében is találtak gyúanyagot,
 69      12|             legrémségesebb halál, de ő nem látja azt, a habok moraja
 70      12|          enyészetesen zúg fülébe, de ő nem hallja azt, hisz csillagos
 71      12|              kérdé a szolgától, mert ő hanyatt feküdt, s nem láthatott
 72      13|              mert Küprilitől jött, s ő is egyenesen a Rábához sietett,
 73      13|              mer hozzám ereszteni?~– Ő bizonyosan jól tudja, hogy
 74      13|       ezüstben, lefizette vasban; ha ő fizetett tizennégyezer tallért
 75      13|             az fog megtörténni, amit ő mond, hanem amit vezérei
 76      13|         hiába bízzátok fejeiteket az ő kezére, míg a pallos a mi
 77      13|              egy ember sem mozdul az ő segélyére, bár a veszélyt,
 78      13|          tábor harcot óhajt, egyedül ő fél. Mi meg akarjuk ölni
 79      13|         ütközetet megnyerni.~Ott áll ő maga kíséretével együtt,
 80      13|            megannyi diadalkiáltás az ő füleiben: „Nézzétek, mint
 81      13|          Elhullt az amazondandár. Az ő önfeláldozásuk menté meg
 82      14|            az oláh herceg nejét?~Ah, ő boldog!… Bár férje távol
 83      14|               Minden újdonszülöttnek ő a keresztanyja, s mily gyöngéd
 84      14|             Istennek érte.~Mit bánta ő, hogy ha a csata elveszett,
 85      14|      fogadott, lefeküdt, de most már ő is reszketett. Maga sem
 86      14|        meghajtva magát, üdvözlé azt.~Ő! Moldva fejedelme, levenni
 87      14| parasztgőggel inte neki, hogy menjen ő elöl.~Mária előtt egyszerre
 88      14|              harapott fájdalmában. – Ő nem jöhet velünk.~Mária
 89      14|            félénken tekingete hátra, ő is kinézett a hintó hátulsó
 90      15|          tegyen? Az üldözött hölgyet ő is szívéből sajnálta, de
 91      15|            nincsen, ha megteszem is. Ő egy nyolcvan esztendős öregember,
 92      15|          sírnak sorsa felett.~– Hisz ő nem oka férje hibájának.~–
 93      15|           hangzottak a bég válaszai, ő annál nagyobb aggodalmat
 94      15|             eszébe kezde jutni, hogy ő már csak mégis Erdély fejedelme
 95      16|          ránk nézve a tatárfutásnál. Ő tehát maga a hegyek közt
 96      16|            elő sem hozva, hogy éppen ő maga könyörgött azon embernek.~–
 97      16|               s szeretne Erdélybe is ő ültetni basát, a legutóbbi
 98      16|            aszerint büntethesse azt, ő – a budai basa!~Általános
 99      16|             visszatértének bevárása, ő utasítva van a budai és
100      16|            bírná. Csupán ennyit kért ő, de többet kérünk mi! Erdély
101      16|             hazafiakat találnak itt. Ő irgalomért könyörög, mi
102      16|        gyászjelenet alatt egyedül az ő szemei maradtak könnytelen,
103      16|         Erdély kormányát tenni azzá, ő maga marad áldozatul.~Yffim
104      16|     egyszerre ketten ültek a trónon, ő és Apafi.~– Teremőrök! –
105      17|              vagyok a halálra.~– Hát ő nem az?~– Akire Hasszán
106      17|          Harmadik a moldován herceg. Ő futott meg legelébb a harcból;
107      17|             így nem vesztjük azt el. Ő is halálfia. Te fogsz érte
108      17|              az erdélyi fejedelemért ő fog elküldetni, s e kedve
109      17|       utasítással, hogy ott elébb az ő nevében faluról falura járván,
110      17|          mutatva néma jelekkel, hogy ő most a kioszkban fekvő beteg
111      17|            szükség másra ott, hol az ő gondja virraszt. Kezével
112      17|             betegét, míg a dervis az ő fátyola alatt imádkozik
113      17|              előtte, derék Olaj bég, ő életem fájának gyökere,
114      18|          ember előtt, kinek élete az ő halálától függ.~Mária jól
115      18|           fejecskéjét keblére hajtá, ő is fejére hajtá le arcát.
116      18|             elég, ki virraszt, midőn ő alszik, s ha alszik, az
117      18|              alszik, s ha alszik, az ő sorsáról álmodik, – s az
118      18|         tőled véve az egész világ.~– Ő több nekem, mint az egész
119      18|          szüksége Istennek reátok?~– Ő atyja a szenvedőknek, s
120      18|              tudja mindenki olvasni? Ő is hallott olykor rejtélyes
121      18|          nézte sokáig az alvókat; az ő szemeit kerülték az álom
122      18|            paradicsomban elvégzik az ő kötelességeiket a hurik,
123      18|             Mária felfohászkodék, az ő imái gyermekeért szálltak
124      19|               melyet megkísérténk az ő megszabadítására – de utolsó.
125      19|          jellemét Flóra, midőn éppen ő, kit Thököly annyira megbántott,
126      19|              jó hírt hoznak is neki, ő mindig úgy ki tudta annak
127      19|     ugyanazon boglár volt az, melyet ő Béldi Arankának adott, midőn
128      19|               hogy elhidd, miszerint ő külde hozzád.~Feriz bég
129      19|              fel e szóra helyéről.~– Ő külde tégedet hozzám? Ő?
130      19|              Ő külde tégedet hozzám? Ő? Emlékezik rólam? Gondol
131      19|         tárgyat ne lásson, amidőn az ő arcát idézi lelke elé.~Panajot
132      19|            örömére gondolt, midőn az ő kezeit megszorítá, őt üdvözlé
133      19|        szökött meg azalatt tőle, míg ő aludt.~Hasszán mereven nézett
134      19|            nem ölöm meg ez asszonyt, ő fog megölni engem. Az én
135      19|              meg van mérgezve, mióta ő itt van. – Eszem nincs rendén.
136      20|             az odaliszk intésére nem ő fojtatik meg, mielőtt a
137      20|  veszélyérzet azon pillanatában volt ő, midőn a testnek minden
138      20|           különös, hogy erre a szóra ő ijedt meg, nem a jelenvolt
139      20|           meg nem szabadul, akkor az ő számára épült az a vérpad,
140      21|              őrei állnak, az ajtókat ő maga zárta be egyenként.
141      21|    gobeafonadékon tudósítá, hogy már ő alant van, s Mária utánajöhet.~
142      21|        hosszú dárdájára támaszkodva. Ő háttal lévén fordulva, nem
143      21|         korlátozva nála a szívet, az ő jelszava volt:~„Virtus nescia
144      21|              férj kézre kerülvén, ne ő áldoztassék-e fel, s míg
145      21|          beszédét: akkor közbelépett ő is, megfogá mindkettő kezét,
146      21|            monda Thököly Feriznek –, ő elvesztette a fejét, mert
147      21|             meg, annak kedvese, akit ő szeret… És mégis meg kellett
148      21|           Nem Aranka szemeit látta-e ő a két csillag ragyogásában?~
149      21|          ifjú szemeiből jöttek azok.~Ő nem lehetett boldogabb e
150      22|     mindenesetre mégis, hogy oda nem ő fogja szállítani a delnőt,
151      22|       szaggatta a fák lombjait; – de ő nem látott sem vésztüzet,
152      22|            zajt és szélsüvöltést, az ő lelkében ég világa volt
153      22|       sugárzó szemeket sohasem látta ő tükörből, s levágott hajfürtei
154      22|            tele szánalommal, s midőn ő égre emelé kezeit, az is
155      22|          neki ráismerni, ily szépnek ő nem látta magát soha!~Óh,
156      22| lángmennyezetet képezett fölötte… És ő még akkor is mosolygott,
157      23|          hogy Erdély kicsiny volt az ő szellemének, de még Erdélynek
158      23|            még Erdélynek is az, hogy ő volt kelleténél nagyobb.~
159      23|               Azon ügyesség, mellyel ő magát, megérzett veszély
160      23|         Dénes szökött el, mert ez az ő helye; hova lett innen Bánfi
161      23|               hogy Bánfi Dénes ellen ő írta legelső alá a ligát,
162      23|            győz, győzzön magának, és ő legyen fejedelmünk.~– Isten
163      23|      bosszúnak Béldi Pál szívében, s ő nehány nap alatt Erdély
164      23|             kikerülte a megtámadást, ő jött ellene támadólag.~Egy
165      23|            eszébe jutott, hogy éppen ő fejezteté le Bánfi Dénest,
166      23|             szép hajadonná serdülve, ő volt apjának szemefénye,
167      24|          tétovázva, remegve, egyedül ő bátran, nemesen, nyugodtan.~
168      24|     megragadó lőn szózata, mintha az ő szava volna az eredeti,
169      24|          megelégedve az eredménnyel, ő hazamenvén szállására, rögtön
170      24|        nemcsak a fejedelem, hanem az ő személyében a magas porta
171      24|             nem térhettek, majd küld ő reátok olyan közbenjárót,
172      24|           tinektek a nagyvezér, hogy ő átlátja a ti ügyetek igazságát,
173      24|       helybenhagyja, hanem azzal, ha ő tinektek igazságot ád, sem
174      24|             az ország dolgait: tegye ő le rögtön a fejedelemsüveget,
175      24|             társaiddal beültetnek az ő helyeikbe. Az egészhez nem
176      24|         kétszázhetven erszény pénzt, ő azután majd rajta leend,
177      24|           mostani fejedelméhez, s ha ő elfeledte esküjét, melyet
178      24|           tették volna ez ajánlatot, ő bizonyosan elfogadja.~–
179      24|              Jerünk Maurocordatóhoz, ő még tán fog tanácsot adhatni.~
180      25|             kegyelmes, és Mahomed az ő szent prófétája – szólt
181      25|           lett ijedtében. Igaz, hogy ő szokta azt cselekedni; hogyha
182      25|          fogja visszaizenni, hogy az ő katonái az éjjel künn sem
183      25|          amit Székely László uram az ő fenyegetésétőli megfutamodásnak
184      25|          tudta, hogy e hőstettet sem ő, sem az ő emberei el nem
185      25|              hőstettet sem ő, sem az ő emberei el nem követték,
186      25|           hinnie kellett, hogy ennek ő fogja megadni az árát.~–
187      25|               s add tudtára, hogy ha ő nekem teljes elégtételt
188      25|        hagyjatok rá mindent, s akkor ő menten fel fog benneteket
189      25|            csapta össze kezeit. Hisz ő maga tudta legjobban, hogy
190      26|    elmondhasd neki, amit szenvedtél. Ő tehozzád nem jöhet, neked
191      26|          keményebb akaratát, s akkor ő mint fejedelem jön haza
192      26|          előtte; vagy pedig megállja ő, amit kimondott, s akkor
193      26|        visszatérsz te is börtönödbe, ő is a magáéba, s úgy fogtok
194      26|    Börtönödet Feriz bég foglalja el, ő vigyázni fog gyermekeidre,
195      26|             fog őkörüle villogni, az ő ellenségei az én ellenségeim
196      27|       megesett azon gondolaton, hogy ő ezeket mármost a sok idegen
197      27|             mintha szidná érte, hogy ő nem tudja megérezni azt
198      27|              úgy élni és halni, mint ő.~– Gondolj Aranka lyányodra,
199      27|      gyermekedre.~– Inkább hervadjon ő is el, mint Erdély lángba
200      27|             aki elhitette vele, hogy ő jóféle gyémánt- és zafírporral
201      27|        ugyanazon méreg által, melyet ő szánt Béldi Pálnak.~*~Béldi
202      28|              rózsaerdeiben van, s ha ő beszélt a jövőről az ifjúnak,
203      28|                és e tájat és e képet ő már nem a földről látta,
204      29|           oldalba taszítá könyökkel, ő is hátrafordula, mondván:~–
205      29|           ráncigálják, még dühösebb; ő is tehát, amint Vajda László
206      29|              böjt okozta; ilyesmihez ő nincs szokva, ő estenkint
207      29|           ilyesmihez ő nincs szokva, ő estenkint jól szokott vacsorálni,
208      29|            voltak előtte, kik, amint ő reszketve Isten trónja elé
209      29|            fognak utánok menni.~– Az ő lelkeik oda szállnak, hát
210      29|             kimúlt; természetesen az ő halálát is nekem tulajdonítják;
211      29|          rajta a fejét, mint jött az ő levelébe ez a szöveghez
212      30|         mindnyájan azt akarták, amit ő.~Maga a szultán is jelen
213      30|           Végre jöttek az ulemák.~Az ő határozatuktól függött a
214      30|     kacskaringós névjegyzése, melyet ő nem győzött volna leírni,
215      30|             engedje kettőbe törni az ő dicsőségének öregbítésére
216      31|            jó hazafivért áldozott: – ő lett az erdélyi hadak tábornoka.~
217      31|            mint megszabadítójukat, s ő egy nagy lépéssel tovább
218      31|              jeles állapot volna, ha ő magyar király lenne. Hogy
219      31|       fogadtatás volt, mint aminőben ő és Erdély fejedelme részesültek.~
220      31|         megannyi gyilokdöfés volt az ő szívének!~Fél óra múlva
221      31|            sátorom deszkáin belől az ő kezeit rátenni ne merészelje,
222      31|       méltóan, s ha Teleki Mihály az ő sátorában vagyon, ott egy
223      31|           tudott lenni akkor, amidőn ő egyszerre kicsiny lett;
224      31|              öltöztetett alakot, kit ő kénye-kedve szerint igazgat,
225      31|              szikrája kialudt, midőn ő elvesztette edzett, kipróbált
226      31|           lélekjelenlétét, s most az ő oltalmára van szorulva.~
227      31|               hogy egy ember – kivel ő csak aláírás végett szokta
228      31|         hatalmasabb és bátrabb, mint ő.~A sátor nyílásain kitekintve,
229      32|           mondák neki, hogy ha eddig ő sürgette a hadakozást, most,
230      32|          megkezdték, hogy akar éppen ő elmaradni belőle? Ha tetszett
231      32|             török a sáncokat mászta, ő azalatt a győri német tábornokkal
232      32|              börtönbe veték, melyben ő saját testvérét harminckilenc
233      32|             trónra ülteték helyette, ő pedig meghalt a börtönben.~
234      33|      ügyességnek, mely másrészről az ő egyszerű észjárását is kereken
235      33|              írt S*a hercegnek, hogy ő tízezer emberrel Bukarestbe
236      33|            tudósítá a herceget, hogy ő negyvenezer emberrel szándékozik
237      33|          török nép között, hogy amíg ő fegyvert nem ragad, addig
238      33|              az egeket érje: – ember ő, és lábai alatt ha megmozdul
239      33|            vezérséget a hadseregnél.~Ő minden ajánlatot szigorúan
240      33|          egerek?~És ezekkel induljon ő a birodalmi, jól rendezett,
241      33|          volt a hannoveri fejedelem.~Ő váltá föl a nemrég meghalálozott
242      33|              elöl rohanni a harcban, ő egyúttal eszes hadvezér
243      34|           törcsvári szorosba állítá, ő maga a bozzai szoroson állt
244      34|             meg akarta mutatni, hogy ő is ért a hadviseléshez,
245      34|           fényt Ilonám nevének, mint ő az enyimnek. Mikor mindenki
246      34|            is kijöttem az országból, ő maga maradt Munkács várában,
247      34|           hatott az ifjú mellébe, de ő észre sem vevé azt, csak
248      34|              letörte a túlnyomó erő, ő maga lelőtt lova alá szorulva