Fezejet

 1       3|        ezt annyi kellemmel, oly gyöngéd pajkossággal tevé, hogy
 2       4|    kérdeznők, miért? – Lehetnek gyöngéd okok.~– Ne tovább! – szólt
 3      12|     előtt.~Majmunt meghatotta e gyöngéd gondoskodás.~– Ne félj miattam.
 4      14|        ő a keresztanyja, s mily gyöngéd keresztanya; naponként eljár
 5      14|    herceg fájdalmasan érté át a gyöngéd figyelmeztetést, s felsóhajtva
 6      15|       béghez készülvén, különös gyöngéd érzelemből nem vevé magára
 7      16|  megszabadítalak! – Átölelte őt gyöngéd karjaival, s szemébe mosolyogva
 8      19|        átölelte a vezért. Mária gyöngéd szeméremérzettel fordult
 9      26| megfogva a nő csaknem átlátszó, gyöngéd kezét, röviden megismerteté
10      28| támaszkodva ment le az udvarba, gyöngéd habtermete úgy reszketett;