Fezejet

 1       6|   boglyának vetve a hátát, nézte éles szemekkel a magisztert,
 2      11|          távolban kíséri őket, s éles szemei egy mozdulatot, fülei
 3      12|  szüntelen körös-körül járnak, s éles füleit egy bogár repülése
 4      13|          egyedül, egymagában! Ez éles sarkantyú volt lelkének.
 5      16|      végre Apafi szemébe nézett, éles, átható, lelket kereső szemeivel,
 6      17|     összeborzadni – szólt Yffim, éles szemeit Azraële arcára szegezve.~–
 7      19| szökellve. Ekkor a bég belevágta éles kengyelvasát, s a mén hangosan
 8      21|      fogásnál sebesen mélyedt az éles ráspoly az ezüstkarikába,
 9      28|       tartva kezét, odafüggeszté éles sasszemeit, s midőn egy
10      29|        megszólító úr orra alá, s éles két öklelő szemével odanézve