Fezejet

 1       4| maradunk. Én Istenemre mondom, eddig sem adtam öntudatos okot
 2      17|      mi az: szeretni annak, ki eddig csak gúnyból szeretett,
 3      22|      az élet. Hol volt e lélek eddig? Hol szunnyadt, hol késett
 4      24| kérdésére térni, elkezdé a már eddig mondottakat tolmácsolni
 5      27|  ütötte meg, köszönd meg, amit eddig kaptál.~– Ejnye, te hitetlen
 6      29|    hogy azon éltető elem, mely eddig kenyerünket adta, mely nyugodtan
 7      31|       a vétkezőnek.~Telekit az eddig történtekből ismerve, bátran
 8      32|       azt mondák neki, hogy ha eddig ő sürgette a hadakozást,
 9      33|  vidékei s fölséges rossz utai eddig mindig megőrizének seregjárásoktul.~
10      33|    tanácsot ott, ahol találtak eddig. Ti pedig tanuljátok meg,