Fezejet

 1       3|     özvegyre, aki kegyelmednek is anyja). Én az embereket nem az
 2       3|  veszélyes helyén, erősen húzódva anyja mellé, mintha annak még
 3       3| elfoglalva találta a leánykát, ki anyja karjába kapaszkodott, a
 4       7|      gondolt reá, mint fog örülni anyja, ha gyermekét felüdülve
 5      18|         szép kövér kezeit odatevé anyja nyakára, az ártatlanság
 6      18|         míg az kis kövér kezeivel anyja szép bársony keblét ölelé,
 7      18|      kisded elkezde sírni, melyre anyja még mindig álmában közelebb
 8      18|           Miért nem sír akkor, ha anyja csókolja? – kérdé magában
 9      21|        gondolt, mik mellett apja, anyja kunyhója állt, vagy azon
10      28|     segítene, ha Arankának atyja, anyja megérkeznék minél elébb.