Fezejet

 1       9| embermagasságnyi dudva lepi, s amely házak az ároknak feküsznek,
 2      10|        van rontva örökre; mint amely embernek a hold arcára süt,
 3      16|        midőn a másikba bukunk, amely úton kikerültük a kisebbet,
 4      19|  bosszantá Ferizt minden irat, amely nőtől érkezett, ezeket egyenesen
 5      19|      rejteklépcsőzetet zár el, amely a várból a sánc alatt vezet
 6      22|  szemeivel egy csillagon függ, amely feje fölött ragyog, keresztülvilágítva
 7      27|                 XXVII. A férfi~Amely órában Kucsuk basa Sztambulba
 8      29|    kezében vagyok mindenütt, s amely órában magához szólít, számolok
 9      30|     szólt kegyes áhítattal: – „amely csomó Allah előtt köttetett,
10      33|    ellenség? A régi gyülevész, amely az első sortüzelésre hátat