Fezejet

 1       4|  védte őt körös-körül szikrát adva, mikor ellenfele kardjával
 2       7|     fráter mindig melléd lesz adva, aki a zsoltárok éneklésére
 3      15|       Anna hirtelen parancsot adva udvarhölgyeinek, hogy az
 4      22| elkövetője e perc óta át volt adva az elfordíthatlan halálnak,
 5      22|  fájdalmas, reszkető hangokat adva, mintha ők sírnának ahelyett,
 6      23|  pedig annak is kegyelem volt adva, s remegve kérdezé Vaytól:~–
 7      28|     tájon, halvány lila színt adva a napsütötte vidéknek. Amint
 8      33| elküldte Heiszlernek, tudtára adva, hogy óvakodjék, mert nagy
 9      34|       Magni tábornokok voltak adva, s az ifjú hős Doria, főkolonell;
10      34|  harcolt velük, magát meg nem adva.~Ezt látva Heiszler, kiragadta