Fezejet

1       3|          el eközben citerája mellé szomorú, egyformán búsongó zenéjű
2       5|     kívánna bújni. A sötétség és a szomorú vonások miatt rá sem ismernénk
3       9|        minaréje…~Hol vagyunk? Minő szomorú kép áll előttünk? Ez Pest
4      13|       arcánál sötétebb éj száll le szomorú vonásira.~– Ne bántsd őket!
5      13|      megszólal a takarodó szava.~A szomorú kürthangok lassankint szétválasztják
6      17| lefejezteté.~– Hm. Erre emlékezem, szomorú történet volt.~– Hát a hű
7      28|      beszéljen, mint az agg, s oly szomorú azt hallani.~– Légy vidám –
8      28|        hintóhoz, halvány arcán oly szomorú volt a mosoly.~A hintó üvegajtaja
9      29|           reggel nem lőn, folyvást szomorú és gyötrelmes dolgokat mondva