Fezejet

1       9|     Vérpadoknak ormain, ~Gyűlölő szív lángjain~Sem hal meg a szerelem.”~
2      13|         is gyanítja, hogy az női szív volt, mely az érc páncél
3      16|         e székeken nem miénk sem szív, sem szó; általunk Erdély
4      16|      kebel, és olyan üres minden szív, a megmentett hon gondolatja
5      19|        hogy itt… belül… volt egy szív, mely nemesen tudott érzeni…
6      19| kiforgatva vált el Feriztől, más szív dobogott keblében, más vér
7      20|          lát, hall, gondolkozik: szív, agy, kezek és a legkisebb
8      28| hallgatnak mind a ketten, csak a szív dobogása szól –, és amiről
9      30|         és semmi érzésem, amit a szív tartogat magában: sem szeretet,