Fezejet

1       2|     annak orcája elé, s miután megcsókolá a nagyúr köntöse szélét,
2       7|    leányom is itt leend.~Ezzel megcsókolá a lelkész leánya homlokát,
3      14| eligazgatva azt annak fürtein, megcsókolá bátor arcát, és elfeledett
4      15|      orcáit, s nagy jóvoltából megcsókolá annak homlokát, sűrű fehér
5      16|     hogy kövesse őt, gyöngéden megcsókolá barátnéja arcát, s fülébe
6      18|      karjával elfedte, s arcát megcsókolá, mire a gyermek nyögve elhallgatott.~–
7      27|    lehajolt nejéhez, felölelé, megcsókolá. A nő elalélt karjai közt,
8      30|       vezérek között, mindenik megcsókolá azt mély hódolattal; azután
9      32|  arcképét, s odajárulva hozzá, megcsókolá annak kezét, s kezeit összetéve,