Fezejet

  1       3|         selyem szófát Ahmed basa és Feriz bég számára, nem kell nekik
  2       3|           török főúr: Ahmed basa és Feriz bég, kiket komoly méltóságuk
  3       3|            rózsái elhalványuljanak.~Feriz bég ott állt a küszöbben,
  4       3|         nyájasan köszönt neki, mire Feriz bég mély melankóliával sóhajta
  5       3|        Teleki Flóra oldalán; Aranka Feriz béggel átellenben.~A lakoma
  6       3|             E szókra a mellette ülő Feriz bég arca egyszerre elpirult,
  7       3|          nem jut eszembe.~– Óh, azt Feriz bég mindjárt le fogja számodra
  8       3|         neki pergament és írónádat.~Feriz bég vonakodni készült, amivel
  9       3|  pillantatától is lerészegesznek; – Feriz bég, míg nádját a pergamenen
 10       3|      delejes hatalmú tekintet elől.~Feriz bég leírta a verset, s odanyújtá
 11       3|            miket a csatában kapott.~Feriz bég hirtelen zavarodottan
 12       3|           vette őket észre, egyedül Feriz bég, ki, bár a terem túlsó
 13       3|            fog párbaj lenni – monda Feriz –, mert hárman leszünk hozzá.~
 14       4|        ellenfeleit már ott találta. Feriz bég elhozta magával Ahmed
 15       4|           kezde legszélesebb lenni.~Feriz bég dolmányát leöltve, felgombolá
 16       4|            ellen én is – veté utána Feriz.~– Tehát ki-ki magának,
 17       4|          nekem hozzád – szólt közbe Feriz.~– No látod – monda Thököly –,
 18       4|            Ne tovább! – szólt közbe Feriz. – Határozzon a sors.~–
 19       4|             reá teljes erejéből, de Feriz bég megállt azon a nyomon,
 20       4|   úgyszólván maga ütötte belé kezét Feriz bég kardjába, éppen az ököl
 21       4|       maradtak a küzdtéren: Imre és Feriz.~A bég még ott állt elébbi
 22       4|             majd ráérünk verekedni.~Feriz bégnek tetszett a fesztelen
 23       4|             tele forrásvízzel, mert Feriz bég nem issza a bort, több
 24       4|              hogy egyenlők legyünk.~Feriz bégnek megtetszett a bajtárs
 25       4|          Valóban igazad van – szólt Feriz bég mosolyogva, s azután
 26       4|         Köszönöm a tanítást – szólt Feriz elmosolyodva. Másnak bizonyosan
 27       4|              Megkezdődött a viadal; Feriz bég szokott hevével nyomult
 28       4|       leghevesebb csapásokat, miket Feriz bég ellene intézett, kardjának
 29       4|            vissza, úgyhogy utoljára Feriz bég mintegy önkénytelen
 30       4|         ellenfél nemes magatartása. Feriz bég egészen dühbe jött Thököly
 31       4|            égő veres vonal látszott Feriz bég homlokán.~A török ifjú
 32       4|        Thököly örvendve szorítá meg Feriz bég kezét.~– Ezentúl jó
 33       4|         fogok barátságodnak – szólt Feriz komolyan –, de ha azt kívánod,
 34       4|            Becsületszavamra mondom, Feriz – viszonza Imre –, mindazon
 35       4|            sem kívánok szerettetni.~Feriz bég nem állhatá meg, hogy
 36      10|          csupán Kucsuk basa és fia, Feriz bég dandáraira várnak még,
 37      10|           nem hallottad volna hírét Feriz bégnek?~– Mint derék vitézt
 38      10|       amiről beszélek, nem tréfa, s Feriz bég nem kevésbé veszedelmes
 39      10|       átkozá meg azon órát, melyben Feriz bég ablakai alatt lován
 40      10|         azon hajó után úszott, mely Feriz béget vivé; s egy éjjel
 41      10|               Tudod, óh, uram, hogy Feriz bég a szultán előtt nagy
 42      11|         velök.~A túlparton látszott Feriz bég tábora, mely éppen akkor
 43      11|        Yffim diadalmas hangon. – Ez Feriz bég tábora, és ő maga az,
 44      11|         belőlem gúnyt űzzön. Ez itt Feriz bég tábora előttünk, s te
 45      11|            jut.~A túlparton ezalatt Feriz bég hangos parancsszavakat
 46      12|             az, kit karddal kezében Feriz bégnek, csaták oroszlányának
 47      12|           újra megszűnt lenni, hogy Feriz bég legyen, kardját ragadva,
 48      12|     ezüstnyárfáról, melynek tövében Feriz ült, azt keblébe rejté,
 49      12|        kezével azon táj fele, merre Feriz eltávozott, visszatért a
 50      12|          túlpartra kísérd, hol most Feriz bég tábora áll. Ti ott senkit
 51      12|         pesti partra a megérkezendő Feriz számára kinézni a táborhelyet?~
 52      12|    tapasztalá, hogy egy lélek sincs Feriz bég táborából jelen.~Azokat
 53      13|        léptetve a lázadók közé, míg Feriz bég a szpáhikat vezetve
 54      13|        csatába menni! Kucsuk is jő! Feriz bég segít! E kiáltások terjedtek
 55      13|             erre új parancs nem jő. Feriz bég és dandárja a túlsó
 56      13|          Kucsuk takarodót fúvatott, Feriz bég átvonult a bal oldalra,
 57      13|     Petneházynak állta útját, addig Feriz bég Toggendorfot kereste
 58      13|        kiált kétségbeesett haraggal Feriz ellenére. – Nők ezek!~Toggendorf
 59      13|            fővel rogy össze alatta.~Feriz bég dühösen veti magát a
 60      13|      egyszerre sebet kap jobb kezén Feriz. Hirtelen bal kézbe kapja
 61      13|             sem veszte annyit, mint Feriz bég. Elhullt az amazondandár.
 62      17|        Mögötted áll a sátoron kívül Feriz bég.~– De mellettem te vagy.~–
 63      17|           veled levő basák, az ifjú Feriz béget.~– Nos? – szólt Hasszán
 64      17|          előhozattak Kucsuk basa és Feriz bég. Kucsuk jött balról,
 65      17|            bég. Kucsuk jött balról, Feriz a jobb oldalról, mert külön
 66      17|            szólítalak…~Azután pedig Feriz béghez fordult.~– Lépj elébb
 67      17|      fegyverei csorbát szenvedének.~Feriz bég, mint aki egyszerre
 68      17|    változtatva.~– Nem igaz? – szólt Feriz keményen. – Tehát, ha szemeid
 69      17|  székelyhídi vár ellen indult; csak Feriz bég maradt Budán egy természetes
 70      17|             a kioszkban fekvő beteg Feriz béget megy imádságai erejével
 71      17|           ismét vissza nem bicegett Feriz bégtől. Akkor ismét bement
 72      17|              s keressük fel azalatt Feriz béget, kit most is, mint
 73      17|             ifjú arcára függesztve: Feriz bég emlékezék hagymáza tisztább
 74      17|          ajkakkal… Azraële volt az.~Feriz azt hivé, álomkáprázat vagy
 75      17|           nyári nap, a téli naphoz!~Feriz bég arcáról egyszerre eltűnt
 76      17|            szólt reszketve a delnő.~Feriz bég igent inte.~Azraële
 77      17|        eltávozta után rögtön hívatá Feriz bég a dervist, ki az ifjú
 78      17|     imádkozik a rabszolgák láttára.~Feriz bég halállal fenyegeté a
 79      19|             írt Thökölynek, a másik Feriz bégnek: hogy melyik ide,
 80      19|           végigolvasá.~„Nemes szívű Feriz! Mikor még mindketten gyermekek
 81      19|          Thököly időzött, a másikat Feriz béghez, ki még Budán feküdt
 82      19|          ült, és eltűnt a városból.~Feriz bég még lábadozófélben feküdt
 83      19|            sem említette érkeztöket Feriz bég előtt; különösen bosszantá
 84      19|          tehát egy napon megjelenik Feriz bég kioszkja előtt, s kérdezi,
 85      19|              Gergely, mit akarsz?~– Feriz béggel akarok beszélni.~–
 86      19|          készül, mert ahogy őelőtte Feriz béget leírták, ahhoz ugyan
 87      19|           nem messze az úton, talán Feriz bég vesztette el.~Az orvos
 88      19|            majd mindjárt megmutatja Feriz bégnek.~– Né! Hát nem kend
 89      19|          bégnek.~– Né! Hát nem kend Feriz bég? – kiálta rá a góbé.~
 90      19|             ezzel bevitte a boglárt Feriz béghez, meghagyva az ott
 91      19|          hogy emberére akadt.~– Hát Feriz bég előtt fogsz-e szólani?~–
 92      19|            tenni más, mint kinyitni Feriz bég ajtaját Gergely előtt,
 93      19|        betaszítani rajta a követet.~Feriz bég ott ült a kereveten:
 94      19|      jutottál az ékszerhez? – kérdé Feriz szelíd, bánatos hangon a
 95      19|           miszerint ő külde hozzád.~Feriz bég felvillanyozva kelt
 96      19|           küldött számodra általam.~Feriz bég reszketve nyújtá ki
 97      19|            tenni? – kiálta haraggal Feriz.~Az orvos nem ijedt meg.~–
 98      19|           Te vakmerő vagy! – ordítá Feriz bíborvörösre gyulladt arccal,
 99      19|           írást hoztál, te Gergely?~Feriz ezalatt mosolyogva integete
100      19|               szólt hozzá az orvos.~Feriz bég föltekinte, s arca kigömbölyült.~–
101      19|          rohantak be a kiáltozásra.~Feriz bég legénykedő tréfával
102      19|         szolgák ujjongatva fogadták Feriz rendeleteit, s legelébb
103      19|        parancsolatokat teljesíteni.~Feriz akkor kézen fogá az izenethozó
104      19|      griffmadárra ülni. Kinevették. Feriz oly könnyen, mint a szöcske,
105      19|          minden percben várva, hogy Feriz holtan esik le lováról,
106      19|            mint kedvenc hölgyeéből.~Feriz bég eleget tudott. Ismét
107      19|     boldoggá tevé!…~*~Másnap reggel Feriz bég meghagyá szolgáinak,
108      19|      bicegve, amíg a kioszkhoz ért. Feriz bég észrevette őt ablakán
109      19|              álköntösét, s ott állt Feriz bég előtt reszketve, pirulva,
110      19|          szemlesütve – az odaliszk.~Feriz bég kerevetén ült, legpompásabb
111      19|        akarok tőled valamit – szólt Feriz, fél könyökére nyugtatva
112      19|            meg úgy.~A nő odarogyott Feriz bég lábához, s átkulcsolva
113      19|      megszabadítom önnön életemmel.~Feriz bég kegyetlen hidegséggel
114      19|          kínos vonaglással csúszott Feriz lábaihoz, fájdalmasan zokogva.~–
115      19|          fájdalmasan zokogva.~– Óh, Feriz, te kegyetlen vagy hozzám!…~–
116      19|            egy álomjáróé. Megragadá Feriz kezét, hogy annál fogva
117      19|           és … elhozom őt magammal.~Feriz bég önkénytelen nyújtá kezét
118      19|              s e hit boldoggá tevé.~Feriz bég pedig azonnal maga elé
119      21|             a meglepetés hangján:~– Feriz bég!~– Én vagyok az. Legyetek
120      21|       elérzékenyült hangon szólt:~– Feriz! Thököly! Egykor mint hármas
121      21|      elveszni. Hadd vesszek én. Te, Feriz, könnyen a várba juthatsz.
122      21|            férfiak azt vélték, hogy Feriz bég az éjféli felváltó őrjárathoz
123      21|           kettőt fordítson rajta.~*~Feriz bég, a magyar urak félrevonultával,
124      21|          hogy veszély van a várban.~Feriz megrendült szívében, de
125      21|        kérdés: későn-e, vagy korán?~Feriz azt érzé, amit még soha:
126      21|        felütve fejét a part mellől.~Feriz nem akarta őt elrémíteni:~–
127      21|      hallatszott az első ágyúlövés.~Feriz bég először éltében rendült
128      21|            Maradj csendesen! – súgá Feriz. – Tán a kapuk előtt zajgó
129      21|        partra.~– Nem tudom – rebegé Feriz, s hideg borzadás állta
130      21|          akarsz? – kiálta suttogóan Feriz, s megkapva a herceg kezét,
131      21|         Csitt, csendesen! – suttogá Feriz, fülét az ajtóhoz tartva –
132      21|            kétszer elfordult abban. Feriz sietve nyomta befelé az
133      21|              gyorsan – sürgeté őket Feriz –, szálljatok ide e csónakba,
134      21|     látatlanul; ezek beemelék őket, Feriz eloldá a csónak kötelét,
135      21|            messze voltak a parttól.~Feriz bég csak ekkor lélegzett
136      21|      aggódva.~– Mehetnek – viszonza Feriz –, de lovat nem vihetnek
137      21|             cselekesztek?! – kiálta Feriz haragosan, átlátva, hogy
138      21|        kezde annak alakja enyészni.~Feriz bég megdicsőült arccal tekinte
139      21|          felé vivő úton elrobogott.~Feriz összefont karokkal állt
140      21|           csak sírt, csak zokogott.~Feriz érzékenyen tekinte rá.~–
141      21|          szavadat megtartád – monda Feriz –; lásd, e nő nem volt kedvesem.
142      21|             e szavakban volt, tehát Feriz nem szerelemből mentette
143      21|        Innen távoznunk kell – monda Feriz. – Akarsz-e hozzám jönni?~
144      21|          reszkető hangon suttogá:~– Feriz… Te azon hölgyeket, kik
145      21|             én e jutalomra megérve?~Feriz bég búsan hajtá le fejét,
146      21|            Most mehetek – meghalni.~Feriz bég, gyöngéden átkarolva,
147      22|           Az éj vége felé járt már. Feriz bég csendesen figyelve ült
148      22|         reggelre már el is hamvadt. Feriz bég addig imádkozott, míg
149      24|           Mellette fia jön, az ifjú Feriz bég, apja csatáinak és dicsőségének
150      24|        ismét visszadobva hüvelyébe; Feriz bég egy önkénytelen szemeibe
151      24|             érze kezén. Odatekinte. Feriz bég volt az, az ifjú bajnok.~–
152      24|             van?~– És gyermekem is.~Feriz arca lángolt:~– Meg fognak
153      24|             kardját verte térdéhez, Feriz félrefordult, s az ablakon
154      24|             én kifizetem helyetted.~Feriz bég odarohant apjához, elérzékenyülten
155      24|             nem – szólt felsóhajtva Feriz bég –, vagy kimentem, vagy
156      24| tanácskozmány után Maurocordatónál, Feriz bég útnak indult ötven fegyveres
157      25|            legkedvesebb lovagja az, Feriz bég, ki nemrég érkezett
158      25|      Zülfikár, és sok lovat – monda Feriz bég –, most azért jöttem
159      25|    felejtkezzél hűséges szolgádról.~Feriz bég sarkantyúba kapta lovát,
160      25|             az Élesdre vezető úton. Feriz bég szemmel tartá őket,
161      25|          túl volt már az idő, midőn Feriz bég csapata az Élesdet eltakaró
162      25|           megállítá albán lovagjait Feriz bég, elosztá őket négy csapatra,
163      25|           veszekedve egymás között.~Feriz bég be hagyta őket jőni
164      25|         közül egy sem menekült meg.~Feriz bég megtörlé kardját, s
165      25|      keresztül Kolozsvárra szökött.~Feriz bég elszörnyedve lépett
166      25|           uramig.~Ajász basa, kinek Feriz bég különösen kegyence volt,
167      25|     kutyahitű szolgáid a múlt éjjel Feriz bég embereit orozva megtámadván,
168      25|        pedig megnyugtatólag fordult Feriz béghez:~– Ne törődjél rajta –
169      25|                Attól tartok – szólt Feriz bég –, hogy a fejedelem
170      25|             követ éppen ott találta Feriz béget a basánál; elmondá
171      25|              Mondtam, ugye? – szólt Feriz bég a basához. – Hogy azt
172      25|             hogy ti találkoztatok-e Feriz béggel; ti hagyjatok rá
173      25|            szultán Ajász basának.~A Feriz béghez írt levél így szólt:~„
174      25|        elértük azt, amit akartunk.”~Feriz bég megértve a tudósítást,
175      25|          szultán – szólt, kiterítve Feriz bég előtt a zöldviaszos
176      25|         összegubancolt madárfészek.~Feriz bég homlokához s ajkaihoz
177      25|            a fejedelmi székbe” stb.~Feriz bég százszor összecsókolá
178      25|       magánkívül, örömében kacagva, Feriz bég.~– Mit szólsz? – dörmögé
179      25|           érte?~– Vagy úgy! – szólt Feriz, észrevéve, hogy szinte
180      25|          László uram a gyilkosokat.~Feriz bég hátratántorodék, a szó
181      25|         foglalni, csatákat viselni.~Feriz bég azt hivé, hogy álmodik,
182      25|         bemutatta őket a basának és Feriz bégnek, s maga nagy bölcsen
183      25|          bölcsen félreállt közülök. Feriz bég csodálkozva csapta össze
184      25|         térdeiket ütve homlokukkal.~Feriz bég ruháját tépte dühében.
185      25|        rabokhoz.~– Ti találkoztatok Feriz béggel?~– Ne hazudjatok! –
186      25|          hazudjatok! – kiálta közbe Feriz bég dühösen. – Nézzetek
187      25|            gazemberek! – ordíta fel Feriz bég, homlokára csapva öklével.~
188      25|   mérgesítsen meg. – Te pedig fiam, Feriz bég, a száz aranyomat fizesd
189      26|        elálmélkodva rebegé:~– Uram, Feriz bég.~– Elhiszed-e hát, hogy
190      26|  megveregetve a várnagy vállát, míg Feriz bég hévvel ragadta meg kezét:~–
191      26|             vagy kénytelen vele, jó Feriz bég, az én szobáimban lakhatol.~–
192      26|             oda maradsz. Börtönödet Feriz bég foglalja el, ő vigyázni
193      26|         ekkor könnytől ázott arccal Feriz béghez fordult, s fájdalmas
194      26|          hős arccal az ifjú. – Amíg Feriz bég kardját fel bírja emelni,
195      26| elérzékenyült hang édes-keservesen; Feriz bég megismeré benne Aranka
196      26|       álmaiból soha ki nem veszett.~Feriz bég szíve ki akart szökellni
197      26|             kezét a börtön ablakán. Feriz bég idvezülten ragadta azt
198      28|             megmondá a leány.~– Óh, Feriz! Én meghalok itten, és mosolygó
199      28|            fogsz jönni velem.~– Óh, Feriz, nekem nincs örömem e vidékek
200      28|             hogy soká szenvedjenek.~Feriz összeborzadt. Mi sugallta
201      28|      hallani.~– Légy vidám – esenge Feriz, ajkaival melengetve a leányka
202      28|        legmagasabb ideálja volt; ha Feriz róla kezdett el beszélni,
203      28|             Gyakran átvonta magához Feriz bég kezét, s odatevé homlokára.~–
204      28|              Hogyan búsulna utánam.~Feriz bég látta őt napról napra
205      28|      visszaadná az eltűnt életerőt.~Feriz bég már két nap óta nem
206      28|         éjente nagyon szenvedett, s Feriz bég arra volt kárhoztatva,
207      28|         szólni, csak forrón szorítá Feriz bég kezeit, s hálás tekintetét,
208      28|        örömük van – gondolá magában Feriz, s azon látszott magában
209      28|         annak dobogó hídján; Aranka Feriz karjára támaszkodva ment
210      28|        virág hajlott össze e szóra; Feriz bég karjai felfogák az elalélót,
211      29|             s a legfiatalabb vezér, Feriz bég, megtébolyodott.~– Megtébolyodott! –
212      29|          betegséget olta vérükbe; s Feriz bég megőrült, mert szerette
213      30|              s belépett a dívánba – Feriz bég…~Ifjú arcára alig lehete
214      30|           hadvezért száll meg, mint Feriz bég, ki már huszonhat éves
215      30|             egymást sápadni látták.~Feriz nem vevé észre az irtóztató
216      30|            és kigyógyulandsz ottan.~Feriz bég arcán csudálatos mosoly
217      32|           nyomra, mit a tébolyodott Feriz a dívánban megjósolt.~A
218      33|          itt állt a magányba vonult Feriz bég költőien regényes kioszkja.~
219      33|            kézhez nem adta.~E levél Feriz béghez volt intézve.~Benne
220      33|          fogadás teljesítésre vár.”~Feriz bég korán reggel kapá e
221      33|             halottaiból feltámadott Feriz bég.~Thököly levele után
222      33|           szállani azon hírre, hogy Feriz bég ismét kardot emelt,
223      33|             Istentől van ígérve.~És Feriz bég nem volt az csupán,
224      33|   győzelemnek leend pecsétje.~Amint Feriz a hannoveri fejedelem felállított
225      33|         volt vége az ütközetnek.~De Feriz nem intézett ellenük rohamot,
226      33|            talált.~Ekkor megfúvatta Feriz bég a trombitákat, s egyszerre
227      33|            a tatárokkali viadalban, Feriz bég akkor hozá elő a pihent
228      33|            közhit tartá, e fordulat Feriz bég kardjától támadt, mely
229      34|             Végre megtöré a csendet Feriz, búskomor hangon szólva
230      34|            vágyaid – szólt keserűen Feriz – az enyimekhez képest?
231      34|          fogva tartják. Óh, hidd el Feriz, ha visszaadnák őt nekem,
232      34|        átmászni rajta van türelmem.~Feriz bég búsan sóhajta fel:~–
233      34|           rendbe állíták a hadakat; Feriz kiválogatá a legjobb jancsárait
234      34|     óvakodnod, mert három nap előtt Feriz béggel, a főszerdárral együtt
235      34|         azért, mint máskor szokott. Feriz bég vezette őket ezúttal,
236      34|           Maga volt az a főszerdár, Feriz bég. Halálosan megsebesülve
237      34|      keverve lovagját.~Itt utolérte Feriz bég a tanácsurat, s kardját
238      34|           holtan terült el a síkon.~Feriz bég feltekinte az égre,