Fezejet

  1       1|                  minők voltak Bíró János uram, az udvari mulattató, tudós
  2       1|            mulattató, tudós Passai János uram, professzor, és nagytiszteletű
  3       1|            nagytiszteletű Magyari László uram, az udvari lelkész, kiket
  4       1|             lehet ennek oka?~– Nagyságos uram – szólt a pap kegyes önmegadással –,
  5       1|                  Jól van, nagytiszteletű uram, alugyék kegyelmed tovább –
  6       1|                égve, nemes Sándor Mihály uram portáját választá ki magának,
  7       1|            nagytiszteletű Magyari László uram kinn ült a háza előtti kellemetes
  8       1|               tisztelendő Drágos Cyprián uram, a helybeli pópa, kivel
  9       1|              megemelt kalapjával Magyari uram felé mutatva, s jól kimondott,
 10       1|               Bizony édes nagytiszteletű uram, nem ártana egy kis esőért
 11       1|                 Jaj, édes nagytiszteletű uram, nagy utat kell tennem,
 12       1|                jó időért.~Magyari László uram nem hagyja magát megzavarni.~–
 13       1|               asszony jön.~– Tiszteli az uram a tisztelendő urat, itt
 14       1|                 Hát, biz ezt Apor István uram számára készítette az uram,
 15       1|               uram számára készítette az uram, aki udvari ötves – tetszik
 16       1|                  a kialkudott díjból; az uram pedig csak egy poltúrával
 17       1|            Gondolja csak, nagytiszteletű uram, a múlt éjszaka, amint a
 18       1|     elgondolkozva, míglen Magyari László uram egyszerre minden előleges
 19       1| méltatlankodással az esperes. – Egyházfi uram, menjen kegyelmed a szobámba,
 20       1|            utánam a nádpálcámat. Kolléga uram maradjon addig itt.~Azzal
 21       1|            nagytiszteletű Magyari László uram most mindjárt bővebben meg
 22       1|           hosszan felsóhajtott: – Óh, én uram, én erős kősziklára építetett
 23       1|             sírjokból kiástak, de te, óh uram, ki világ vagy a sötétségben,
 24       1|            Nagytiszteletű Magyari László uram! – ordítá az exorcizált,
 25       1|                  hajamat, nagytiszteletű uram.~Az exorcizáló e szóra elereszté
 26       1|            nagytiszteletű Magyari László uram nagy diadallal tért vissza
 27       3|                  fog majd Bethlen Miklós uram csodálkozni, ha meglátja,
 28       3|             emitt bal felől Apafi Mihály uram fog ülni! Azt a zöld préselt
 29       3|     virágkoszorúkat rakni; Teleki Mihály uram elé különös okoknál fogva
 30       3|                  miszerint Teleki Mihály uram véletlenül parancsot kapván
 31       3|        körülbelől ez lehet:~„Kedves fiam uram. Minden dolgaink a legjobb
 32       4|          tivornya után.~– Itt a levelek, uram – szólt a csatlós.~– Hagyj
 33       4|                 restül.~– Már nem kettő, uram; hanem három.~– Hogy szaporodott
 34       5|                  közbe Teleki. – Naláczi uram azt mondhatta kegyelmednek –
 35       5|        zsebkendőjével törülve szemeit.~– Uram – mondta Naláczi egyedül
 36       5|             nekem semmi bajom, nagyságos uram. Egy kis haemorrhoidalis
 37       5|                családját, sem engemet.~– Uram! – szólt könyörgő hangon
 38       5|           Kegyelmed pedig, Teleki Mihály uram, takaróddzék be jól, s dörzsöltesse
 39       5|                  Mind jó lesz, nagyságos uram.~– Így, ni. Estefelé ismét
 40       5|                azt feltörni.~– Kegyelmes uram, ez a secretum sigillum.~–
 41       5|              fővezér! Nekem legkedvesebb uram!”~„Miszerint a hatalmas
 42       5|                   csak te ne bánd.~Ebéni uram pedig elolvasva a maga levelét,
 43       6|             annak maga előtt.~Kökényesdi uram se nem óriás, ki az embereket
 44       6|                Ebéni uramnak.~Hogy Ebéni uram mily bölcsen veté félre
 45       6|               menten elküldék Kökényesdi uram fölkeresésére.~*~A török
 46       6|                 Jól van, jól, Kökényesdi uram – szólt Topay –, mi nem
 47       6|           megtörésére van célozva.~– Óh, uram, teszem én azt kegyelmetek
 48       6|                mind.~– Tudom, Kökényesdi uram. De lesz ám itt préda is
 49       6|                 embert?~– Hol tartom, jó uram? – Hát szanaszét az országban!
 50       6|                  dolgok ezek, Kökényesdi uram – szólt közbe Topay –, s
 51       6|                  úgy lesz az, Kökényesdi uram. Kár lenne kegyelmednek
 52       6|          beszéljen kegyelmed, Kökényesdi uram, ő csak velünk jött, de
 53       6|               miként úri maga Kökényesdi uram, s az a tizenhét zászlóalj
 54       6|          felkeresse.~Ott állt Kökényesdi uram a szérűskertben, s fogait
 55       7|            nagytiszteletű Magyari László uram, kinek szép felserdült leánykája,
 56       7|               még kegyelmed, tisztelendő uram?~Magyari borzadva és undorodva
 57       7|               fel ne emelhessék.~Magyari uram is csaknem azon pillanatban
 58       7|           hajítsa ki az ablakon.~Magyari uram is elkészült azalatt a magiszterével,
 59       8|               város főparancsnoka, Ebéni uram csendesen aludt a maga ágyában.~
 60       8|               buzdítva hallgatóit.~Ebéni uram csak innen tudá meg a közelgető
 61       8|               csináljunk, nagytiszteletű uram? – kérdé a parancsnok úr;
 62       8|          Kolozsvárt ostromolja, de Ebéni uram majd talán megvédelmezi.~
 63       8|            futtok, mi történt itt?~– Jaj uram – felelt a kérdezett futtában –,
 64       8|                  barát és Magyari László uram a portyázók főnökét elfogták,
 65       8|                 fel volt zavarodva Ebéni uram egész tábora, hogy Szénási
 66       9|              saját neveléseim e lyányok, uram. Egy sincs közöttük, aki
 67       9|                   aki leszakasztja. Nézd uram, egyik oly tökéletes, mint
 68       9|               születendő gyermekét. Hja, uram, kevés pénz, de hátha sohasem
 69       9|             Ötszázat mondtam? Ennek ára, uram, hatszáz arany.~Yffim bég
 70       9|                  rózsafa árnyában. Lásd, uram, csak a rózsafák mennyibe
 71       9|              aranyért adom, csupán neked uram, másnak kétannyiért.~Yffim
 72       9|        gyanakodva Yffim bég.~– Kifestve, uram? – kiálta fel Hadzsi Baba
 73       9|                fordult a vevőhöz.~– Hah, uram! Én festett arcokat árulnék?
 74       9|                 szokott nőül adni? Soha, uram! Még csak indu bajadérokat
 75       9|                 mutatni?~– Bizonyára, jó uram – szólt ijedten a kalmár –,
 76       9|                   Apám szakállára mondom uram, nincs miért megnézned e
 77       9|                  e hölgynek?~– Hidd meg, uram, nem neked való az.~– Mit?
 78       9|            víztükörből.~– Sőt inkább, óh uram – szólt földig hajolva a
 79       9|                 előtt.~– Ne vedd meg őt, uram, bizonyára nem jót kívánsz
 80       9|               tud.~– Ne kívánd tőle azt, uram! – könyörge a kalmár. Késő
 81       9|                fel cégérnek.~– Elmondom, uram, ha meghallgatod. E leány
 82       9|              mind nyomorultul vesztek el uram, méreg, pallos és selyemzsinór
 83       9|         könyörgöm neked még egyszer, óh, uram, hogy engedd e némbert valami
 84       9|              próféta lássa meg lelkemet, uram. Ha csakugyan akaratod elvinni
 85       9|                 e hölgynek?~– Megmondom, uram, de kérlek, hogy valahányszor
 86      10|                     Holt emberré tettél, uram. Még ma megyek vissza egész
 87      10|           Sztambulba.~– Őrjöngsz?~– Nem, uram, de tönkre vagyok téve,
 88      10|                 ha ezeket bevárom. Soha, uram, még egy világrészben sem
 89      10|                neked kacagnod, kegyelmes uram, mert nem kereskedel hölgyekkel,
 90      10|                  ifjú annyi nővel?~– Óh, uram, éppen ez a réme a regének.
 91      10|           paradicsomot. De ellenkezőleg, uram: borzadni fogsz, midőn kimondom:
 92      10|          haljatok meg ott, ahol én.” Óh, uram, kárhozatos bűbáj van ez
 93      10|                    Csodákat követnek el, uram. Sohasem látta őket ellenség
 94      10|                 le őket a sírba. És, óh, uram, hinnéd-e azt: ez elbűvölt,
 95      10|                  rabnőiket?~– Tudod, óh, uram, hogy Feriz bég a szultán
 96      10|              akkor önmagát ölte meg! Óh, uram, bizonyára jól cselekszel,
 97      10|                közt. Ezt tartsd meg, óh, uram, mert ha egy óráig elfelejtkezel
 98      11|             jegenyefára száll le.~– Nézd uram, minő szép sólyom! – kiált
 99      11|                 odaliszk.~– No, nézd el, uram – szól közbevágva Azraële
100      11|                megszólalt:~– Ne térnénk, uram, eme szép rózsalugasok felé?~
101      11|                   egy ágyúlövés.~– Igen, uram – szólt Yffim. – Pest felől.~–
102      11|                 e nő jutni e tréfával.~– Uram, tiltsd meg rabszolgálódnak,
103      11|               szakállát rágta dühében.~– Uram, ez asszony ördögi gúnyt
104      11|            haragosan.~– Engedj meg neki, uram – engesztelé őt Azraële. –
105      11|           Valóban, hallom.~– No, lássad, uram, minő csodák vagynak a nap
106      11|             dalait hallgatni; és te nem, uram? – kérdé Hasszántól.~– Óh,
107      11|                  az ifjú Ferizt.~– Nézd, uram – szólt, felé mutatva Hasszánnak –,
108      12|           utánahalok magam is. Úgyis, ha uram kegyét elvesztém, minek
109      12|                 reá.~– Nem lovagolsz át, uram, a pesti partra a megérkezendő
110      13|         beszéljek veletek.~– Adja isten, uram – szóla a jámbor paraszt,
111      13|            viszonzá:~– Száraz nyár volt, uram. Az Úr visszatartá az egek
112      13|               ide?~– A Küprilitől jövök, uram – felelt Balló szelíden.~–
113      13|              Hoztál katonát?~– Kegyelmes uram…~– No – nem hoztál? Ne is
114      13|                Hoztál pénzt?~– Kegyelmes uram…~– Azt sem hoztál. Hát miért
115      13|                 már az adót?~– Kegyelmes uram…~– Ne kegyelmesuramozz,
116      13|                nem?~– Szegény az ország, uram. Isten csapásai voltak rajta.~–
117      13|                le az adóból?~– Kegyelmes uram, az adó ötször meghaladja
118      13|             szóra a nemzeti büszkeség.~– Uram! Thesszalónia meghódított
119      13|             előtt.~– Akkor gondoskodjál, uram, új népességről Erdély számára,
120      13|                  a paradicsom kapuját.~– Uram! uram! – kiáltoz fel rá
121      13|              paradicsom kapuját.~– Uram! uram! – kiáltoz fel rá Yffim
122      13|                 az? Mit akarsz?~– Siess, uram! – ordíta Yffim bég. – Kucsuk
123      13|             Allahé a diadal!~– Őrjöngsz, uram! – kiálta Yffim bég, Hasszán
124      14|              Isten! Mit tegyünk tehát?~– Uram nehány szót súgott fülembe.
125      14|                  Erdély felé, asszonyom. Uram addig itt marad a csauszokkal
126      14|                  már az udvaron állanak. Uram addig velök marad, s addig
127      14|                 azóta.~– Ne menj tovább, uram! – kiálta a szolga ijedten. –
128      14|                mint meghalni.~– Még van, uram. Erre oldalvást nyílik egy
129      14|       kétségbeesés szakítaná meg.~– Jer, uram, jer! – szólt a lovász is,
130      14|               szemei elől.~– Csak előre, uram, előre még! – unszolá őt
131      15|           Emberséges Olaj bég. Kegyelmes uram. Találj valahol punktumot
132      15|                    Hívatni méltóztattál, uram – szólt Apafi, egy lépést
133      15|               nélkül menekült palotámba, uram – szabódék Apafi –, s mit
134      15|                 Ah, mit mondasz?~– Igen, uram; s ily állapotban éjjel-nappal
135      15|                 nem fogsz őrá haragudni, uram.~– Nem haragszom, édes fiam,
136      15|         Bizonyára nem.~– Tehát gondolod, uram, hogy a felséges szultán
137      15|                   Holnap reggelt mondál, uram?~– Megígértem, hogy addig
138      15|            kezdett forrni szívében…~– De uram, én nem egy napot kértem
139      15|               közt Apafi. – Hogy vinnél, uram, magaddal egy beteg nőt,
140      15|                 mert volna vele Olaj bég uram ily csúfosan kötődni, ugyan
141      16|                 kegyelmetek Apafi Mihály uram őnagysága helyett nem kontyos
142      16|                  szemeket, Teleki Mihály uram, mert lelkem elég sötét
143      16|            szókat intézte hozzá:~– Az én uram, a hatalmas Hasszán basa
144      16|             kegyelmes nemtudomhogyhívnak uram! Hallgasd, hogy mi leend
145      16|      mindnyájatokat megzsinegeltet az én uram, a hatalmas Hasszán basa.~
146      17|          oltószerré.~– Úgy félned lehet, uram.~– A haragnak vér kell;
147      17|              kínozni.~– Míg távol valál, uram, hölgyed esengve kért egy
148      17|             rohant elő rejtekéből.~– Óh, uram! rosszul hallgattál szavamra,
149      19|                Thökölyhez:~„Kegyelmes jó uram! Azon eset, hogy én soraimat
150      19|             leesett róla.~– Ne haragudj, uram – szólt Gergely kétfelé
151      19|                kéz vonásait, míg Panajot uram elbámulva szólt Gergelyhez:~–
152      19|                 idézi lelke elé.~Panajot uram bámult, azt gondolván, hogy
153      19|                  Úgy leend, úgy leend.~– Uram, te rosszul vagy – szólt
154      21|               Dejszen zörgethetsz annak, uram, reggelig – szólalt meg
155      21|          görbülhet meg.~– Akkor jó lesz, uram, ha iparkodol bejutni a
156      23|                  Az ítéletek már készek, uram – szólt Naláczi, kivonva
157      23|             megfojtalak.~– Meg ne fojts, uram – szabódék a bohóc –, mert
158      23|                hova tetted?~– Elnyeltem, uram.~– Gazfickó! – dühönge Naláczi,
159      23|                  kötekedel velem.~– Hisz uram, elő nem tudom adni, ha
160      23|                  főúrra:~– Én nem tudom, uram, neked van-e április első
161      23|           parancsokat elküldeni; Naláczi uram pedig a nagy kudarc miatt
162      23|                nem kerülhetjük a harcot, uram – sóhajta fel Csáky.~– Kikerülhetjük –
163      24|               agák és bégek.~– Kegyelmes uram – szólt Maurocordato, a
164      24|             szitkozódásnál.~Csáky László uram, ki Béldi Pál mellett állt,
165      24|                  teszi a szavakat, Csáky uram beszédét pedig anélkül is
166      24|       biztatásaiból, csupán Csáky László uram nem volt megelégedve az
167      24|                fejedelmünk, Apafi Mihály uram őnagysága, miszerint ama
168      24|                 egyhangú, Bethlen Farkas uram minden homiletikai fáradsága
169      24|             eszközökhöz folyamodék.~– Óh uram, avagy miképpen illenének
170      24|          Meglássa kegyelmed – súgá Csáky uram Béldinek –, hogy a nagyvezér
171      24|                társaira.~– Jól tudhatod, uram – szólt a Küprilihez –,
172      24|        Küprilinek:~– Nem jól értettelek, uram, vagy rosszul hallottam,
173      24|                 néked: hogy Apafi Mihály uram helyett te fogsz menni a
174      25|               szájat nyitok a fejeden.~– Uram, de el ne árulj, mert a
175      25|                kezdé magát találni.~– Jó uram, az éjjel Élesdre mennek
176      25|                László katonái?~– Dehogy, uram – szólt Zülfikár, szemeivel
177      25|                be a basához.~– Kegyelmes uram – szólt neheztelést utánzó
178      25|         menekültek meg előlem. Kegyelmes uram, ez hittelenség! Így bánni
179      25|            aranyban, hogy Székely László uram azt fogja visszaizenni,
180      25|                  vágok ki Székely László uram bőréből.~      ~A megszeppent
181      25|                 meg, amíg Székely László uram udvarába nem ért; ott nagy
182      25|                  engemet.~Székely László uram azon öntudatban, hogy amit
183      25|                kiálta fel Székely László uram, széttekintve egy bot után,
184      25|               ajtón, amit Székely László uram az ő fenyegetésétőli megfutamodásnak
185      25|               gondolható.~Székely László uram annyi színt váltott e szavakra,
186      25|             megadni az árát.~– Kegyelmes uram, győzhetetlen aga – szólott
187      25|            rablókhoz nemzetes Pók Márton uram, az ottani porkoláb, s félrevezettetve
188      25|              rátok, azért Székely László uram azt határozta, hogy aki
189      25|                 vagytok-e Székely László uram emberei? Ti erre azt felelitek:
190      25|                 Itt küldi Székely László uram a gyilkosokat.~Feriz bég
191      25|            bunyik, a zsivány.~Pók Márton uram bemutatta őket a basának
192      25|                Ti vagytok Székely László uram emberei? – kérdé Ajász basa
193      26|                   nemzetes Sólymosi Danó uram után kérdezősködék. Egy
194      26|                    Hogyne ismernélek, jó uram? Te szabadítád meg egyetlen
195      26|                  Pál családját?~– Igenis uram. Ide hozták a szerencsétleneket.~–
196      26|               szólt:~– Fejemmel játszom, uram.~– Senki sem fogja megtudni,
197      26|          kapitány elálmélkodva rebegé:~– Uram, Feriz bég.~– Elhiszed-e
198      26|                 Tégy, ahogy jónak látod, uram – szólt a várnagy. – Egy
199      26|                 várban?~– Ne kárhoztass, uram, parancsom volt a nőt különzárni
200      27|                szekeréről Székely László uram is, kit Teleki Mihály uram
201      27|               uram is, kit Teleki Mihály uram szép ajándékokkal küldött
202      27|                 sürgetni.~Székely László uram magával hozta Zülfikárt
203      27|  fenyegetődzhetnének vele. Teleki Mihály uram, tudom, nem vágatna le érte,
204      27|           kiszenvedett.~*~Székely László uram Béldi Pál halálának hírére
205      27|           arannyal – súgá Székely László uram fülébe.~– Hogyhogy? – szólt
206      29|                  Nagytiszteletű Gencsery uram borszeszbe akarta tetetni,
207      29|            beszél.~Főtisztelendő Magyari uram kegyetlenül mosta a jelenlevő
208      29|            fogjátok mondani: elég, elég, uram! És nem fogjátok végit látni
209      29|      hátrafordula, mondván:~– Lassabban, uram; az Isten háza ez, nem valami
210      29|              mondják nektek: ,méltóságos uram, méltóságos asszonyom; de
211      29|                 Gyerünk innen, kegyelmes uram – szólt halkan Vajda László
212      29|            Hátrább az agarakkal, nagy jó uram! Mert engem sem a gólya
213      29|                számára a keserű pohár.~– Uram – szólítá meg őt a fejedelemnő –,
214      29|                 még megterhelt lélekkel, uram! Én az egész éjet ágya mellett
215      29|                  mindenfelől rámutattak. Uram, ez irtózatos kép.~– Álommagyarázónak
216      29|                 bosszús kicsinyléssel.~– Uram, ez több mint álomlátás:
217      29|                 jó barátaim.~– Volt idő, uram, amidőn kegyelmed eszének
218      29|                 kérdé a tanácsúr.~– Nem, uram – válaszolt Apafiné, fájdalmas
219      30|                   mily kész Apafi Mihály uram őnagysága és az erdélyi
220      30|       magyarországi koronát Apafi Mihály uram őnagysága részére, nádori
221      31|                 kegyelmed, Teleki Mihály uram: a magyar urak nem jöttek
222      31|               Úgy látszik, Teleki Mihály uram, hogy mi aranyhegyekkel
223      31|               Bizony, édes Teleki Mihály uram, jobb szeretném, ha otthon
224      31|                  hadak generálja vagyok, uram; Teleki Mihály – jól ismerhetsz;
225      31|              tárgyra indult.~– Kegyelmes uram, igen fontos beszédem lenne
226      31|                 neki: hogy Teleki Mihály uram az én hadaim generálisa,
227      34|            aggódó arccal a tábornokot:~– Uram, mit gondolsz: hátha Thököly
228      34|          ellenségei, mint éppen őneki?~– Uram – monda, nem hagyva békét
229      34|                   osszon kegyelmed.~– De uram – pattant fel Teleki, egészen
230      34|     landsknechtet játszani?~– Nem tudok, uram.~– No, majd megtanítjuk
231      34|            őrzeni. Helyre, Teleki Mihály uram.~Ezzel lóra veté magát,
232      34|                  tisztelendő Gernyeszegi uram pedig tarta a reformátusoknak
233      34|                  nyargalt Heiszlerhez.~– Uram, rosszul ismered a magyar