Fezejet

1      25|         nekem mind egy lábig.~A várnagy nagy cseppeket kezde izzadni,
2      25|         nem a te drágaköveid!~A várnagy ebben átlátva, hogy az aga
3      26|         a jó ősmagyar képű, vén várnagy kezét.~– Hogyne ismernélek,
4      26|     jónak látod, uram – szólt a várnagy. – Egy élettel tartozom
5      26| visszafizetem. Jertek utánam.~A várnagy felvezette vendégeit a szűk
6      26|     Kucsuk basa, megveregetve a várnagy vállát, míg Feriz bég hévvel
7      26|     nyílt a börtön vasajtaja, a várnagy megállt künn, be hagyva
8      28|  támaszkodott, ott állt közel a várnagy, ezt odainté magához.~–