Fezejet

1       1|          másik, az már messziről szemébe nézett a két úrnak, s még
2      10|      mondhatná végre ezen alakok szemébe, hogy ők némberek? Nem kardcsapásokat
3      16|    szemeiket előtte, végre Apafi szemébe nézett, éles, átható, lelket
4      16|          őt gyöngéd karjaival, s szemébe mosolyogva derült kék szemeivel,
5      19|     keblemre ölelve őt, mosolygó szemébe nézhetek, én is rád fogok
6      29|    odalépve a tanácsúr elé, hogy szemébe mondhassa e szavakat: –
7      30| irányában utógondolataik; egymás szemébe mosolyogtak, és távozának.~
8      32|        asszonyra nézve. Hogy fog szemébe nézhetni majd a túlvilágon?~