Fezejet

1       4|     utoljára Feriz bég mintegy önkénytelen haraggal lépett hátra, és
2       4|      arca láthatólag kipirult. Önkénytelen felsóhajtva, s a levelet
3      11|         úgy hiszem – rebegé az önkénytelen.~– De én meg fogom törni
4      18|          rebegé az odaliszk, s önkénytelen sóhaj emelé keblét.~Mária
5      18|      könnyei reszkettek. Kezei önkénytelen borultak össze hullámzó
6      19| elhozom őt magammal.~Feriz bég önkénytelen nyújtá kezét az előtte térdepelő
7      21|          szisszent föl az ifjú önkénytelen megdöbbenéssel, s lehajtá
8      24|       hüvelyébe; Feriz bég egy önkénytelen szemeibe lopózott könnyet