Fezejet

1       3|            összeölelkezve.~Egyik a nyájas hold, a másik a tündöklő
2       4|          vissza akarná neki adni a nyájas tanítást, míg Thököly nyugodtan,
3      15|       félretevé a könyvet, s édes, nyájas mosolygással fordítá orcáját
4      17|          Yffim bég – szólt Hasszán nyájas arccal.~– Egy ifjút fognak
5      24|    bogláros, bársonyos udvari nép, nyájas, édeskés arcokkal. Elnökük,
6      28|    közeledem a vég felé, s amennyi nyájas, szelíd, nemes alak lelkemet
7      30| Következett az erdélyi küldöttség: nyájas, édes képű urak, kiknek
8      30|       kedvelé Ferizt, s megszólítá nyájas atyai hangon:~– Kedves fiam,