Fezejet

1       6|              fel a rabló. – Hát kinek néz engemet kegyelmed? Azt gondolja
2       6| kvártélymestert.~– Hát országcsalónak néz engem kegyelmed?~Azzal biztos
3       6|               kerekre nyílt szemekkel néz ki a sötét éjszakába, lesve,
4      12|            délcegen áll előtte, s úgy néz le rá, mint egy királynő.~–
5      22|              ifjú most ablakában ülve néz a sziget felé, szép szemeit
6      24|              ráhalmozott fénynek, úgy néz ki, mintha mindig szennyes
7      24|              keblében.~Csupán a vezér néz reá mérges, elégületlen
8      28|               megremeg a szíve, akire néz.~Az ifjú nem merte kérdeni: