Fezejet

1       3|      egyszerre eléjök lépett, s megszólítá őket egyenesen.~– Ti Béldi
2       4|      sürgős iratokat, s evégett megszólítá urát.~– Nos, hol van az
3       8|         levén köztük Andrásnak, megszólítá őt, midőn éppen hátul a
4      14| hallgatás közt válogatna, végre megszólítá nejét:~– Máriám! Van neked
5      21|       tevé kezét, s halk hangon megszólítá:~– Thököly!…~– Csitt! –
6      22|     találta azt, akit keresett, megszólítá Olaj béget:~– Én Hasszán
7      30|     különösen kedvelé Ferizt, s megszólítá nyájas atyai hangon:~– Kedves
8      34|         tábort ütöttek, egyszer megszólítá komoly, aggódó arccal a