Jókai Mór Török világ Magyarországon Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
1 5(1)| Bethlenio Pars. I. pag. 110, 111, 112, 113.~ 2 5(1)| Bethlenio Pars. I. pag. 110, 111, 112, 113.~ 3 5(1)| Pars. I. pag. 110, 111, 112, 113.~ 4 5(1)| I. pag. 110, 111, 112, 113.~ 5 El | Pesten, 1852-ik november 12-én.~Jókai Mór~ 6 5(2)| Transsilv. aut. Joan. Beth. p. 126.~ 7 6 | erővel el nem vették tőle.~1660-tól fogva, midőn Haly basa 8 34 | Törcsvár felé.~Augusztus 19-ike vala; oly csendes, langyos 9 13 | össze a két tábor július 30-ik napján Szentgotthárd 10 9(1)| íratott 1852-ben, ezelőtt 43 évvel. (Jókai jegyzete az 11 6 | Hát még a sok barlang? Ott Abaliget! Ott Baradla! Ott Szemiluka! 12 6 | huszadmagával védte magát az abaligeti barlang előtt; s mikor aztán 13 2 | faluba járatta a kántorhoz ábécét tanulni gyalog, két hajdú 14 13 | paripája sörényét fésüli az abisszini leányka, s a barna cigányleány 15 14 | s szédelgő fővel ült le ablakába, honnan az udvarra le lehete 16 13 | nyilakkal lövöldözve be annak ablakain, elkezdék azt ostromolni 17 26 | elvonva Béldinét börtönének ablakától, ki ekkor könnytől ázott 18 7 | nyugtalankodni találnak, kiállasz egy ablakba, s bizonyságot tevén töredelmes 19 21 | megpillantva az odaliszk övét az ablakfán, mellyel a növény volt odakötve, 20 3 | eltűnni Flórával együtt egy ablakmélyedésbe, s azzal megkerülé az asztalt, 21 21 | épület túlsó szobáiban egy ablaknak nyitva kell lenni, ez okozza 22 7 | hogy csak legyen egyszer az ablaknál, s lássa meg csapatjait, 23 26 | státusfoglyok számára; a félkerek ablakokat kívül-belül nehéz vasrácsok 24 13 | Ide állítsátok azt a karót ablakom elé. Hogy beszélhessek a 25 19 | kapumat. Virágokat rakass ablakomba, virágillattól részegen 26 21 | fölriadt, s amint félálmosan az ablakra tekinte a hosszú függöny 27 13 | remegve vonta meg magát az ablakredőnyök mögött. Egyszerre az eddigi 28 21 | kívülről, s néha egy-egy ablakszárny csapódása üdvözlé a szél 29 5 | esküdött erősen, hogy ha nincs abrak Erdélyben, majd megabrakolja 30 9 | nem egyéb, mint tündéri ábrakép. Oly tökéletes volt a hölgy 31 5 | takarmánynak, szénának, úgy mint abraknak hiányával nem volnánk, melynek 32 13 | élelmiszerek kiosztása, paripák abrakolása, estéli imádság, minden 33 28 | mosolygás derült szét a lyánka ábrázatán, boldognak érzé magát, aztán 34 31 | meglátta Telekit, kellemetlen ábrázatját még lehetőleg visszataszítóbbá 35 6 | küldje hozzám, mert az ilyen ábrázatnak, mint a kendé, még ha igazat 36 27 | ember testestül-lelkestül acéllá volt edzve.~Egyszerre nyugtalanul 37 21 | szavaknál egy kis finom acélráspolyt vont elő az odaliszk övéből, 38 4 | megsuhintva, egyszerre mintha acélrugók s kemény ideghúrok rezzentek 39 13 | leányka arany hajfürteit acélsisak rejti, hófehér paripája 40 21 | estig ott kopácsoltak az ácsok a vár kapuja előtt, minden 41 5 | levelét, eltette szépen ad acta, bosszúsan mormogván:~– 42 4 | került, valódi sötét lilaszín acur poule acél, kevéssé hajlott, 43 19 | betegség gyengéd halványságot ada arcának, melyre a visszatért 44 6 | a rékasiakat, ott Rhédey Ádám házát felgyújtja, prédára 45 6 | beleszerete Rékason lakó Rhédey Ádámnak Krisztina nevű hajadon leányába, 46 15 | felséges szultán kegyelmet adand e szerencsétlen nőnek?~– 47 16 | basát küldjön, sőt tudtára adandja, még ha akarna is ilyesmit, 48 31 | mindegyikre egy új kaftányt adat, s ekként felöltöztetve, 49 3 | úgyszólván kézről kézre adaték, egyszerre a remegő menyasszony 50 2 | Drinápolyból, melyben tudtára adatik, hogy megholt bátyja után 51 32 | temetkezési helyén, Almakeréken adattak át az örök nyugalomnak.~ 52 19 | hoztam – egy szép leánytól.~– Addsza szaporán, s aztán eredj.~ 53 24 | ő még tán fog tanácsot adhatni.~Egy órai tanácskozmány 54 15 | szándékomat neked addig tudtul nem adhatom, míg az országtanáccsal 55 6 | ezek viszont méregdrágán adhatták el nekik kívülről hozott 56 3 | le fogja számodra írni, adjatok neki pergament és írónádat.~ 57 14 | miért nem siettetek?~– Adjunk neki pénzt.~– Nem fogadja 58 2 | egy tehén annyi mulatságot adna az egész családnak: reggel 59 29 | nem feküdnék most halva. – Adná Isten, még veletek is úgy 60 12 | ki a víz alatt járni tud, adnék három drágább karperecet 61 11 | elsápadt. Érzé, hogy meg kell adnia magát ez ördögi nőnek életre-halálra.~– 62 26 | kétheti határidőre ki kell adnod Béldi Pál feleségét a börtönből; 63 33 | fejenként egy aranyat fizetett adóba, s meg sem érezte azt. De 64 27 | embert, ha előre meg nem adod az árát, te hitetlen rabló!~ 65 16 | volt annak, hogy tartozott adódat oly későn küldéd fel a portára? 66 17 | községek voltak-e okai az adófizetés késedelmének; így akár a 67 15 | oldalán lógott, midőn azzal az adófizetést megtagadó szebeni követséget 68 16 | fizessük ki mentül előbb az adóilletéket, s örüljünk rajta, hogy 69 16 | tovább, s rabjait őrzeni, adóját behajtani segítsetek? Kérdem, 70 22 | hogy őt megcsókolta. Kegyes adomány volt ez a legszánandóbb 71 1 | utasította légyen a kegyes adományt, bárha semmi szüksége sem 72 6 | Leányvár! Földvár! Jákóvár! Adorjánvár! Csekevár! Hajnácskő! Vaskő! 73 24 | nem fogadhatom el; az oly adósság volna, melyet vissza nem 74 2 | nemcsak elkölteni, hanem még adósságokkal is terhelni? Ez megfejthetlen 75 3 | mellé igen nevezetes csomó adósságot is örökölvén, s zűrzavaros 76 16 | késedelemnek, te-e, avagy adószedőid, avagy az adófizető nép? 77 13 | is az vagyok. Hát azért adott-e kezeinkbe kardot Allah, 78 16 | miért érkeztünk későn az adóval; majd ahol téged kérdőre 79 21 | Nagyon rövid feleleteket adsz, barátom, pedig nekünk még 80 33 | válogatott német hadak nem adták meg magukat gyáván, egy 81 17 | ha vajon a községek nem adták-e be az adót a rendes időre; 82 26 | ki nehéz rabságomból, te adtál menhelyet, ételt és vigasztaló 83 3 | kincset, midőn egymásnak adtok belőle. ~Óh szép leányok, 84 5 | Megszoktam már. Minden aequinoctium közeledtekor előfordul.~– 85 7 | az sem.~– Hát, in gloriam aeterni, miféle szerzet vagytok 86 32 | ismét vigasztalhatlan volt afelett, hogy oly szép, oly kedves, 87 6 | fizetnem szükség, s több afféle.~– S kegyelmednek tizenhét 88 5 | kegyelmetek postának s más affélének.”~Cserei bámulva kezde nézni 89 3 | egyúttal kinyilatkoztatni afölötti sajnálkozását, miszerint 90 31 | van Európában, Ázsiában és Afrikában, hogy számukat sem lehet 91 25 | győzhetetlen aga – szólott végre az agához, ki miután kifogyott a szóból, 92 11 | hintázni a vízbe hajló bokrok ágain s énekelni bűbájosan: fussatok 93 6 | kiált kétségbeesve a szpáhik agája (Dicsértessék az, ki soha 94 17 | azokat felcifrázta zöld ágakkal és drága szövetekkel, helyet 95 25 | érthető hangon monda az agának:~– Vágtass azonnal Sztambulba. 96 29 | visszafelelt:~– Hátrább az agarakkal, nagy jó uram! Mert engem 97 17 | magas fára, s amint annak az ágáról ismét visszahajolt, egy 98 12 | Azraëlének.~Két leveles ágból volt a koszorú fonva; az 99 18 | Hayat, egy összetöpörödött aggcsont, hajdan Hasszán basa első 100 3 | erősnek kiállani ugyanazon aggodalmakat, melyekre hasonló körülmények 101 24 | Béldi Pál, a többi mind aggodalmas arccal, tétovázva, remegve, 102 17 | tekinte a mosolygó bégre, aggodalmasan várva, ha lesz-e annak bátorsága 103 15 | válaszai, ő annál nagyobb aggodalmat kezde magában érzeni. Elvégre 104 14 | feledteté a jövő iránti aggodalmát.~A legszigorúbb számítás 105 26 | találnád felejteni.~– Arról ne aggódjál. Azon időre az asszony helyett 106 14 | adja, hogy férje miatt ne aggódjék, mert az él, és nemsokára 107 11 | hallasz, mint látsz, kezdek aggódni miattad, hisz ki lőhetne 108 34 | egyszer megszólítá komoly, aggódó arccal a tábornokot:~– Uram, 109 34 | dárdával. Még most sem magáért aggódott, hanem belekapaszkodott 110 17 | mondja: „vétkezett”, az aggott emberré lett legottan, aki 111 20 | hall, gondolkozik: szív, agy, kezek és a legkisebb izom.~– 112 8 | uram csendesen aludt a maga ágyában.~A derék úr ismeretes vala 113 34 | törököt, a maguk jellemző agyafúrtságával rögtön kopját ragadtak, 114 29 | meg egy kissé, midőn az ágyánál megjelent; nem is bocsátá 115 17 | Tehát mégsem ütötte magát agyon a majom!~Olaj bég mosolyogva 116 7 | ürítgetését – egymást citátumokkal agyonfáraszták, szillogizmusokkal megkötözték, 117 6 | éjjeli közeledőt szó nélkül agyonlőni.~A tatár csak arra várt, 118 9 | rabnőkkel, azok rendesen agyonsírják magukat, durcásak, idejekorán 119 17 | a gyümölccsel együtt, de agyonüté magát.~E pillanatban belépett 120 1 | kolléga, nem lehet ököllel agyonütni az ördögöt, s emberi erő 121 2 | érni az utcán, brevi manu agyonütvén, a szegény pópa egy napon 122 17 | intéztek volna ellenem, és agyonvertek volna. Ez mind igen dicsőséges 123 6 | azok elpusztulva. Van ott ágyú is elég. Hát még a sok barlang? 124 1 | ütközetnek egy irtóztató ágyúdördüléssel, amikor egy roppant négyszegletű 125 13 | olyat ütve rajta, mint ágyúdörgés: a többiek, kik addig csak 126 7 | kezekkel, hogy egy hatfontos ágyúgolyót eltakart markában. Tagjait 127 13 | a lövések a keresztyének ágyúiból jönnek, s soronként seprik 128 13 | karddal kezében a kiszegezett ágyúig jött, s egyenesen annak 129 6 | akkor a magasba irányozzák ágyúikat, s a levegőbe lőnek.~A hídon 130 25 | sarcolva, döbözzel áll az ágyuk alatt az arany és ezüst; 131 13 | menthetlenül veszve vannak.~Az ágyúkba akkor tömték az utolsó töltést. 132 13 | közepett legelöl. – Fussatok ágyúkért! A domb alatt láttam két 133 34 | éjjel-nappal löveté annak falait ágyúkkal, bombákkal. Ilona mint egy 134 17 | könyvvel, mely képes leendett ágyul szolgálni neki.~Ez időben 135 1 | nagy kihúzó-behúzó, kerekes ágyúnyi nagyságú teleszkópiummal 136 34 | magunkhoz, s hozassunk több ágyút.~Heiszler nem is válaszolt 137 13 | ismételtetik. Most már az ágyútűz sem tartja vissza őket. 138 13 | vontassátok elő, le kell ágyúzni a falakat!~A jancsárság 139 17 | két part mellett, egyre ágyúzva a vízen keresztül, mely 140 6 | annyi muzulmánt hord el, ahány magyart, akár engemet is! 141 9 | méltóságot sugárza szét, arca, ahányat pillantott, annyi indulatkifejezést 142 3 | mindannyiszor udvarára, ahányszor egy hintó gördülését hallá, 143 15 | éri, mert meghal!~Olaj bég áhítatosan emelé kezeit az ég felé.~– 144 17 | csókot nyomott arra, szemeit áhítatteljesen lezárva.~És amint újra kinyitá 145 27 | elmerevülten, míg elmentek, nyitott ajakkal, fénytelen szemekkel; midőn 146 2 | A szultán dühbe jött az ajándék láttára.~– Hát disznó vagyok 147 2 | megbotozott béresnek, mind az ajándék-küldő bojárnak a legpompásabb 148 24 | mindenha? Adtunk adót, adtunk ajándékokat, ami szegénységünktől tellett, 149 27 | Teleki Mihály uram szép ajándékokkal küldött a portára: hogy 150 24 | Bélditől elválik, sőt meg is ajándékozá a jó urat, ki ekképpen négy 151 17 | küldötteinek kezébe, vagy ha téged ajándékozand meg a nagyúr határtalan 152 17 | kárörömmel súgá fülébe:~– Fejével ajándékozlak meg.~A nő felemelé e szóra 153 21 | mert Hasszánnak akarja ajándékozni. Csak annyit tégy meg, hogy 154 6 | tehette, hogy valaki aranyat ajándékozzon, ami nem hamis.~Ez megtörténvén, 155 24 | magam sorsát, hanem hazámét ajánlám kegyelmetekbe. – Nekem a 156 24 | uramat is körülvenni, s ajánlani testét-lelkét, ha számára 157 4 | bégnek tetszett a fesztelen ajánlat, s kardját egy fának támasztva, 158 24 | látszott kielégíteni Béldi ajánlata, mely egyedül a haza megmentését 159 24 | hangon viszonza:~– Köszönöm ajánlatodat, kegyelmes úr, de elfogadni 160 24 | Bethlen Farkas kapott az ajánlaton, s nemcsak amnesztiát, de 161 9 | s minden leányról annyi ajánlatost tudott egyenként mondani, 162 17 | már beszélni, hogy további ajánlatra alig volt szükség. Annyit 163 25 | előtt, hogy magukat kedvébe ajánlják.~– Ti vagytok Székely László 164 5 | Egyébiránt Isten oltalmába ajánljuk kegyelmességteket stb.~P. 165 6 | forintot. Tőle elfogadom az ajánlott ezerhétszáz tallért.~– Én 166 24 | német követeknek hódolatot ajánlt, Bethlen Farkas uramat is 167 4 | a Flóra feletti vigyázat ajánltatik neki, egy kicsinyt megállapodott: „ 168 5 | addig is Isten kegyelmébe ajánlunk stb.” 1~~Cserei felsóhajtott, 169 30 | elégületlenek vérét és kardjait ajánlva fel a szultánnak, ha nekik 170 3 | lélek nem volt jelen, az ajk öntudatlanul beszélt, s 171 12 | elszorul keble, midőn a hullám ajkához ér, s ha megrettensz, mindketten 172 9 | kérlek, hogy valahányszor ajkaidra veszed nevét, el ne mulaszd 173 31 | meglepetés kiáltása hangzott fel ajkaikról, amidőn az előttük álló 174 12 | az enyimhez szorítni, és ajkaimat az ő égő ajkaira feszítni, 175 9 | romlás és végveszély az ő ajkainak lehelete, aki őt megöleli, 176 9 | század közepén…~Fogjuk be ajkainkat, s csak félve tekintsünk 177 3 | legédesebb méze, mit Allah ajkaitokra rakott, hogy férfiak szívét 178 17 | addig étel vagy ital érje ajkamat, amíg fejével nem játszom; 179 30 | Nem érzem a rózsa illatát, ajkamnak a bor nem édes – nem melegít 180 21 | gyermekét tartá karján. A nő ajkára nem jött hang, szívében 181 21 | megláthatja, s hallhassa ajkáról: jó nő valál! – Azután jöhet 182 3 | sasszemeivel minden arc-, minden ajkmozdulatát elfogá mind Béldiné- és 183 22 | ismert szobákon, miknek ajtait mind Hasszán régi drabantjai 184 21 | észrevevé, hogy annak keskeny ajtajába valami fegyveres alak húzódott. – 185 21 | palota függönyeit lebegteti, ajtajait rázza, s ez ablak nem lehet 186 29 | volt foglalva a templom ájtatos hívekkel, miszerint még 187 7 | nyájasan felállt előttük, s ájtatosan köszönté őket latinul.~– 188 17 | vén, fehér szakállú dervis ájtatoskodott, a korán és Azorath könyveit 189 30 | Senki sem tartóztatá.~Az ajtóba érve, ott kardjában megbotlott, 190 15 | visszafordult a harmadik ajtóból, ily komoly szándékkal.~ 191 19 | fogsz várakozni, egy kis ajtócska van ott, mely egy rejteklépcsőzetet 192 20 | izenetével!~Az őrök szétvonták az ajtófüggönyöket, és belépett – Olaj bég…~– 193 21 | Nincs nekünk dolgunk sem ajtókkal, sem őrökkel, az ablakon 194 7 | jutott vele, melynek roppant ajtómagasságú ablaka előtt letevé őt maga 195 17 | pillanatban belépett az ajtónálló, jelentve:~– Olaj bég megérkezett 196 19 | cselédeit. A vén egyiptomi ajtóőr, egy fiatal núbiai vadász 197 18 | azonban parancsolatot adott ajtóőreinek, hogy hét napig senkit színe 198 19 | Te Ali – szólt a vén ajtóőrhez –, menj a mecsetbe, s oszd 199 20 | eresztgeté be egyenként az ajtóőrök által a felöltöztetett rabszolgákat.~ 200 20 | következzék, fennhangon kiálta az ajtóőröknek:~– Hadd jöjjön be a nagyvezér 201 5 | Cserei félve tekingetett ajtóra, ablakokra, ha nem hallgatózott-e 202 17 | nyílását.~– Ha el találsz ájulni – súgá utána Yffim bég gúnyosan –, 203 21 | fürkészve tekinte körül, ha nem akad-e valahol az őrre, s csendesen 204 31 | fejetartásából is ki lehete venni.~Mi akadály állhatott többé előtte? 205 34 | leleményességük minden újabb akadálynál új segélyt gondolt ki, mely 206 12 | vezér jelenléte abban nem akadályozta volna.~Majmun pedig, mintha 207 5 | Istennek segítségével oly akadályt gördítendek elé, hogy hitszegő 208 6 | kutya a lábának. Könnyen rám akadhat. Menjen el Püspökladányba, 209 7 | hozzájuk, s hogy meg ne akadj, majd én itt egy harangláb 210 12 | voltak bomolva; hogy fenn ne akadjanak a gallyak közt, kénytelen 211 25 | mintha csak történetesen akadna meg tekintetével az ülő 212 7 | felfordítanátok is a kolostort, rá nem akadnátok. Azt is hallhattátok valaha, 213 1 | lövelljen, én megnyugszom szent akaratában, s nem kérdezem, miért van 214 16 | országtanácsot Olaj bég akaratának, a másik percben ily hangon 215 9 | lelkemet, uram. Ha csakugyan akaratod elvinni e leányt, én nem 216 12 | a víz fenekére viszesz, akárha követ kötöttél volna nyakadra, 217 30 | Alkorán ismét azt mondja: „akárhol legyünk, és akármink legyen, 218 7 | rajtatok áll választani. Akarjátok-e, hogy a pénzre rávezesselek, 219 7 | monda Páter Gergely –, akárki lenne is, fel kell őket 220 16 | balról, csak uraink vannak: akármelyikhez folyamodunk, csak urat cseréltünk, 221 24 | még egyszer annyi, adok; akármennyi kell, megkapod; alkudjál 222 19 | szólani?~– Az igazi előtt akármennyit.~Az orvosnak mit volt tenni 223 25 | gyilkosokat ki nem adják, vagy akármiféle kifogást tesznek, avagy 224 21 | mikor fognak felváltani?~– Akármikor.~– Ezen a kapun jön hozzád 225 30 | mondja: „akárhol legyünk, és akármink legyen, mindenütt és mindenünk 226 19 | hogy ha valahová küldék, akármint tehette szerét, oda ugyan 227 1 | fogsz nyargalni; hanem amíg akármivé mássá változhatnál, most 228 9 | el őt már, vagy magadnak akarnád őt megtartani, olyasmit 229 17 | szorítja, s mintha oltani akarnák annak lángjait, könnyei 230 6 | bizonytalan irányba.~– Oda akarnánk menni, nem mutatná meg kend 231 15 | meggyalázása?~– Asszony! Azt akarod-e, hogy trónomat, éltemet 232 25 | nemsokára elértük azt, amit akartunk.”~Feriz bég megértve a tudósítást, 233 13 | Mit akartok?~– Harcot akarunk!~– S nem találtok ellenséget 234 13 | legokosabbik közülök, szépen akarván megfelelni a kérdésre, viszonzá:~– 235 7 | Hol egy szeg, hogy magam akasszam fel magamat?~– Azt bizonyára 236 18 | alatta, a mellére is terhet akaszt.~Hasszán kérdőleg tekinte 237 25 | hozzájuk:~– Semmirekellő, akasztanivalók! Ki akar közületek megszabadulni 238 7 | áldva.~– Köszönöm az áldást. Akasztass fel; megérdemlem, amiért 239 9 | hazudni találsz, árbocfádra akasztatlak fel cégérnek.~– Elmondom, 240 18 | fogják összehurkolni, s úgy akasztják őt holtan kebledre, s azután 241 14 | elől takarva, egy, a fára akasztott fehér kendő tudósítá, hogy 242 6 | melyre bunda és kalap van akasztva! Míg ő Kökényesdit nézte, 243 3 | felől a szép kis Aranka akasztván magát karjára, a szeretetreméltó 244 1 | megszólított felé.~– Jaj teneked, Ákhábnak főpapja, Hámán örököse, 245 1 | örököse, Béliálnak fia, gőgös Ákhitófel!~De Magyari László uramnak 246 29 | dolgot, hogy az Aranyos, akibe a Jára szakad, akkor éppen 247 18 | viselnek, csak egy van, akiben bíznia lehet, kinek szerelmét 248 24 | akkor szokott, midőn azt, akihez beszél, remegni látja, s 249 31 | lelkiismeretet sem formált belőle, akitől egy órával elébb ajándékot 250 24 | Küprili nagyot ásított, s akkorát nyújtózkodott, hogy az öv 251 19 | kik közül egyik én valék. Akkoron mi egymásnak hű barátságot 252 2 | eltenni, hanem jóravaló aklot és színt kellett építtetni 253 2 | igen visszatetsző, ha az akol és kocsiszín különb lett 254 2 | termettek ugyanott, mint egy-egy akós hordó, hogy a szomszédság 255 5 | és főtisztelendő Kászonyi Ákos uraiméknak, a szatmári várőrség 256 28 | nézve legkeserűbb!~Reggelre alábbhagyott a láz. A kelő nap éppen 257 21 | ablakhoz, s amint meglátta az alábocsátott növény indáit, homlokára 258 6 | ő egy jámbor tekintetű, alacson, szikár alakú holdmezővásárhelyi 259 34 | csúszva kellett egyenkint aláereszkedniök, a lovak farkaira pedig 260 9 | végig s keresztül a tündéri alagúton a várhegy alatt egész az 261 4 | pillanatra elsápadt, s feje aláhajlott.~Perc múlva ismét felegyenesedék; 262 31 | egy ember – kivel ő csak aláírás végett szokta közleni tanácsait – 263 25 | díszlett a szultán cifra aláírása, mint egy sok póklábakból 264 5 | felszakított levél alatt a fővezér aláírását megismeré, ki Nándorról 265 23 | meglátva a parancsokat saját aláírásával, miről már semmit sem tudott, 266 23 | nagyságú iratot –, csak aláírásod hiányzik.~Hirtelen ott termettek 267 16 | a fejedelem őnagyságának aláírásra.~A jelenlévő urak egyik 268 5 | a levelet, s megnézve az aláírást, alig hallhatóan rebegé:~– 269 5 | kikerülte a pofont, a levelek aláírattak, s rögtön szétküldettek 270 23 | azonban reverzálist kellett aláírniok, melyben kötelezték magukat, 271 4 | mely Ilona névvel volt aláírva.~Kétszer is átolvasá ezt, 272 29 | kemény vonásokkal jegyezte alája:~„Si fractus illabatur orbis, 273 16 | pergamenten, mikor a nevét alákanyarítja, mint öntik rá a porzót, 274 6 | mérgesen a kopját az előtte ülő alakba.~S íme mily nagy vala megütődése, 275 14 | páfrányos hegyoldalakba, s ismét alákígyózva, árnyékos, virágos völgyek 276 9 | s pompás népkertté van alakítva, a pávák szigetén, a Diána-szigeten 277 29 | fel, végtelen sötét felleg alakjában terülve szét az égen, s 278 22 | hajzata egészen kivette női alakjából – angyalokhoz téve őt hasonlóvá – 279 28 | lények, a história eleven alakjai, kikkel a történet parancsolt; 280 9 | felcsicsomázott cirkusz, a Pantheon alakjára épült festő- és szobrászakadémia, … 281 9 | Gyakran elmerengek jövendő alakod felett, s látlak évek, évtizedek 282 1 | zarándokot; ki még külső alakodat is úgy tudod kiforgatni, 283 11 | karókba tűzve.~Ha láttok fehér alakokat sétálni a szigetparton vagy 284 28 | látköréből, egyedül hagynak azon alakokkal, kik iránt szívem idegen; 285 5 | miatt rá sem ismernénk ez alakra, hacsak Teleki meg nem nevezné, 286 9 | várost, … valami névtelen, alaktalan zsibongás terjed a város 287 6 | dugva, mely később szuronnyá alakulva, oly döntő hatalom lett 288 30 | fel a földrül; – vagy ha alamizsnát kér, azt ne feleld: ma nem 289 19 | végigsimítá homlokát kezével, s alantabb, csendesebb hangon, nyugodtabb 290 31 | békekötéstől: leendő nagysága alapját, szétleheli egy tekintet… 291 28 | s öregek tapasztalásain alapult házi gyógyszerekben keresteték; 292 31 | a törvényes fejedelemnek alárendelte volna; – aki két uralkodó 293 7 | dilectissime, látod, hogy alattad iszonyú mélység vagyon, 294 6 | hozzájuk, ruppsz! leszakadt alattuk a dobogó! Mind ott vesztek. 295 18 | népe, az idegen követek, az alattvaló basák, a kolduló barátok, 296 16 | lábakkal ült a zsámolyon, aláveté a karját, egy másik azon 297 3 | csodálatos keveréke volt az alázatnak és büszkeségnek. Mindenkit 298 1 | jónak, rossznak, kevélynek, alázatosnak, jámbornak és vérengzőnek, 299 16 | értettem – viszonzá Béldi. – Ki alázná meg arra magát, hogy a szolgának 300 15 | megszabadíthassam. Őérte alázom meg magamat.~Apafinénak 301 3 | kegyelmességedet. Datum Albae Juliae stb.”~„P. S. A fejedelemasszony 302 25 | tusa rövid ideig tart. Az albánok közül egy sem esett el, 303 9 | veté magát, ezt hallván, s áldá a napot, mely e kegyre virradt, 304 3 | jelenhetett, csak őszinte áldáskívánatai által, miután a fejedelemasszony 305 19 | hogy e becsülést egy forró áldással is tetézhessem, mely egy 306 7 | legyenek áldva.~– Köszönöm az áldást. Akasztass fel; megérdemlem, 307 16 | megfelelünk magunkért. Addig is áldjanak meg az egek, s engedjék, 308 26 | vigyázzatok Arankára. Isten áldjon, Isten védjen. Még egy csókot, 309 31 | mint Teleki Mihály.~Egyik áldomás a másikat követte, s mindannyiba 310 22 | XXII. Az áldozat~A hercegnő meg volt mentve, 311 18 | kérlelhetlen ura elkülde áldozataiért, s ki láttokra elfeledi 312 21 | budai várudvaron, e vérpad áldozatára vár, bárki legyen az, mert 313 16 | hazát. Az időknek vetett áldozatok vagyunk, asszonyom, titkoltuk 314 27 | hasztalan tesz értem minden áldozatot. És gyermekeim?~– Ők a börtönben 315 13 | elég, emiatt a szegény, áldozatra küldött követeket magukat 316 16 | vannak szövetségeseink, midőn áldozatunkra van szükség; ha mi kérünk, 317 19 | hogy szeretem, s e hittel áldozd fel magadat érte. Ma éjszaka 318 21 | férj kézre kerülvén, ne ő áldoztassék-e fel, s míg a levél visszajön, 319 14 | a hegyek közé.~– S téged áldozzalak fel magamért, ellenségeim 320 7 | megáldok, azok meg legyenek áldva.~– Köszönöm az áldást. Akasztass 321 15 | Ereje idáig tartott. Ott aléltan omlott le a márványra.~Apafiné 322 21 | jártak, midőn Máriának, ki aléltságából, ijedelméből és öröméből 323 1 | üvegen át a legfényesebb Algol és Denebola is oly porszemnyi 324 6 | ismernek engem. Isten megáldja. Alhatnak kegyelmetek bátran.~Ezzel 325 17 | akkor mondhatom: nyugodtan alhatunk. Ah, az ördög a varázslóba 326 25 | emberei? – kérdé Ajász basa az álhősöktől.~– Mi vagyunk igenis, szolgálatodra, 327 25 | mindegyik ki tudta mutatni az alibit, még a gyanút sem lehete 328 6 | földvárairól a bélaborai, az alibunári mocsárokban, miket semmi 329 6 | És ez az Ecsedi-láptól az Alibunári-mocsárig lakozó minden nemzetbeli 330 6 | nevezetesebb volt az egyiptomi Aliénál, ki képes volt vásár előtt 331 21 | láthatólag megdöbbenve.~– Biz alighanem a moldvai hercegasszonyt.~– 332 34 | különösen a székely nagyon alkalmas arra, hogy rohamra indítsd, 333 3 | Ilona.~P. S. A nyár derekát alkalmasint a mehádiai fürdőkben fogom 334 24 | portára futottak, rimánkodni, alkalmatlankodni szoktak azon kegyért, melyet 335 El | előfordulandó hiányaira is alkalmazni.~Pesten, 1852-ik november 336 29 | messzünnen jött, kapott az alkalmon, amit tudott, elmondhatni –, 337 23 | kínálkozóbban jött szembe az alkalom, mintsem az ulemák magyarázatait 338 5 | az irgalmas Isten! Ha ez alkalommal kegyelmetek egyúttal Erdély 339 3 | hinni, hogy e vers nem ez alkalomra született.~– Ki hinné – 340 30 | mártott pamaccsal valami alkímiai ércnedvvel végighúzá az 341 16 | földdel egyenlővé tetetni s alkirályait lenyakaztatni; de azt is 342 19 | leszórta magáról álszakállát, álköntösét, s ott állt Feriz bég előtt 343 19 | annyi esze volt, hogy az alkoholt választotta ki, s kirántva 344 13 | végerővel fejét a búcsúzó alkonyfény felé, egy-egy elesett szpáhi 345 29 | nap lement, s a vérveres alkonyi fény nem volt képes a vészes 346 22 | béget, dívánon ülve, s az alkoránból olvasva.~Yffim bég körültekintett, 347 13 | fogja. A prófétára és az Alkoránra.~A méltóságteljes hang, 348 23 | távolítsa el magától, s alkosson új országtanácsot.~Kapi 349 15 | tudod, hogy ez országnak alkotmánya van, mely azt teszi, hogy 350 16 | tudni: Erdélyország szabad alkotmányos tanácsának terme-e ez, ahol 351 33 | természettől különös előszeretettel alkotva; az óriási bérctömegek között, 352 24 | akármennyi kell, megkapod; alkudjál velök, árverezd a díjat; 353 6 | szólt véget szakítva az alkunak Rákóczi, mire a rabló elkapta 354 24 | szájszegletei vonaglanak, álla reszket ritkás, soha nem 355 13 | aki a férfikort elérte. Allahé a diadal!~– Őrjöngsz, uram! – 356 13 | őket. Szemeiket behunyják. Allaht kiáltanak, és rohannak előre. 357 24 | annak bekecsét, s reszkető állal súgá fülébe:~– Kegyelmed 358 23 | tán Richelieu-é mellett állana, s azon ország büszke volna 359 34 | magunknak s maradékunknak állandó nyugodalmat s szabadságot 360 El | török birodalmak követei állandóul tartózkodnak.~Künn, a Királyhágón 361 12 | Azraëlét látja háta mögött állani.~– Kárhozat az énekesre 362 4 | ilyen felhívásnak ki kell állanunk anélkül, hogy kérdeznők, 363 33 | kötve, hogy még pihenni se állapodjék meg sehol, amíg azt kézhez 364 34 | szorosnál, oly közép helyen állapodni meg, ahonnan egyenlőn közel 365 25 | addig lélegzetet venni sem állapodott meg, amíg Székely László 366 31 | hinni, hogy biz az jeles állapot volna, ha ő magyar király 367 1 | megvendégelvén őt, ki már kalugyeri állapotában igen ragaszkodék derült 368 14 | ideggyönge hölgy veszélyes állapotja végső idején napokat, éjeket 369 5 | győzni látszott a test lázas állapotján.~– Fogj egy harmadik levelet. 370 7 | tevén töredelmes szíved állapotjáról, útnak ereszted a jámborokat, 371 25 | kissé helyrehozzam erszényem állapotját. Hova szoktatok most rabolni 372 19 | intézem, mutatja azon végső állapotot, melyben el kell takarnom 373 8 | összegyűjtve csapataikat, védelmi állásba tették magukat, s egy óra 374 31 | hatalmasságok előtt tekintélyes állást vívhatott ki magának… Csak 375 6 | bundájába, s megtámasztá az állát a nagy botnak.~A kurd csak 376 21 | használni. A szőnyegek mind állatok préme és madártollból, az 377 25 | magam megyek azon nemkérődző állatokat emésztő hitetlenekre, akik 378 15 | nagy pártfogója volt ez állatoknak, s nyílt asztalt tartott 379 7 | minőket a hiéna vet az állatszelídítőre, kit kedve volna széttépni, 380 31 | emberek már utóbb megunták az álldogálást, s rákiáltották, hogy éljen, 381 5 | melyen át szüntelen készen állhat megrontásunkra, iparkodnak 382 4 | hogy minél elébb Thökölyvel állhatna szembe.~Thököly inte a borbélynak, 383 34 | török mint elszalad, nem állhatván ki a mi tüzünket, kegyelmetek 384 19 | gyermekek voltunk, akkor te azt állítád, hogy szeretsz (itt utána 385 34 | téve, odalenn malomkorongot állítának fel, s úgy húztak fel egyenkint 386 25 | tőle!~Ez valóban merész állítás volt, de Zülfikár is megfelelt 387 25 | szent igazság, s Zülfikár állítása nem egyéb goromba tréfánál, 388 6 | megkínált nagy tisztséggel, hogy állítsak egy búvárregementet, aki 389 13 | karóba fogják húzni.~– Ide állítsátok azt a karót ablakom elé. 390 23 | követeli, hogy a tanácsosok állíttassanak ország törvényei elé.~Míg 391 13 | Ah, ezt maga számára állíttatá ide Hasszán! Fel reá Hasszánnal!~ 392 25 | kegyelmes basa elé fogtok állíttatni, hogy bolondul ne szóljatok, 393 6 | megcsóválta a fejét, azt állítván, hogy nincs ezen a vidéken 394 27 | szenvedéseket nem hazám állja ki helyettem.~Erre a vezér 395 21 | van rád bízva?~– Hogy itt álljak, amíg föl nem váltanak.~– 396 33 | akart szabadítani. Most álljanak elő azok, akik le tudták 397 16 | mondanám, kössünk kardot, álljunk lesbe, rohanjuk meg a hercegnőt 398 2 | Mihály úr rögtön elhagyá régi állomását családostul együtt, szekéren 399 34 | valamit, parancsolj valami állomásra, és én betöltöm azt becsülettel, 400 16 | oláh hadak helyén a mieink állottak volna, bárha nem kedve szerint 401 13 | azon helyen, melyen most álltok, és tovább ne nyomuljatok, 402 21 | tettek. Mikor készen volt az állvány, leterítették vörös posztóval, 403 21 | kurd felment a lépcsőkön az állványra, körüldobogtatva lábával 404 17 | kettészakadt, s belőle egy piros alma gurult ki; és én mind a 405 26 | sugárt, mely emlékéből, mely álmaiból soha ki nem veszett.~Feriz 406 18 | fölpillanta Azraële.~– Rossz álmaid vannak, ugye? – kérdé az 407 12 | Aludjál tovább, s folytasd álmaidat…~…Már jól fenn volt a nap, 408 28 | is foglak látni téged, s álmaidban meglátogatlak.~– De ha e 409 19 | fülébe súgva monda:~– Gonosz álmaim voltak ismét, Hamaliel, 410 9 | sugárain, ~Forró szívek álmain ~Születik a szerelem.~Altaj 411 14 | boldog jövendőről szövi álmait, udvarhölgyei apró ruhácskákat 412 17 | vén dervishez, a gonosz álmak jelentősége ellen imádkozni. 413 32 | ősi temetkezési helyén, Almakeréken adattak át az örök nyugalomnak.~ 414 1 | lett a tolongás, hogy egy almát nem lehetett volna lehajítani.~– 415 18 | voná.~– Ha őr kell e nőnek, álmatlan, megvesztegetlen – folytatá 416 17 | bírod ezt az asszonyt. Álmatlanságot fogadtál házadba, midőn 417 18 | kérdé tőle Azraële, ki álmatlanságtól bágyadtan feküvék a közös 418 14 | töltötték el lelkét. Az álmatlanul átvirrasztott éj után testben-lélekben 419 9 | használni, onnan egész az Almay-udvarig egy nagy tó feneklik, melyben 420 17 | nem más, mint Olaj bég; álmod azt jelenti, hogy ma el 421 17 | saját szavait hallja. – Azt álmodám, hogy amilyen hosszú e virágfolyondár 422 21 | bámult, nem tudva, ha nem álmodik-e.~E szavaknál egy kis finom 423 17 | mindenfélét összevissza szoktak álmodni, s bölcseiktől azután azt 424 31 | amiről teljes életében álmodozott, ami fáradalmainak célja, 425 31 | hogy mi aranyhegyekkel álmodtunk – beszélt tovább Apafi joviális 426 19 | voltak ismét, Hamaliel, az álmok angyala jelent meg előttem, 427 19 | szét, mint ki borzasztó álmokat látott. Néhány nap óta elhagyta 428 17 | ezeket olvasván belőle.~– Álmomat visszásan magyaráztad – 429 25 | semmire sem figyelmezne, álmos szemeivel macska módra pillantva 430 25 | visszaült a kapu mellé, nagy álmosan hunyorgatva és titkosan 431 1 | kegyelmed a szemeiből az álmot, és nézzen az égre, mit 432 10 | éjjel testvéröcsémet, Kutub Alnumánt, ki szinte rabkalmár, mint 433 17 | Azzal ismét magára vevé álöltönyét, nyugodtan rakta magára 434 19 | szemeit mintegy boldog álomban lecsukva, mintha azért hunyná 435 19 | holdasan világítottak, mint egy álomjáróé. Megragadá Feriz kezét, 436 17 | volt az.~Feriz azt hivé, álomkáprázat vagy varázstünemény játszik 437 29 | kicsinyléssel.~– Uram, ez több mint álomlátás: ez vízió, ez égi jelenés!~– 438 29 | fölébrede, s elannyira gyötrő álomlátásai voltak, hogy minden apródját 439 29 | Uram, ez irtózatos kép.~– Álommagyarázónak hisz-e engemet nagyságod? – 440 17 | hálószobáidhoz, börtöneidet kiássák, álomport kevernek esteli italod közé, 441 28 | ébrenléte alig különbözött az álomtól, s álmai az ébrenléttől; 442 1 | nem megvetendő terjedelmű alsó részén egymásba fogva tartván, 443 19 | s azzal leszórta magáról álszakállát, álköntösét, s ott állt 444 17 | széttekinte, s meglátta az elszórt álszakállt, turbánt, a vénség hazug 445 9 | álmain ~Születik a szerelem.~Altaj jeges bércein, ~Vérpadoknak 446 25 | kívánok tenéked. Megértvén általad, hogy a fejedelem hűtelen 447 31 | seregeimmel együtt rögtön általmenni, hogysem azon gyalázatot 448 1 | van az asszony, majd az általveszi.~Az asszony visszajön.~– 449 5 | Egy kis haemorrhoidalis alteratio az egész. Megszoktam már. 450 12 | által. Hasszán mosolygott:~– Aludjál tovább, s folytasd álmaidat…~… 451 14 | lecsókolá szemeit, hogy aludjék, úgy tett, mintha elnyugodnék; 452 29 | kihágott, azért kellett rosszul aludnia. Az álom éppen oly rosszul 453 18 | szemére, egymást ölelve aludtak mind a ketten, s ha olykor 454 7 | mellékcellában csendesen aludván az igazak álmát.~Éppen így 455 34 | távol Nikomédia völgyében alusznak.~ ~ 456 12 | hol Hasszán basa mélyen alvá mákony szerezte álmát. – 457 17 | hívására bejöttek a tábor alvezérei, s körül mind helyet foglalának 458 5 | nála ok a késedelemre, ok amannál a sietségre. (Ím ebből láthatjuk, 459 6 | énrám jöjj, kutya, hanem amarra menj!~Többet aztán nem is 460 7 | szándékoztál elkövetni, amatissime! – feddé őt a barát, folyvást 461 7 | gloriosissimi Domini, fratres amatissimi?~Erre megszólalt a legelső 462 34 | tatár és oláh nép, megűzve amazokat az erdő széléig. Néha majd 463 13 | magának.~Ah, ott küzdenek az amazonok kedvencük oldala mellett. 464 6 | házánál, míg beesteledik, ámbár Raining jobb szeretett volna 465 9 | kösöntyűkkel karjain és lábain, ámbrával füstölte körül a vásárra 466 17 | éneket és dobszót hallgatott, ámbravízben fürdött, bort és mákonyt 467 34 | sütöttek nyárson, s metszették, ameddig megsült; nehány jókedvű 468 6 | valaki abban az irányban, amelybe a puskájával céloz, s fújva 469 29 | sárba ugraszta bennünket, amelyből már lábainkat ki nem vonhatjuk.’ – – 1~– 470 29 | rázódtak zörögve, maga a szék, amelyen ült, csúszott alatta idébb-odább, 471 2 | s drága ló volt alatta, amelyért ő ötven tallért adott.~Tiszttartóit, 472 30 | kiálta:~– Elveszted e harcot, amelyet most kezdesz, mert vezéreid 473 6 | mondók, s sorsot húztunk. Amelyikre a sor esett, felöltözött 474 18 | igazat adott a delnőnek, amennyiben vállait átkarolva, magához 475 9 | dinárt kell érte kérned, vagy amennyivel kevesebbet kérsz, talpadra 476 3 | Déva alatt bevárandják Amhát basa seregeit, s azonnal 477 14 | szentgotthárdi csata aligha amiatt nem veszett el, hogy mi 478 32 | fejedelem. Az sem marad neki, amiből az iskoláit kitanulhassa?~ 479 34 | elmondott neki egy csomó dolgot, amikre Heiszler kénytelen volt 480 6 | hírét.~– Hát az a sok kincs, amikről beszélt?~– Maga se látta 481 27 | voltak és lesznek szavaim, amiktől semmi el nem tántorít.~– 482 26 | örülök, sírok, idvezülök? Amily boldog vagyok most, midőn 483 4 | helyzetet is meg tudnám mondani, amilyenben kaptad; ellenség volt melletted 484 24 | tanácsadókat a fejedelemre, mint amilyenekkel most körül van véve, figyelmeztessétek 485 2 | olyan szépet és pompásat, amilyenről csak fogalma lehet.~Így 486 31 | más fogadtatás volt, mint aminőben ő és Erdély fejedelme részesültek.~ 487 2 | oroszlánlábú márványasztalokat, aminők akkor legjobban divatban 488 31 | egészen más hang volt, mint aminővel az imént őt éltették, az 489 19 | vissza, de mindent megtudott, amire szüksége volt.~Hogy Hasszán 490 25 | engemet hazug tudósításokkal ámítani törekesznek, s ezáltal bőven 491 24 | jámbor fejedelem, hogy amaz ámító szavakat méltóságtok bölcsessége 492 1 | mívelnek, hogy a népeket ámítsák.~– Mi oka volna valakinek 493 24 | az ajánlaton, s nemcsak amnesztiát, de sőt hivatalt is ígért 494 21 | itt tenni? – kérdé Thököly amúgy mellékesen Ghykától, mintha 495 24 | rejtekajtót fed el, ahonnan Amurat szokta titokban kihallgatni 496 13(1)| hadvezér nevét, azt egy régi anagramma eléggé bizonyítja, mely 497 11 | kilopja a kebelből, mely andalít, enyeleg, tündérálomba ringat 498 11 | átölelve az odaliszkot, andalogva sétál végig az illatos fák 499 8 | az meg nem fogja védeni.~András nyargalt rögtön a lovakért, 500 8 | jó ismerőse levén köztük Andrásnak, megszólítá őt, midőn éppen 501 8 | elészólítva hűséges vén szolgáját, Andrást, megparancsolá, hogy rögtön